Ceuta egy Marokkóban fekvő spanyol enklávé, amely egyike a két Észak-Afrikában lévő spanyol fennhatóság alatt álló területnek. Az enklávé egyben az Európai Unió határa is, még ha a Földközi-tenger túloldalán fekszik is.

Hétfőtől tegnap estig körülbelül 8000 menekült lépett át ezen a határon, akik közül 1500-ra becslik a kiskorúak számát. A menekülők felfújható úszógumikkal és gumicsónakokkal kerülték meg a Ceután álló hat méteres kerítést, amiért sokakat kihűléssel kellett ápolni, egy ember megfulladt. Spanyolország a krízishelyzetre a hadsereg és rendőrségi alakulatok bevetésével reagált, több ezer embert toloncoltak vissza.

Több száz katonát és az enklávén szolgáló 1100 rendőr mellé további 200 rendőrt vezényeltek ki Ceutára, hogy gumibotokkal, páncélozott járművekkel és füstbombákkal ijesszék el a határon át menekülőket.

A katonák bevetéséről a koalícióban kormányzó baloldal, a szocialista párt és a Podemos által vezetett kormány határozott. A baloldali „menekültbarát” kormány döntése nyomán az európai, köztük a spanyol szélsőjobboldal is fellelkesülve követelt még szigorúbb határintézkedéseket. Salvini bejelentette, hogy az olasz határokon is a katonaságot kéne bevetni. Az Európai Bizottság több tagja is támogatásáról biztosította a spanyol kormányt és Európa határainak katonai megvédésére buzdított.

Helyi spanyol tisztviselők elmondása szerint a marokkói határőrök egy diplomáciai konfliktus miatt enyhítették a határellenőrzést. Spanyolország és Marokkó között azért alakult ki konfliktust, mert egy Nyugat-Szahara elszakadásáért küzdő mozgalom, a Polisario Front vezetőjét, Brahim Gali-t április óta koronavírussal ápolják Észak-Spanyolországban.

Marokkó külügyminisztere már múlt hónapban figyelmeztetett, hogy árulásnak tartja Brahim Gali spanyolországi ápolását, aminek „következményei lesznek”. Marokkó eddig fizetségért és katonai képzésért cserébe tartotta fel a határain át menekülőket, most ezt a megállapodást rúgta fel Marokkó.

A Ceután történtek sokadik bizonyítéka annak, hogy Európa zsarolhatóvá vált azáltal, hogy a perifériára hárítja a menekültválságot: autoriter rezsimeknek fizet azért, hogy feltartóztassák a menekülteket Európa kapuiban (lásd még, Merkel-Erdogan paktum). Ez egy rendkívül törékeny rendszer, amiben Európának alig diplomáciai marad mozgástere, és ami valójában hosszútávon csak a válság elhalasztása – amint összeomlanak ezek a rezsimek, vagy amint az alku már nem éri meg az adott rezsimnek, a válság újra fellángol. Az erre költött pénzt a menekültek megsegítésére, akár befogadására is lehetne költeni.