A második világháború óta most először vezettek be kijárási korlátozásokat Hollandiában. Az este 9 és hajnali 4:30 közti kijárási tilalom több hollandiai városban is heves tiltakozásokat szült: szombaton a tüntetők felgyújtották a közép-hollandiai Urk kisváros szabadtéri koronavírus-tesztközpontját, vasárnap pedig tiltakozók és rendőrök csaptak össze Eindhovenben és Amszterdamban.
Miután Geert Wilders, az iszlámellenes Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid) elnöke úgy nyilatkozott, hogy a lezárásokról szóló határozat „felelőtlen és aránytalan”, ő pedig, aki – évek óta 24 órás rendőri védelemben részesül, miután életveszélyesen megfenyegették –„a szabadság mellett áll ki, lám, a lockdown miatt maga is elvesztette a szabadságát”, Eindhovenbe – a polgármesteri tiltás ellenére – tüntetést szervezett egy hollandiai bevándorlásellenes alakulattal a német szélsőjobboldali Pegida mozgalom.
Bár az ügyvivő kormány az angliai vírustörzs fenyegetésével indokolta a kijárási korlátozások bevezetését, a január 15-én lemondott kormány koalíciós pártjainak előnyére van, hogy nem a lemondásukhoz vezető botrány – a felügyeletük alatt álló adóhivatal rasszista eljárásai és a szociális politika súlyos mulasztásai –, hanem a kijárási korlátozások elleni tüntetések miatt hangos a sajtó.
A hollandiai kormány január 15-én azután mondott le, hogy az elmúlt hetekben kiderült, az adóhivatal hamisan vádolt meg több ezer családot azzal, hogy jogtalanul vették fel a gyerekgondozási támogatást.
Az adóhivatal eljárása miatt legalább 26 000 család megélhetése került végső veszélybe, s ezrek voltak kénytelenek szembesülni azzal, hogy akkora büntetést vetettek ki rájuk, amelyet soha sem lennének képesek kifizetni, írja a Jacobin magazin.
Mindezt pedig súlyosbította a koronavírus-járvány és a nyomában járó hanyatlás: Hollandiában is számtalan ember veszítette el az otthonát, a munkahelyét vagy a szerettét. Az egyik szülő, miután több tízezer euró visszafizetésére kötelezték egy hiányzó igazolás miatt, öngyilkosságot követett el.
Az ügyet oknyomozó újságírók és a baloldali Szocialista Párt parlamenti képviselői tárták fel, akik az elmúlt évek során írásbeli kérdések és vizsgálatok sorozatában bebizonyították az egymásra következő holland kormányok felelősségét.
Kezdeményezésükre alakult az a parlamenti vizsgálóbizottság, amelynek a jelentése a Mark Rutte vezette kormány lemondásához vezetett.
Az újságírók munkájából és a parlamenti vizsgálóbizottság jelentéséből kiderült, hogy közel sem módszeres csalásokról volt szó. Gyakran csak éppen egy igazolás vagy egy aláírás hiányzott azokból a dokumentumokból, amelyek alapján az adóhatóság vizsgálatot indított és büntetett. Külön problémát jelentett, hogy sokszor a a magánbölcsődék jutottak hozzá a támogatáshoz, s ha ezek rosszul gazdálkodtak, akkor a felelősség azokra a szülőkre szállt át, akik a támogatást igényelték.
Más családokat automatikusan „kockázatosnak” minősítettek és vadásztak a hibáikra. Ha pedig valaki belekerült ebbe a kategóriába, onnan nem volt menekülés: a fellebbezéseiket szisztematikusan késleltették, vagy teljesen figyelmen kívül hagyták.
Számos településen bevett gyakorlattá vált, hogy a felügyelő szervek váratlanul rátörték az ajtót az emberekre, és annak megállapítására, hogy valóban egyedül élnek-e, s hogy csakugyan jogosultak-e a kapott juttatásokra, megszámolták a fogkeféiket a fürdőszobában.
A belső dokumentumok rámutattak arra is, hogy a felelősök tisztában voltak azzal, hogy ártatlan embereket fognak célba venni, de ezt pusztán járulékos kárnak tekintették.
Az is nyilvánvalóvá lett továbbá, hogy az adóhatóság minden „furcsa vezetéknevű” családot tüzetesen átvizsgált: így lehet, hogy azok ellen a családok ellen, amelyeknek legalább egyik tagja ghánai származású volt, rögvest szigorú vizsgálat indult.
Az e-mailes levelezés során a köztisztviselők a kisebbségi csoportokat csak „zwartjes” („feketék”) néven emlegették.
Ahogyan a családtámogatási rendszer mind szigorúbb előírásaihoz hozzájárult majdnem az összes hollandiai párt, úgy a büntetések szigorításához is a szavazatuk adták: nem tett másként még a zöldpárt (GroenLinks) sem, amely igennel szavazott arra a kezdeményezésre, hogy legkevesebb 7 ezer euróra büntessék a „szabályszegő” családokat, s amely most a kormányválság miatt nagy reményekkel tekint a jövőbe.
Noha közismert, hogy a családtámogatásokkal való visszaélések eltörpülnek például az áfacsalások és más vállalati visszaélések mellett. Míg évente 22 milliárd eurós kár származik az adókijátszásból (például abból, hogy holland cégek adóparadicsomban jegyzik be a vállalkozásaikat), addig a szociális juttatásokkal való visszaélés pusztán 120-150 millió eurót tesz ki.
Hollandiában március 17-én fognak választásokat tartani. Vélhetőleg a járványkezelés lesz a legfőbb kampánytéma.
A közvélemény-kutatások szerint továbbra is a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) a legnépszerűbb párt, amelynek az elnöke Mark Rutte 2010. október 14-e óta Hollandia miniszterelnöke, a pozícióját pedig folyamatosan változó összetételű kormánykoalíciók élén őrizte meg: 2012-ig például Geert Wilders pártjával alkotott szövetséget.
Mark Rutte „bűncselekményekről” beszélt a dühös tiltakozásokkal kapcsolatban.
