Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Nem bízhatunk a rektorunkban, természetesen nem bízhatunk a kancellárunkban, de a reményt nem szabad elveszítenünk”

Január 27-én, a Pécsi Egyetem önszerveződő plénumának mintájára a Szegedi Tudományegyetemen is online plénumot tartottak, mintegy 500 ember részvételével. A járványkorlátozások miatt Zoomon tartott fórumon bárki szabadon részt vehetett, nem volt egyetemi polgárokra korlátozva a részvétel. A megbeszélés témája az egyetem január 29-én, pénteken esedékes (nem nyilvános) szenátusi ülése volt, amelyet a plénumot szervező Veritas Virtus Libertas egyetemi polgári csoport elutasít.

A plénum négy részre oszlott, és meghívott felszólalók részvételével zajlott le.

Az első felszólaló, Dr. Bódi György nonprofit szervezetekkel foglalkozó szakember, több alapítvány kuratóriumi tagja, a Medgyessy-kormány Civil Kapcsolatok Főosztályának volt vezetője volt. Ő azt hangsúlyozta, ha valaki, ő már foglalkozott alapítványi neveléssel és kulturális intézményekkel, a Pick magánóvodája és a Szegedi Kortárs Balett esetében is magántársaságokról és közhasznú alapítványokról volt szó. Szerinte a Corvinus-modell alapja egy olyan vagyonkezelő alapítvány (trust fund), ami teljesen más, mint a közhasznú alapítvány.

Az átalakításhoz pedig az Országgyűlésben kétharmados többség szükséges, sarkalatos törvényről van ugyanis szó.

Bódi szerint, ha az alapítás pillanatától joga van a kuratóriumnak átvenni a tulajdonjogokat, akkor a legfontosabb kérdés az, kik lesznek az öttagú kuratórium tagjai.

Közülük Szabó Gábor prorektor, Rovó László rektor, Nemesi Pál, a helyi Ferroép vezérigazgatója és Novák Katalin miniszter azok, akik már név szerint ismertek. Hangsúlyozta azonban a szakértő, a szegedi hallgatóknak, a tudomány képviselőinek sőt, szerinte Szeged önkormányzatának is helyet kellene ebben kapnia, rengeteg fejlesztésben vett ugyanis a város részt az egyetem körül.

Pécsen is egyetemi plénumot tartottak

A PTE polgárai a járványhelyzet ellenére január 25-én ugyancsak online plénumot tartottak, amerlyen közel 900 ember vett részt. A plénumon elfogadott egyetemi nyilatkozat kifejezte, hogy az egyetem közjó, és különleges, létfontosságú szerepet tölt be a leszakadó dél-dunántúli régióban, ezért magánosítását és az alapítványi modellt egészében elutasítják.

Teljesen szokatlan szerinte az is, hogy az új alapítványi kuratóriumot határozatlan időre nevezik ki.

„Miért ennyire sürgető egy ilyen átalakítás elvégzése?”

-tette fel a kérdést Bódi György.

Csernai Mihály, az SZFE volt HÖK elnöke és az egyetemfoglalás egyik szervezője arról beszélt, amikor január 18. előtt még elnök volt, próbáltak a kormányzattal kapcsolatot keresni az átalakítás ügyében, de alapvető válaszokat a törvénnyel kapcsolatban nem kaptak.

Emiatt döntöttek azután az ellenállás mellett, aminek a vége a november közepéig tartó egyetemfoglalás volt.

„Nekünk a modellváltás alapvetően a módja miatt nem tetszett, nagyon erőltetett, érdemi egyeztetéseket nélkülöző modellváltás volt a miénk”

-hangsúlyozta Csernai, felidézve, hogy a tárgyalások, amelyekre végül elmehettek, mind „tájékoztató beszélgetések voltak.” A véleményük tehát úgy érezték, nem számított, a döntéseket már jó előre meghozták az SZFE esetében.

„Nem lenne korrekt feltétlenül a modellváltás egésze ellen fellépni, nem feltétlenül van probléma a formával”

– vélte Csernai, csupán annak időbeli gyorsaságával és módjával volt náluk is szerinte igazi probléma.

A második blokkban a magánalapítványi forma sokat emlegetett „gazdasági fejlesztési lehetőségeiről” fogalmazta meg véleményét az összes meghívott vendég.

