A tegnapi napon körbejárta a sajtót az a hír, hogy egy szegedi férfi meggyilkolta egykori partnerét és annak új barátját. A nőt az elkövető előbb megsebesítette, megerőszakolta, majd ezután oltotta ki életét. A férfi végül önmagával is végzett. Ahogy azt már sajnos megszokhattuk ilyen esetekben, a gyilkosságról beszámoló hírcikkek szerint a férfi „szerelemféltésből” ölt, amivel a sajtó azt sugallja, hogy az elkövető valójában szerette áldozatát.
Pedig ez távolabb sem lehetne az igazságról. A nők elleni erőszak olyan rendszerszintű probléma, ami a nők társadalmi alárendeltségéből ered és amit soha nem „szerelemféltés” vált ki – akit szeretünk, azt ugyebár nem öljük meg – hanem a férfipartner tulajdonlási és birtoklási vágya a nő felett.
Ezt a szegedi eset is jól illusztrálja – az áldozat szülei szerint a férfi régóta zaklatta a nőt és több jel is arra mutat, hogy hosszasan kitervelte bűncselekedetét, tehát előre megfontoltan ölt: vadászpuska engedélyre tett szert, hogy fegyverrel végezhessen a nővel, majd heteken át leste, megfigyelte a párt, hogy a megfelelő pillanatban csaphasson le.
Az esetről szóló beszámolók több sajtóetikai kérdést is felvetnek. A Blikk beszámolója végén egy lelki segélyvonal számát ajánlja az újság az olvasó figyelmébe, tehát vélhetően az elkövetőnek próbál segítséget kínálni és nem a bántalmazottnak, különben egy nők elleni erőszakkal kapcsolatos segélyvonal számát tette volna közzé a cikk végén (merthogy nehéz elképzelni, hogy valóban hasznos lehet egy üldözött és zaklatott nőnek a lelkisegély). Az újság azt is írja – sok más újsággal egyetemben -, hogy a gyilkos „reménytelenül szerelmes” volt áldozatába, akit megerőszakolt és meggyilkolt. A Szeged 365 ugyanúgy a káros „szerelemféltés” toposzát emlegeti.
De hasonlóképpen káros akár csak azt írni, hogy „féltékenységből ölhetett a férfi”, mert hírértékként kezeli azt, hogy a gyilkos indítéka a féltékenység volt – mintha lenne bármi hírértéke annak, amit rengeteg üldözött és zaklatott nő megtapasztalhatott már, és ami nem egyedi, hanem rendszerszintű probléma. S akkor még nem beszéltünk a véres részletek bulvárszerű kiemeléséről, szenzációhajhászásról, az áldozat becsületének megsértéséről…
A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)
A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 70 220 2505 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])
A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.
