Nemrég felvettem egy stoppost. Próbáltam útközben kerülni a megosztó témákat, de ő nem volt ilyen tapintatos. A pandémiával kapcsolatos konteókra csak bólogattam, de ami ezután következett, annak hallatán nehezemre esett megőrizni a nyugalmamat. Neki „nincs baja ugyan a buzikkal, de azért ez mégiscsak természetellenes”.

Ez persze még bőven belefér a Magyarországon megszokottnak nevezhető hétköznapi homofóbiába, de ezután érezhető félelemmel a hangjában kifejtette, hogy már azon gondolkodik, hogy kivegye a fiát az iskolából, mert „retteg a befolyásolástól”. Ha nem ülne rajtam valami furcsa politikai (vagy talán nem csak politikai) értelemben vett depresszió, az is lehet, hogy coming outoltam volna neki, de most úgy voltam vele, hogy jobb a békesség. Bár ez egy élmény, és nem egy reprezentatív felmérés, mégis azt igazolja, hogy az állami gyűlöletpropagandában megjelenő, óvodásokat aktívan befolyásoló, gonosz travi rémképe bizony képes egyes emberekben valódi szorongást kiváltani.

Részvételi autokrácia

A lehallgatási botrány kirobbanása után egy nappal Orbán Viktor idejét látta überelni eddigi ocsmányságait, és olyat jelentett be, ami mellett szinte lehetetlen megőrizni a hidegvérét a minimális erkölcsi nívóval rendelkező hírolvasónak. Híveit a kirekesztés rítusába bevonandó, népszavazást jelentett be a buzikérdésről. Ez nem példa nélküli, hiszen hasonló logika mentén szerveződött a szerencsére érvénytelen 2016-os menekültellenes propagandanépszavazás is, csakhogy most a kollektíven megbélyegzendő csoport tagjai a szögesdróton innen élnek.

Ez a „népszavazás” arra buzdít, hogy vegyél részt a szomszédodnak, a zöldségesnek, sőt egyes rokonaidnak a politikai közösségen kívül helyezésében. És add áldásodat arra, hogy az állam velük szemben fellépjen, az ő szabadságukat és jogaikat lábbal tiporja.

Miközben a kormány az általa mélyen lenézett sokaságot próbálja mozgósítani, a társadalom legveszélyesebb elemeit is felbátorítja. Orbán a legaljasabb, gyáva alakoknak kínálja fel a szimbolikus buziverésben való részvétel kockázatmentes lehetőségét. A hatalom illúzióval ruházza fel azokat, akiknek perverz örömet okoz belerúgni a földön fekvőbe.

A szavazófülke magányában és anonimitásában kiélheti majd magát minden olyan homofób, aki túl lusta vagy gyáva még ahhoz is, hogy vállalhatatlan nézeteit arccal vállalva csináljon magából bohócot, miközben a Pride-on óbégat. Az ilyen úgynevezett „autoriter személyiség” az, ami rendre az orbáni posztfasizmushoz hasonló rezsimek gerincét képezi. Ők azok, akiket a hatalom által kinevezett kívülállók megbélyegzésére hívó propagandával rendre mozgósítani lehet. Az Orbán-rendszer új politikai terméke: a részvételi autokrácia.

A nemzetközi zsidó- és a buzilobbi

A homofób törvényhez tartozó, nemrég napvilágot látott végrehajtási rendelet csak tovább növelte a helyzet abszurditását. Mostantól tilos lesz a „homoszexualitást megjelenítő termékeket” templomok és iskolák kétszáz méteres körzetében árusítani, de kirakatba máshol sem szabad őket helyezni, sőt a többi terméktől elkülönítve, zárt csomagolásban kell őket tárolni. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Gondoljunk például a könyvekre.

Ha a rendelet következetesen betartásra kerül, akkor tilos lesz például a Király utcai Atlantisz Könyvesboltban Platón Lakomáját árusítani a Deák Téri Evangélikus Gimnázium és templom közelsége miatt. De a picit odébb eső Libriben is „zárt csomagolás” kerülne például James Baldwin, Oscar Wilde és Nádas Péter köteteire.

Heine egy évszázaddal előre látta, hogy ahol könyveket égetnek, ott előbb-utóbb embereket fognak égetni. A mi helyzetünkben szintén sejthető, hogy ahol könyveket „a többitől elkülönítve zárt csomagolásban” akarnak tartani, ott ez természetesen emberekre is vonatkozik, még ha egyelőre csak szimbolikusan is.

Időközben ki is került egy könyvesbolt bejáratára a figyelmeztető tábla, amely szerint „nem hagyományos terméket árusítanak”. Az üzenet teljesen egyértelmű: az LMBT emberek tisztátalan lények, akiknek a jelenléte fertőző, és akiktől meg kell védeni az olyan „tiszta tereket”, mint a templomok és az iskolák. Bár az idei Pride balhémentessége arra utal, hogy a pogrom egyelőre a szimbolikus térben marad, jogosan merül fel a kérdés LMBT+ emberekben, hogy lehet-e és érdemes-e ilyen társadalomban élni, és ha igen, meddig? Ha pedig nem, akkor mikor kell menni, hogy ne vigyenek?

