Súlyosan elégtelen zöld program javaslatukat kompenzálták az előválasztási jelöltek a Greenpeace és a HVG által szervezett vitán. Röpködtek a meredek vállalások, Dobrev a súlyosan károsító ipari vállalatokra róná a környezetkárosítás anyagi terhét, Márki-Zay tudatosságformálással és fegyelemmel mozdítaná elő a változást. 

Mint arról korábban beszámoltunk, a Greenpeace nyáron részletes elemzést végzett az előválasztási jelöltek zöldpolitikára vonatkozó irányelveiről. A környezetvédő szervezet arra volt kíváncsi, hogy milyen vállalásokat terveznek a miniszterelnök-jelöltek a környezeti válságok elleni harc érdekében. Kutatásukban a Dobrev Klára által hivatkozott, hatpárti egyetértéssel összeállított Közös Alapot nem találták kellően kielégítőnek. Márki-Zay Péter ezzel szemben, bár ígérte, de nem válaszolt a Greenpeace megkeresésére, zöld program hiányában pedig ígéretei nem voltak értékelhetőek. A miniszterelnök-jelöltnek egészen mostanáig ismeretlen volt a zöldpolitikára vonatkozó elképzelése. 

Most azonban a jelöltek összemérhették elképzeléseiket, és a vita során enyhébb szurkálódást is megengedtek maguknak. Márki-Zay pórul járt, amikor az LMP által tévesen tolmácsolt információval próbálta sarokba kényszeríteni ellenfelét. Állítása szerint az Európai Parlamentben a Demokratikus Koalíció tagjai támogatták az európai egyenlőtlen agrárpolitikát, illetve a kevésbé ambiciózus klímacélok elérését, ezzel szemben Dobrev kijelentette, hogy a párt tagjai pontosan ennek az ellenkezőjét szavazták meg. 

Jószág-e vagy sem? 

Dobrev és Márki–Zay között jelentős eltérés mutatkozott a környezetvédelmi célok elérésének érdekében tett lépések sürgősségét tekintve. Míg Dobrev alapvető szükségletként, illetve az emberi méltóságot biztosító fogyasztásként írta le a vízhez és áramhoz való hozzáférést, Márki-Zay kifejtette, hogy attól, hogy valami ingyenes, nem biztos, hogy az emberek hatékonyan fogják felhasználni. A hódmezővásárhelyi polgármester szerint túl gyakran a legszegényebb réteg a fő szennyező, például idős és rossz fogyasztású autókkal járnak és szeméttel fűtenek, így ő felvilágosítással és büntetéssel tartja kívánatosnak elérni, hogy ez a réteg is leszokjon a káros fogyasztási módokról.

Márki-Zay Péter személyes tapasztalatból hozott példán mutatta be, hogy amennyiben az emberek érzékelik a fogyasztás terhét, hajlandóak változtatni a korábbi berögződéseiken. Példaként az üzemanyagár–növekedés kapcsán a nagy fogyasztású autók hibridre váltását hozta. A polgármester szerint a rezsicsökkentés kifejezetten hátráltatja az emberek tudatosabb fogyasztásra való ösztönzését az árakon keresztül, és így negatív hatással van a környezetre is. 

Dobrev ezzel szemben olyan tervet vázolt fel, amely szociális programokkal próbálná elősegíteni a környezetszennyező életmódok visszaszorítását. A képviselő elgondolása szerint a mobilitás sem piaci termék, így a tömegközlekedést is alapszükségletként említette. A magas környezeti teherrel járó autókat állami támogatással és infrastruktúrafejlesztéssel vezetné ki a forgalomból. Hangsúlyozta, hogy a jelen rendszerben a környezettudatos fogyasztás nagyobb anyagi teherrel jár, így támogatásokkal kell ösztökélni az embereket, hogy önös érdekből áttérjenek ezekre a módokra. 

