Hétfőre tovább eszkalálódott a már vasárnap sem rózsás feszültség Jeruzsálemben, miután a Jeruzsálem-napi menetet követően az izraeli rendőrség súlyos erőszakot alkalmazott a palesztin lakosokkal és tüntetőkkel szemben.

Az AP tudósítója szerint a rendőrség könnygázzal, riasztógránátokkal és gumilövedékekkel ütközött meg a palesztin tüntetőkkel, akik a tudósítás szerint kövekkel voltak felfegyverkezve.

A lap szerint több, mint tucatnyi könnygázpatron és riasztógránát landolt az Al-Aksza mecsetben, az iszlám harmadik legszentebb helyén.

A hétfői események a vasárnapi (és egyébként kisebb-nagyobb intenzitással csaknem egy hónapja tartó) összecsapások folytatásának tekinthetők, tekintve hogy éjszaka a rendőrség brutálisan leverte a palesztin tüntetőket, akik reggelre elbarikádozták magukat a mecset körül. A vasárnapi tüntetéseket azért szervezték, mert ramadán idején láttak hozzá az izraeli hatóságok palesztin lakosok kilakoltatásához, ráadásul a mecsetbe tartó vallásos tömegeket is zaklatták, illetve hátráltatták.

Palesztin orvosok szerint 278 ember sérült meg, közülük 205-öt kellett kórházba szállítani, négyük állapota súlyos. A Vörös Félhold tisztviselői szerint a hatóságok egy ideig akadályozták az egészségügyi csapatok bejutását a mecset körüli sérültekhez, miközben több ezren szorultak az ostromgyűrűbe, mielőtt a rendőrség végül hátrébb vonult. A rendőrség 21 sérült, három kórházi ellátásra szoruló munkatársukról számolt be.

A főbb eseményekkel párhuzamosan számos atrocitás történt, többek között palesztin tüntetők megdobáltak kővel egy autót, aminek sofőrje emiatt elveszítette a kocsi fölött az uralmat, és a járdára hajtott, izraeli rendőrök pedig megverték a török Anadolu hírügynökség tudósítóját.

A Middle East Eye élő videóján látszik, hogy még délután is sokan sátoroztak az Al-Aksza mecset környékén.

A több napja tartó erőszakhullámot számos nemzetközi szervezet mellett elítélte az ENSZ is, Antonio Guterres főtitkár szóvivője pedig felszólította az izraeli hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a békés gyülekezéshez való jogot. Az ENSZ emlékeztetett arra is, hogy évek óta nem volt ilyen kétségbeejtő a helyzet Jeruzsálemben.

A napokban egyre csak nőtt a feszültség Jeruzsálemben, az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy idén is megtartják a Jeruzsálem-napi zászlós vonulást, aminek keretében izraeli szélsőjobboldaliak tömegei vonulnak az óváros és a muszlim negyed utcáin Kelet-Jeruzsálem 1967-es elfoglalására emlékezve. Ami az izraeli nacionalisták számára fontos évforduló, a város muszlim lakosai számára ugyanakkor megalázó és fenyegető, pláne mikor lakóközösségeiken keresztül vonul a tömeg.

Az 1967-es hatnapos háborúval kapcsolatos emlékezet egyébként is fájdalmas pont Izraelben, mivel ennek keretében a zsidó állam nem csupán Kelet-Jeruzsálemet szállta meg és kiáltotta ki fővárosának az egész várost, de ekkor foglalt el több, palesztinok által lakott területeket, ahova rengeteg telepest telepített be, nem egyszer a korábbi lakosság elüldözése árán.

Noha a jeruzsálemi Második Templom megmaradt fala a siratófal – ami a zsidó vallás legfontosabb helye, és nagyon közel esik az Al-Aksza mecsethez – elzárta a rendőrség a hétfői napra, a vonulást, melynek hagyományosan a falnál van a végpontja, engedélyezte. A mecset és a Templom-hegy körüli kényes politikai és vallási szituációt bonyolítja, hogy a Salamon temploma, valamint a Második templom is ott állt annak idején, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, időközben keresztény templom is állt a hegyen. A zsidó vallásgyakorlók legszentebb helye a Templom-hegy, az egykori Szentélyek Szentélye lenne, ha hozzáférhető lenne. Jelenleg azonban az Al-Aksza áll a helyén.

A rendőrség kifejezetten készült a hétfői biztosítására, ugyanakkor érdemes megjegyezni hogy rendszerint nagyságrendekkel komolyabban veszi a palesztinok által elkövetett erőszakot, és jellemzően az elnyomott muszlim lakosságon csattan úgy a hatóságok, mint az igazságszolgáltatás ostora.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy minden eddiginél közelebbre került Netanjahu ellenzékének koalíciós megállapodása, amivel a jobboldali Likud elveszíthetné kormányalakítási jogát. Az egész hétvégén – a beszámolók szerint sikerrel – zajló tárgyaláson az ellenzéki pártok között a jeruzsálemi események feszültségeket generálhatnak a koalíció támogatásáról tárgyalni készülő iszlamista Ra’am (egyesült Arab Lista) párt és vezetője, Manszúr Abbász, és a többi ellenzéki párt között.

A párt korábban kijelentette, hogy az Al-Aksza megtámadása a vörös vonal számukra és minden körülmények között elfogadhatatlan, az ostrom során pedig közleményt adott ki, miszerint

„követeljük az Izrael kormányától hogy cselekedjen, és vonja vissza a rendfenntartó erőket a helyszínről, és ne engedjen a status quo megváltoztatásán munkálkodó szélsőségeseknek”.

Úgyszint emlékeztettek arra, hogy az Al-Aksza a muszlimok egyik legszentebb helye.

Ugyan az Izraelt 2009 óta vezető Benjámin Netanjahu jobboldali pártja, a Likud kapta a legtöbb szavazatot a március végén zajlott választásokon, hagyományos szövetségeseivel együtt sem sikerült megszereznie a 120 fős Knesszet mandátumainak többségét. Izrael történetében először azonban egy iszlamista arab párt is bejutott a törvényhozásba, és rajtuk múlhat, hogy két éven belül ötödjére már ne kelljen választásokat tartani.

Manszúr Abbász, a Ra’am vezetője egyébként régi motoros az izraeli politikában, korábban a Közös Listán jutott már törvényhozási mandátumhoz, ám azóta szakított a többi arab párttal, és saját szélsőséges mozgalmat alapított. Ám az, hogy pártja nem csak, hogy bejutott az izraeli törvényhozásba, de rögtön a politikai élet középpontjába is került a mérlegnyelv-helyzetéből fakadóan, még az amúgy hagyományosan fordulatos izraeli politikai életben is egészen különleges.

Se az izraeli zsidó nacionalisták, se az iszlamisták nem zárták ki ugyanis a választások után, hogy adott esetben koalícióra lépjenek egymással. A kormányzó jobboldali Likud párt egyik politikusa, David Bitan például úgy nyilatkozott szerdán, miután Abbászék bejutása nyilvánvalóvá vált, hogy „a Ra’ammal való koalíció nem ártalmas”, valamint

„Együtt tudnánk működni az Egyesült Arab Listával.”