Pelle Anita, az SZTE Gazdaságtudományi Karának docense szerint a legfőbb probléma az, hogy a vagyonkezelő alapítvány kuratóriumának tagjai valóban örökös tagok. Bódi György szerint formailag a törvény szerint az alapító 5 évre nevezi ki a kuratórium tagjait. Nem világos viszont, hogy az alapító, vagy közvetlenül a kuratórium hozza-e meg például az egyetem gazdasági és pénzügyi döntéseit. Kétféle megbízás létezik, a meghatározott és meghatározatlan időre szóló, utóbbi megbízottat pedig nagyon nehéz leváltani pozíciójáról.

Kenesei István, a BTK professzora ehhez hozzátette, év végén az ITM átadhatja az alapítói jogokat az alapítványnak, ezzel a teljes vagyon és felügyelet is egyből rájuk szállhat.

A fórum egyik résztvevője szerint a kutatási források fölszabadítása a jelenlegi egyetemi kutatási és oktatási struktúra alól viszonylag indokolható is lenne, sokszor érvelnek emellett a modellváltás támogatói is, ugyanakkor törvényileg lehetne szabályozni, hogy mindez az egyetemi autonómiát ne érintse. Erre elméletben széles jogköre és lehetősége is lehet a jogalkotónak.

Bódi György úgy véli, az érvekkel alapvető hiba van, hiszen költségvetési forrásokból gazdálkodó, állami egyetem is ugyanúgy megkaphatja az EU-s és hazai fejlesztési forrásokat. Viszont ezzel szemben az alapítványi forma még azt sem tiltja, hogy az irányító szerv az egyetem ingatlanvagyonát tovább értékesíthesse, ha azt megszerzi.

Pelle Anita ezek után felszólalásában hangsúlyozta, a közalkalmazotti státusszal járó bérkiegészítések sorsa is bizonytalan ebben a modellváltásban, erről semmiféle megnyugtató információ nem ismert még. A vagyonkezelés kérdéséről elmondta, szerinte a kulcs, hogy az egyetem teljes ingó- és ingatlanvagyona a lépéssel „elveszti közpénz-jellegét” sok mindenre nem kell majd átlátható közbeszerzést kiírni, az ellenőrizhetőség maradéka is eltűnik a rendszerből. Adott esetben egy tulajdonjogokkal rendelkező alapítványi kuratórium nehéz anyagi helyzetre hivatkozva akár az ingatlanokat is eladhatja.

„A helyzetről a 13. század gazdasági viszonyai jutnak eszembe: hűbéri viszonyok örökösen. Úgy rendelkezhetnek a vagyon és dolgozók felett, ahogy csak akarnak.”

-tette még hozzá.

Ha tényleg egy profitorientált magáncég lenne az SZTE, lehetne a versenyképesség leegyszerűsítő szempontját értékelni, de egy egyetem esetében ez sehogyan sem merülhet fel ebben a formában a közgazdász szerint.

Dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem prorektora, kémikus azt hangsúlyozta, értelmetlen az állam és az egyetem közé az alapítványt elhelyezni, átláthatatlan viszonyok keletkeznek, az egyetemi autonómiát pedig felváltja „a kuratóriumok autonómiája”, „kuratóriumi diktátum” következhet el.

Arra a kérdésre, hogy ha így áll a dolog, akkor a Debreceni Egyetem szenátusa miért fogadta el a modellváltást, Fábián visszafogottan csak annyit válaszolt „van az a helyzet, amiben ehhez szenátusi többséget tudtak kialakítani”, ráadásul a modellváltás támogatása is jelentős volt a profitorientált karokon.

„Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy egy egyetemet az üzleti élet mintájára lehet működtetni. Ez azonban az állam feladata, úgy mint: a kultúra, a tanárképzés, ezeket ugyanis nem lehet jövedelem- vagy profitorientált módon működtetni.”

A sérelmezett jelenlegi helyzetre jellemző, hogy a plénum alatt érkezett a hír, mely szerint a köztévé már kész tényként kezeli az SZTE modellváltását, miközben erről még csak január 29-én döntene a szenátus. A hírt a fórumon keserűséggel vegyes derültség kísérte.

