Egymást követő éjszakai műszakok, hosszú munkaidő, nehéz fizikai munka, brutális munkahelyi vezetők és rendkívül alacsony órabér – ilyen körülmények várnak azokra a szegényebb családból származó kínai szakképzős diákokra, akiket magánvállalatok alkalmaznak akár hónapokon keresztül „szakmai gyakorlat” címén, írja a Marxist.com híroldal.

Nemrégiben egy 17 éves hupeji fiú, Sun öngyilkos lett, miután több mint fél hónapig tűrte a rettenetes munkakörülményeket.

Sun a Hupej tartománybeli Sijen város tudományos és technikai középiskola diákja volt. Az iskolája nemrég érdemelte ki a „fejlett oktatási intézmény” címét, amelyet – többek közt – azzal vívott ki magának, hogy „jó kapcsolatokat ápolt” a tartomány legnagyobb magánvállalataival.

Rabszolgamunka

Az iskola június 10-én több mint 90 diákot, köztük Sunt is,  illegálisan egy sencseni magángyárba irányított három hónapos munkára. Az iskola mindezt a szakképzési rendszer „gyakorlati oktatásának” nevezte, olyan „próbának”, amely során a diákok „fejleszthetik a képességeiket”, „kibontakoztathatják a tudásukat” és „munkatapasztalatra tehetnek szert”.

Ehelyett azonban rabszolgamunka várt a diákokra.

A diákok órabére a szakmai gyakorlaton 14 jüant (kb. 700 forint) tett ki, ami jóval alacsonyabb, mint a Kínában megszokott 26 jüan (1200 forint) próbaidős fizetés. Az úgynevezett „szakmai gyakorlatok” egyáltalán nem kapcsolódnak ahhoz a szakmához, amelyre a diákok készültek, s amikor ezt szóvá tették, azzal fenyegette meg őket az iskola, hogy kizárják őket a programból, s nem jutnak oklevélhez.

A gyárban Sunt nehéz fizikai munkára osztották be, hatalmas göngyölegbálákat kellett mozgatnia egy kézi emelővel. Sunt már az első héten egymást követő éjszakai műszakokra is beosztották, s amikor pihenni kívánt volna, megbüntették.

Az első éjszakai műszakja után, június 14-én Sun képtelen volt ételt emelni a szájához, miután egész éjjel robotolt. Ezután úgy döntött, hogy a kollégiumban marad, hogy kipihenje magát, de nem kért hivatalosan szabadnapot, amiért másnap „igazolatlan hiányzás” címén büntetést kapott.

A második alkalommal, június 17-én visszatérő gyomorpanaszok gyötörték, amelyeket az egymást követő éjszakai műszakok és a kimerültsége okozott. Ekkor ismét szabadnapot kért, de csak újabb büntetést kapott.

Június 23-án éjjel Sun fejsérülést szenvedett, amikor dobozokat emelgetett az üzemben, és a szemüvege összetört. Ezúttal sem kapott pihenőnapot, az osztályfőnöke pedig értesítette a szüleit, hogy „munkakerülő”.

A rágalmak és a kimerítő körülmények miatt Sun pár nappal később öngyilkosságot követett el.

Június 23-án délelőtt 10.28-kor leugrott a gyár kollégiumának hatodik emeletéről. A kórházban már csak a halálát tudták megállapítani.

Elintézték „a helyzetet”

Sun halála után a gyár minden információt elvágott a szülők és a nyilvánosság elől, és utasította az alkalmazottakat, hogy ne beszéljenek az esetről. A rendőrség is „elintézte a helyzetet” a gyár vezetősége számára, törölték a biztonsági őrök és az alkalmazottak mobiltelefonjairól az eset helyszínéről készült fényképeket és videókat. Az iskola tanárai pedig visszarendelték Sun csoporttársait a gyárból.

Sun halálának a körülményeiről szóló hírek azonban mégis elterjedtek a közösségi médiában.

Ahogyan egyre több információ derült ki, sok kínai internetező osztotta meg a saját történetét a „szakmai gyakorlatszerzésről”. Kiderült, hogy rendszerszintű visszaélésekről van szó.

A „gyakorlati képzés” során az iskolák és a munkaadók összejátszanak: A diákok gyárakba küldéséért felelős iskolák a diákok fizetésének egy százalékát kapják, míg a munkaadók olcsó munkásokhoz jutnak. Az egyetlen dolog, amihez a diákok a „képzésük” után hozzájutnak, az pár száz jüan.

A kommunista párt és a szakszervezet pedig szemet hunynak a diákok kizsákmányolása felett.

A gyárakba küldött szakmunkástanulók többsége szegény családból származik, szüleik tanulatlanok, mivel Kína elmaradottabb területeiről kerültek a nagyobb városokba.

A gyermekek sorsa pedig már születésüktől fogva megpecsételődött, és az úgynevezett szakképzési rendszer csak felkészíti őket a bérrabszolgaságban töltött életre.

Bár az idén éppen 100 éves Kínai Kommunista Párt többször is kifejezte a szándékát, hogy változtat a szakképzési rendszeren, erre a 43 évvel ezelőtti „reform és nyitás” óta nem került sor.

(Marxist.org, The Spark, Mérce)