Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A klímacélok ellenére Norvégia bővítené a kőolaj és a földgáz kitermelését

Norvégia jelenleg a világ egyik legnagyobb olajexportőre: az itt megtermelt és máshol elégetett gáz és olaj mennyisége meghaladja az országon belül felhasznált fosszilis tüzelőanyagok tízszeresét, így a Párizsi Klímaegyezményben vállalt célok elérésében is különös felelőssége van. Ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy a skandináv ország inkább bővítené, mintsem leállítaná a kőolaj- és földgáz-kitermelést.

Egy, a parlamentnek benyújtott energiaipari stratégiai tervezetben a norvég kormány kijelentette, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy hosszú távú gazdasági növekedést érjen el az ország olajipara, valamint kitért rá, hogy továbbra is folytatni szándékozza az eddigi felderítési politikáját a szokásos engedélyek kiadásával.

A tervezet írói hozzátették:

„Az olajszektor Norvégia gazdaságának jelentős része marad a következő években is, még ha nem is olyan mértékben, mint ma.”

Az olajipari és energiaügyi miniszter, Tina Bru leszögezte, szerinte a norvég olaj- és földgázszektor „képes a klímapolitikánkban meghatározott alacsony kibocsájtású termelésre.”

A WWF, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezetének vezetője, Karoline Anduar szégyenteljesnek nevezte a tervezetet, és úgy fogalmazott, hogy „Norvégia az átállás rossz oldalára állt.”

A tervezet azután látott napvilágot, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség kiadta  jelentését, amiben kutatásaik alapján kijelentették, hogy a 1,5 Celsius fokos globális hőmérséklet-emelkedési maximum tartásához a fosszilis energiahordozók felkutatását most kell befejezni.

Míg Norvégia kőolajtermelésének legnagyobb része a sarkvidék déli részéről származik, az oslói kormány úgy véli, hogy a legnagyobb kiaknázatlan kőolajlelőhelyek a Barents-tenger mélyén vannak, Európa legészakibb partjainál. Több norvég tudományos társaság azonban még kísérleti fúrások indítását sem támogatja ezen a területen, nem hogy a tömeges kitermelést, a kockázatot ugyanis növeli, hogy nincsen hatékony technológia az olaj jégből való eltávolítására, ez pedig növeli egy esetleges olajszivárgás károsító hatását. (Habár ez nem is tűnik akkora „akadálynak” annak az aggasztó ténynek a fényében, hogy tavaly először nem kezdődött el az Északi-sarki-óceán jegesedése november elejére.

A Greenpeace és a Fiatal Föld Barátai nevű szervezet korábban beperelte a norvég kormányt az újabb olajkitermelési engedélyek miatt, de a pert tavaly decemberben elvesztették végül. Az ügy még 2016-ban indult, miután az állam új olajkitermelési engedélyt adott ki a Barents-tengerre, azóta pedig a legfelsőbb bíróságig jutott, a civilek pedig abban reménykedtek, precedenst teremtenek az olajipar sarkvidéki terjeszkedésének korlátozásában.

Álláspontjuk szerint a terv megvalósítása sérti az emberek egészséges környezethez való jogát és a norvég alkotmányt, amely elfogadta a globális felmelegedés szintjének 1,5 Celsius alatt való tartásának célját, hiszen a további olajfeltárás növelné az éghajlat felmelegedését okozó szén-dioxid-kibocsátást.

(climatechangenews.com)