Tabán • Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere „Jó estét, Pride! Jó estét, Szerelem!” felkiáltással köszöntötte az összegyűlteket. Elmondta, nem annak ellenére van ott, hogy heteró, keresztény, apa, hanem éppen azért.

Elmondta, tudja azt, hogy heteróként a többséghez tartozik, de tudja, hogy ez nem privilégium, nem hatalom, amivel vissza kell élni, hanem felelősség: ami neki megadatott, az mindenkinek megadatott kell legyen.

Apaként szorong és fél, hogy a gyermekeire milyen jövő vár. Hogy úgy érzi, mi vagyunk az utolsó generáció, amely meg tudja állítani a pusztulást, amit a bolygónkra zúdítunk. Szorong attól, hogy a közbeszéd olyan problémákról szól, amik nincsenek, ahelyett, hogy a valós problémákkal foglalkoznánk.

Keresztényként tudja, hogy mindnyájan a teremtő képére lettünk teremtve, és bár nem vagyunk egyformák, de egyenlőek igen. A teremtő, akiben ő hisz, mindannyiunkat egyformán szeret:

„Hogy jön ahhoz bárki, hogy a teremtőnél okosabb legyen. Hogy jön ahhoz bárki, hogy a keresztből furkósbotot faragjon.”

Azért van itt, mert nem tudja elviselni azt a politikát, ami nem csak politikusokat de az embereket is egyre gonoszabbá akarja tenni. Azért van itt, mert ez a kötelessége, mert ha ebben a városban, ebben a hazában valakit bántanak, akkor szeretné őket megvédeni.

„Szeretnék én lenni a pajzs, a céltábla. Ha bárkit bántanak az én városomban, akkor kutya kötelességem mellé állni.”

Hozzátette, van még ebben az országban sok ember, akik mellé majd oda kell állnunk, ha majd róluk akarják az óriásplakátot felragasztani. „Amíg nem vagyunk mindannyian szabadok, addig egyikünk sem az.”

„Holnap a romákért kell tüntetni, akiket Jászapátiban akarnak megfélemlíteni. Jövő héten az egészségügyben dolgozókért kell tüntetni, mert közös szégyenünk, ahogy velük elbánt a hatalom.”

Megkérte a résztvevőket, hogy menjenek el ezekre az eseményekre, álljanak ki azokért, akiket szintén bánt és megaláz a hatalom.

„Legyen Magyarország újra büszke és szabad ország!”