Kenesei István arra is felhívta a figyelmet, az intézményi autonómia az intézmény viszonyát jelenti a fenntartójához. Az egyetemi tanszabadság ettől merőben eltérő, általános fogalom. A vagyonkezelő alapítványi formával az autonómia ugyan növekszik, hiszen kölcsönt is felvehetnek, de a tanszabadság elve súlyosan sérülhet. Például a személyzeti autonómia sérülhet, ha a kuratórium megváltoztatja például az SZMSZ-t, amire joga van.

Csernai ebben a témában azt hangsúlyozta, a teljes alapítványi modellel a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerének a hiánya a legfőbb probléma, ami az SZFE esetében „az arrogancia és a cinizmus elegyével párosult.” Felidézte például, volt olyan nap, amikor éppen SZFE-s órán vett részt, miközben a kuratórium épp arról nyilatkozott, hogy leállt az oktatás.

Kenesei ezzel kapcsolatban hangsúlyozta,a kuratórium azért  a törvénynek alá van rendelve, a sietséget pedig magyarázhatja, hogy az átalakításokat addig akarják elvégezni, amíg még biztos a kormánykoalíció kétharmados többsége a törvényhozásban, és könnyű sarkalatos törvényeket módosítaniuk.

Az utóbbi idők változásai a felsőoktatásban már így is aggályosak voltak a professzor szerint, ilyen volt például, hogy az egyetemi szakalapítások ügyei sem közvetlenül a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz, hanem először Palkovics minisztériumához futnak be, tehát egy politikai szűrőn mennek át a kérelmek. Példaként felvetette, hogy a Lázár János-féle kuratórium az új gödöllői agráregyetemen egyoldalúan szüntette meg az ökológiai gazdálkodás-szakot.

Fábián István pedig hangsúlyozta, nincs külön autonómia- és gazdasági döntés, a kettőt nem lehet szétválasztani. A vagyonkezelő alapítványok is szerinte csak úgy működhetnek, mint az amerikai egyetemek, ahol egy alkotmány fekteti le az autonóm működés alapjait, a magyar rendszerben a kuratórium létrehozása szerinte ezt eleve megakadályozza.

Arra a kérdésre, hogy „bármi valódi esély” van-e arra, hogy a modellváltás ellen bármit is tehessen az egyetemi polgárság, Csernai Mihály nagyon egyszerűen úgy válaszolt, „Nincs”.

Az egyetem közössége soha nincsen bevonva, nem kérdezi senki a véleményüket.

Szerinte ezt hiányosságként kell látnia annak is, aki hisz az alapítványi modell gazdasági előnyeiben.

Kenesei István hangsúlyozta, van olyan egyetem, ahol az alapítványi modellt maguk választották, például az Állatorvosi Egyetemen a Szervezeti- és Működési Szabályzat változatlan maradt, így továbbra is a szenátus választja a rektort. A pénteki szenátusi ülés legfontosabb témája épp az lesz, hogy Szegeden minderre lenne-e esély.

Csernai a felvetésre úgy válaszolt, az SZFE-n igenis volt szándék a nyílt egyeztetésre, elég nyitott is volt erre az egyetem közössége, azután viszont a kommunikáció egyszerűen megszűnt. A levelekre az egyetem régi vezetése soha nem kapott választ.

Hozzátette, a határozott és erős ellenállás miatt „az SZFE fekete bárány lett” a folyamatban, esélyt sem kaptak a folyamat megértésére.

„Ezen a ponton már nem hiszem, hogy ezt az egészet meg tudná úszni bárki csak úgy. Egy éve még hittem volna.”

-mondta még.

A meghívott előadók után szabad fórumra került sor a beszélgetésben, ezen jórészt oktatók és néhány hallgató szóltak hozzá a helyzethez, a Csernai által a helyzet végkifejletének elkerülhetetlenségére vonatkozó szavait értetlenül fogadták. Kalmár Melinda, a Bölcsészettudományi Kar oktatója szerint egyértelmű, hogy az egyetem vezetése kényszerhelyzetbe került, de mégsem mindegy, hogy önként mondanak-e le a kuratórium részére összes jogukról.

