Miután a koronavírus-járvány miatt a tavalyi évben a korábbihoz képest két héttel később jött el a globális túllövés napja, vagyis az a nap, amikorra az világgazdaság elhasználja a bolygó adott évre rendelkezésre álló erőforrásait, 2021-re sikerült utolérni a két évvel ezelőtti rekordévet.

Így ez a szomorú nap – a 2019-es évvel azonos módon – az eddigi legkorábbi időpontra július 29-re esik.

Magyarán ha a természeti erőforrásokat fenntartható módon használnák fel, akkor év végéig fogyna el annyi, amennyi mostanára elfogyott, és ahhoz hogy a globális társadalom és gazdaság jelenlegi működésmódjához 1,7 Föld bolygóra lenne szükség, hogy fenntartható legyen. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a pandémia alatti erőforráshasználat-csökkenés csak átmeneti volt, és a válságból kilábaló világgazdaság növekedése jobban pusztítja a bolygó létfenntartó rendszereit, mint valaha.

1970. óta szinte minden évben több erőforrás fogy el a bolygón, mint a korábbi években. Ez alól csak a tavalyihoz hasonló válságos évek kivételek, de a túlfogyasztás visszaesése minden esetben csupán átmeneti, és a gazdaság magára találásával a túllövés napjának időpontja is tendenciózusan tolódik az év eleje felé.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy nem az „emberiség”, hanem a kapitalista világgazdasági rendszer hatására nem sikerül fenntartható módon használni a bolygó erőforrásait.

Ráadásul az egyes gazdaságok között komoly eltérések mutatkoznak abban, hogy mikorra használják fel a rájuk jutó erőforrásokat; a fejlett országok közül valamennyi túlhasználja a bolygó erőforrásait.

Ahogy az is szembetűnő, hogy a világ lakosságának töredéke a többségnél nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű erőforrást használ fel. A világ leggazdagabb egy százalékának szén-dioxid kibocsátása a duplája a népesség szegényebbik felének, és a világ leggazdagabb 2 153 milliárdosának vagyona megegyezik 4,6 milliárd ember vagyonával.

Ráadásul a jelenlegi, folyamatos növekedésre épülő rendszerből a világ egy szűk elitje, a nemzetközi tőkésosztály profitál. Az emberiség jelentős része a növekedésből csak az éhbérért végzett embertelen munkát, a természeti környezet és az erőforrások nyakló nélküli kisajátítását és az egyre extrémebb időjárási és klimatikus viszonyokat tapasztalja.

Az emberiség – és számos más faj -, de legalábbis az emberi civilizáció túlélése csak úgy biztosítható hosszú távon, legalábbis pár évtizednél hosszabb távra csak úgy biztosítható, ha a rendkívül alacsony hatékonysággal működő, kevesek érdekét tömegek szenvedése és kizsákmányolása árán szolgáló kapitalista rendszert záros határidőn belül sikerül meghaladni.

Az erőforrások ugyanis rendelkezésre állnak, az alapvető probléma, hogy egyenlőtlenül oszlanak el, ezen pedig csak koordinált elosztásukkal és felhasználásukkal lehet változtatni. A tőkés végtelen növekedéstől fűtött klímaváltozás ugyanis mára mindennapi realitássá vált, és noha legsúlyosabban a perifériaországok szegény lakói szenvedik meg, a közelmúlt németországi áradásai megmutatták, hogy a centrum sem úszhatja meg szárazon.