Moishe Postone abban látja a modern rasszizmus és antiszemitizmus közötti meghatározó különbséget, hogy míg a rasszizmus legtöbb formája simán alsóbbrendűnek nyilvánít csoportokat, addig az antiszemitizmus fiktív hatalommal ruházza fel az elképzelt „nemzetközi zsidót”.

Postone szerint ez magyarázza meg, hogy miért az antiszemitizmus vált a nemzetiszocializmus meghatározó ideológiai elemévé, hiszen ezáltal a nácik a fiktív globális hatalom elleni lázadók szerepében tetszeleghettek, miközben rászabadították a csürhe és az állam terrorját hatalommal alig rendelkező emberek millióira.

A modern rasszizmus ezzel szemben sosem állított olyasmit, hogy titokban a romák irányítják a médiát és a bankokat, vagy hogy a feketék robbantották ki az első világháborút.

A NER homofób propagandáján tetten érhető egy csomó vonás, ami Postone szerint a modern antiszemitizmus sajátja. Bár ahogy az a Soros kampányból látható, az antiszemitizmus továbbra is meghatározó eleme a NER propagandájának, az utóbbi időben egyre többet hallani a gyermekeinkre törő „nemzetközi homoszexuális lobbiról”, ami úgy állítja be a hatalommal nem rendelkező magyar LMBT+ közösséget, mintha egy jól szervezett nemzetközi hálózat részét képeznék, akik „Brüsszelre” is komoly befolyással vannak.

Novák Előd nemrég úgy fogalmazott a Háttér Társaság irodája elé verbuvált homofób hőbörgésen elmondott beszédében, hogy „a világ legerősebb lobbijával állunk szemben”.  A nemzeti konzultáció egyértelművé tette, hogy a korábban csak a Kurucinfó kommentszekciójában fellelhető konteók mára államideológiává dicsőültek. Az ország halad, Ásotthalom mutatja az utat.

Csak magunkra számíthatunk

A homofób törvény elfogadása óta nyilvánvalóvá vált: nyugatról a magyar LMBT+ emberek és szövetségeseik leginkább performatív gesztusokat várhatnak csak, melyeknek célja gyakran alig több a gazdaságilag alávetett országok feletti kultúrfölény homonacionalista fitogtatásánál. Ennek volt ékes példája, amikor egy focimeccs alkalmából szivárványos rongyokba öltözött a német politikai elit apraja-nagyja, beleértve a Bajor Keresztényszociális Unió olyan politikusait is, akik korábban az Orbán-rezsim megbízható szövetségesei voltak (és nekik valóban fontos kérdésekben továbbra is azok).

Amikor a berlini Pride-on többedmagammal egy „tetteket, ne fényeket” feliratú molinó felmutatását magában foglaló kis performansz keretei között próbáltam felhívni a figyelmet erre az álszentségre, pillanatok alatt lerohantak minket a szivárványszínű, Amnesty International-kitűzőt viselő rohamrendőrök. Hiába, buzi migránsnak itt is, ott is kuss a neve.

Mivel Brüsszelből vagy egyéb nyugati fővárosokból a pártállami propaganda minden hazugsága ellenére továbbra sem várhatunk köldöknézegetésnél és bizottságosdinál komolyabb lépéseket, sajnos be kell látnunk, hogy a homofób államapparátussal szemben csak magunkra számíthatunk.

Ami a homofób népszavazást illeti, a bojkottot, illetve a kreatív módon leadott érvénytelen szavazatot javasolnám. A menekültellenes „népszavazáson” én például egy becsempészett ollóval apró cafatokra vágtam a szavazólapot, de most lehet, hogy inkább csillámporral töltöm meg a borítékot.

Ami ennél sokkal fontosabb, az az, hogy ennek a garnitúrának mindenképpen és minél előbb meg kell buknia, nem mintha olyan illúzióink lennének, hogy a mostani szedett-vedett ellenzékkel a hatalomban majd tiszta lesz a közélet, és megszűnik a korrupció. De a lopásnál sokszorta súlyosabb bűn az a néphülyítő gyűlöletpolitika, ami szemmel láthatólag képtelen alacsonyabb fokozatra váltani, és ami nélkül a NER egyszerűen képtelen létezni. Amíg ez nem következik be, addig a magyarországi LMBT+ közösség folyamatosan további támadások céltáblája lesz.

Különösen fontos, hogy az LMBT+ emberek és szövetségeseik minél nagyobb arányban vegyenek részt az előválasztáson, és szavazzanak a homofób törvényt megszavazó Jobbik jelöltjei ellen, annak érdekében, hogy a jövőre esedékes választások minél kevesebbünket állítsanak olyan dilemma elé, amelyben lehetetlen helyesen dönteni.