„Nem maradunk egyedül, ha elutasítjuk a rendszert: az ELTE és a BME múlt héten szent ígéretet kapott, hogy maradhatnak, velük és a Pécsi Tudományegyetemmel négy kiváló állami egyetemünk lehetne továbbra is.”

-hangsúlyozta Kenesei István.

Barát Erzsébet, aki ugyancsak a Bölcsészettudományi Karon tanít, hangsúlyozta, pénteken már nem érvelni kell majd, ma délelőtt már az hangzott el egy rektori értekezleten, hogy az egyetem közössége „egyszerűen bízzon meg a kuratóriumban”, így a ⅔-os szenátusi paritás a kuratóriumban lekerült a napirendről. Hangsúlyozta, „kisebbik rosszként” neki pontosan megfelelne továbbra is az, amit az ELTE kap.

Kenesei szerint amúgy jellemző az átalakulásra, hogy „akik jól viselkedtek, jó kuratóriumot kaptak”, itt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és ismét az Állatorvosi Egyetem példáját említette. Fábián István azonban hangsúlyozta, a jobban sikerült kuratóriumok is személyi ambíciók eredményei, de közösségi döntés és felelősség még ezeken a helyeken sincs.

A fórum résztvevői hangsúlyozták, órákkal egy döntő, szenátusi ülés előtt sem tudják pontosan, miről van szó, miközben már igen/nem válasz fog születni.

Földes István kísérleti fizikus, az egyetem címzetes tanára azt emelte ki, hogy az egyetemeket Európában államok alapították közcélokra, most viszont arról van szó, hogy egy öttagú kuratórium kap egy egyetemet hűbérbirtokba. Szerinte ez bűncselekmény, a köztulajdon gondatlan kezeléséről beszélhetünk.

Szirmai Éva, a tanárképző kar művelődéstudományi intézetének tanára szerint egyszerűen az a kérdés, hogy kevesebb mint 48 órával a döntés előtt az egyetem szenátorai „egyáltalán tudják-e, miről kell majd szavazniuk?” Hozzátette, még a tartózkodás lehetőségét is elvennék majd az ülésen állítólag, tehát csak igennel, vagy nemmel lehet szavazni.

Rovó László döntését, hogy a szenátusi ülés nem lesz nyilvános, Szirmai ugyancsak elítélte, hangsúlyozta, „a pécsi rektor legalább leült, és az egész ország előtt felvállalta ezt az egészet.”

A fórumon kiderült, a szenátusi szavazások alapvetően nyíltak, és a szenátorok 60%-ának támogatása szükséges a modellváltás elfogadásához.

Szajbély Mihály szenátor a választ azzal hárította el, „erejét és felszólalásait” a pénteki ülésre tartogatja. Erről azonban még nem derült ki, követheti-e majd az összes egyetemi polgár. Az egyik hallgató arra is felhívta a figyelmet, hogy a HÖK–ös szavazatok döntő szerepet játszhatnak majd, és azt ígérték, a hallgatói visszajelzések alapján döntenek majd, igaz, a VVL fórumára a meghívást nem fogadták el.

Az egyik fórumozó végül a közel sem ígéretes helyzetet végül úgy foglalta össze,

„nem bízhatunk a rektorunkban, természetesen nem bízhatunk a kancellárunkban, de a reményt nem szabad elveszítenünk.”

Végül a plénum a pécsi diákok január 25-én elfogadott nyilatkozatának Szegedre alkalmazott változatát szavazták meg, annyi módosítással, hogy „a jelen körülmények és a rendelkezésre álló információk alapján” elutasítja a plénum az alapítvánnyá alakulást.

A plénumra meghívták az egyetem vezetését és az EHÖK-öt is, de közülük a meghívást senki sem fogadta el. A plénumot szervező szegedi Veritas Virtus Libertas a Mérce korábbi kérdéseire válaszolva a fórum céljairól így számolt be:

„A szenátusi döntés nem ezen – vagyis nem csak – ezen a fórumon fog múlni. Az elmúlt napokban számos akciót szerveztünk, ezek egyrészt az egyetemi polgárság figyelmét kívánják felébreszteni a témával kapcsolatban, másrészt a vezetés figyelmét felhívni, hogy nem léphetnek át az egyetemi polgárok feje felett.”