Dobrev többször odapörkölt a hódmezővásárhelyi polgármesternek az ideológiai különbségek miatt:

„Ebből is látszik, hogy mekkora különbség van baloldali és jobboldali személy között.” 

Amire a vita végén Márki-Zay gúnyosan hozzáfűzte, hogy a 2010 előtti szocialista kormányzat csinált valójában jobboldali politikát.

Kifizetődő befektetés vagy természeti teher? 

Az atomenergia felhasználása kapcsán is eltért a két jelölt álláspontja. Márki-Zay Péter szerint, amíg nem kivitelezhető az energiaellátás teljesen megújuló forrásokból, addig az atomenergia a legtisztább áramforrás. Szerinte a Paks 2-re vonatkozó fejlesztés nem a környezeti teher miatt aggasztó, hanem az eladósodással járó gazdasági kitettség miatt. Sérelmezte, hogy amint nyugati cégek bevonásra kerültek a fejlesztés kapcsán, az Európai Unió nem találta visszásnak a fejlesztés hátterét. 

Az EP-képviselő szerint azonban Paks 2 a Duna hőmérsékletére gyakorolt hatása, illetve a fejlesztés helyszínére vonatkozó bizonytalanságok miatt valójában igenis káros a környezetre. Úgy véli, a megújuló energiák fejlődésével és az európai források hatékonyabb elköltésével megvalósítható a tiszta energiaátmenet.

A Mátrai erőmű kapcsán is eltért a véleményük: Márki-Zay Péter reálisnak értékelte a kormányzat tervezetét, amelyben 2025-re állítaná le az erőmű működését. A polgármester szerint ez gazdasági kérdés, és az Unióban emelkedő energiakvóta–árak miatt egyre fenntarthatatlanabb az üzemeltetése. Dobrev közgazdaságtan-nyelvezettel kritizálta Márki-Zaynak a gazdasági megtérülés síkján alkotott elképzeléseit, amelyek szerinte nem számolnak a külső externáliákkal, így a káros egészségügyi következményekkel sem. 

Vállalások

Márki-Zay Péter legfőbb teendőiként a körforgásos gazdaság támogatását, az energiahatékonyság növelését, az elektromos közlekedés elterjedését és a geotermikus energia aktívabb felhasználását jelölte ki. Márki-Zay esetleges választási győzelme után önálló minisztériumot szentelne a klímakatasztrófa megelőzésére és mérséklésére. A vita rövidre zárult a polgármester egyéb elfoglaltsága miatt, de a végén több klímapolitikához kapcsolódó kifejezést is meglebegtetett, mint a kéttarifás rendszer, gazdasági alapon való szélerőmű-támogatások és a vízmegtakarítás előremozdítása. 

Dobrev a környezetvédelmi hatóságok jogainak visszaépítésével kezdené a kormányzás zöld fordulatát. Támogatná továbbá a jövendő nemzedékek ombudsmanja rendszerének felállítását, ami biztosítaná, hogy bírósági végzésekkel vonják felelősségre a környezetkárosító befektetőket. Elmondása szerint kormányzása alatt az ország tartaná magát a 65%-os kibocsátáscsökkentés céljához, fejlesztenék a közösségi közlekedést, támogatnák a biodiverzitás növekedését célzó programokat, és szigorúbb szabályzással fokozatosan alakítanák át a felhalmozódott földbirtokok rendszerét. 

Márki-Zay és Dobrev között ezúttal élesen megjelent a piacról alkotott elképzelések különbsége. A vitán végre legalább viszonylag konkrét és számonkérhető ígéretekkel és koncepciókkal jelentkeztek a zöldpolitika kapcsán, amely egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a fiatalabb generáció mindennapjaiban.

Az alapvető kérdés, amit a vitában nem hallhattunk, persze továbbra is az: elkerülhető-e a klímakatasztrófa a termelési rendszer radikális újraszervezése nélkül? 

A beszélgetés itt nézhető meg: