Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ki szereti Kínát?

Kína felemelkedése korunk egyik legmeghatározóbb nemzetközi politikai és gazdasági folyamata. De nem csupán a világpolitika színpadán hoz jelentős változásokat a kelet-ázsiai ország folyamatosan növekvő hatalma és befolyása, hanem a mindennapokban is egyre több területen érezteti hatását az a feszültség, ami a fennálló világrend és Peking céljai között növekszik.

Kezdve attól, hogy milyen okostelefont vásárolunk, egészen addig, hogy milyen külpolitikát folytat Magyarország, és annak milyen következményei lehetnek a magyar emberek életére. Az elmúlt bő másfél évtizedben Budapest igyekezett szorosabbra fűzni előbb gazdasági, majd politikai kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, és e folyamat az utóbbi tíz évben nem csupán felgyorsult, hanem hazánk külpolitikai és külgazdasági törekvéseinek egyik markáns elemévé is vált.

A magyar kormány a nyugati áramlatokkal, az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió Kína kapcsán egyre kritikusabb hangvételével szemben már-már politikai szövetségesként, esetenként példaképként kezeli a Kínai Népköztársaságot.

Ehhez képest, arról – eddig – szinte semmit nem tudtunk, hogy miként látják a magyarok Kínát, hogyan értékelik világban betöltött szerepét, egyetértenek-e a kapcsolatok mind szorosabbra fűzésével.

E hiátust igyekeztünk betömni az elmúlt hónapokban, amikor a cseh Palacký Egyetem vezette nemzetközi együttműködés keretében reprezentatív közvélemény-kutatást folytattunk tizenhárom európai országban, így Magyarországon is. A kutatás 2020 szeptemberében és októberében zajlott, így lehetőségünk nyílt annak feltérképezésére is, hogy a koronavírus milyen hatással volt Kína megítélésére. Hazánkban több mint 1500 fős minta és közel hatvan kérdés segítségével állt elő az a hatalmas adatbázis, amelyből kirajzolódik Kína megítélésének képe.

Az európai összkép: jeges fuvallat

Kína megítélése a vizsgált uniós országok mindegyikében negatív, különösen igaz ez az észak- és nyugat-európai országokra, de a közép- és dél-európai régióban sem sokkal jobb a helyzet. (Kizárólag két nem uniós országban, Szerbiában és Oroszországban erős Kína pozíciója a közvélemény egyes rétegeiben, aminek megvannak a maga sajátos politikai és történelmi okai.) Ráadásul az elmúlt három évben sokat romlott az érintett országok lakosságának hozzáállása Kínához.

Az Egyesült Királyság lakóinak kétharmada számolt be arról, hogy rosszabb színben tűnik fel előttük Kína, mint korábban, és hasonló folyamatok mentek végbe Svédországban, Franciaországban és Németországban is.

A visegrádi országok esetén nem ennyire markáns a változás, de itt is egyértelmű a negatív irányú elmozdulás.

A csehek 40 százaléka, a lengyelek 33 százaléka, a magyarok 31 százaléka, míg a szlovákok 25 százaléka számolt be arról, hogy romlott a véleménye Kínáról, miközben alig 10-15 százalékuk esetében javult Peking megítélése. E számok persze azt is jelzik, hogy a közép-európai országok lakossága több mint felének nem változott a véleménye Kína kapcsán az elmúlt három évben, vagy egyszerűen nem rendelkezik elég ismerettel a nagyvilág eseményeiről, hogy egyértelműen állást tudjon foglalni.

A Kína kapcsán pozitív érzelmű válaszadók aránya a vizsgált országokban. Forrás.

Népeink örök és megbonthatatlan barátsága?

A 21. században a világ minden országa igyekszik erősíteni kapcsolatait a világ második legnagyobb gazdaságával és egyik legbefolyásosabb országával, Kínával. Ez egy természetes folyamat, és botorság lenne kimaradni belőle, hiszen komoly gazdasági előnyökkel jár a Kínával fenntartott együttműködés. Ezektől a globális tektonikus változásoktól Európa és benne hazánk sem függetlenítheti magát, és nem is tenné jól, ha megkísérelné. Az viszont már más kérdés, hogy a magyar emberek miként viszonyulnak a keleti feltörekvő óriáshoz. Valóban olyan szoros lenne a lelki kapocs a két nép között, mint azt a politikusok sugallják? Nem éppen.

Egy százas skálán, ahol a 0 nulla a szívből fakadó gyűlölet, a 100 pedig a plátói szerelem jelképe valamely ország irányába, a magyarok Kínának csupán 41 pontot adtak, míg az USA 54 pontot, az EU pedig 70 pontot érdemelt. Kína megítélése, ha csak egy hajszállal is, de még Oroszországétól is elmaradt. Így nem meglepő, hogy összességében a megkérdezettek közel fele ellenszenvvel viseltet Kína iránt, és csupán negyedük látja kedvezőbb színben az országot. (Szintén jelentős a semlegesek aránya, itt azonban élhetünk a gyanúval, hogy ezen álláspont többnyire nem a kiegyensúlyozott tájékozottságból fakad, hanem éppen az információk hiányából.)

Figyelembe véve, hogy a kutatás idején már bőven éreztette a hatását a koronavírus járvány némileg meglepő, hogy csupán a válaszadók 31 százalékának romlott a véleménye Kína kapcsán, míg 55 százaléknak nem változott, 14 százaléknak pedig egyenesen javult.

Amikor azt vizsgáltuk, hogy a Kínához fűződő kapcsolatok, illetve az ország nemzetközi szerepének egyes aspektusai kapcsán mit gondolnak a magyarok, a helyzet akkor sem sokkal jobb. Egyedül a Kínával folytatott kereskedelem esetén mozdult el a többségi vélemény némileg pozitív irányba, ugyanakkor a kínai befektetések vagy éppen az új Selyemút (BRI) projekt kapcsán már az enyhén negatív tartományba mozdult ki a mutató, míg Peking haderejének erősödését, a globális klímára, illetve más országok demokratikus berendezkedésére gyakorolt hatását már kifejezetten negatívan értékelték a válaszadók.

Talán ennél is fontosabb, hogy míg a megkérdezettek hatvan százaléka szerint az Európai Unió fontos hazánk fejlődése szempontjából, addig csupán egyharmaduk gondolja ugyanezt Kínáról, bár érdekes módon ez megelőzi Oroszország (27%) jelentőségét a szemükben.

a szerző saját számításai a Sinofon projekt adatai alapján.

A közvélemény gondolatait és érzéseit jól tükrözi az alábbi ábra, amely az előfordulásuk gyakorisága arányában szemlélteti a Kínával kapcsolatban leggyakrabban felmerült fogalmakat. A nagy többség láthatóan – és természetesen – csak viszonylag felületes ismeretekkel rendelkezik Kínáról, így a legjellemzőbb képzettársításuk az ország hatalmas népességéhez, a túlnépesedéshez, a koronavírushoz, a Nagy Falhoz, a gazdasági befolyásszerzéshez, és bizony a kommunizmus, elnyomás, diktatúra ellenszenv, olcsóság és „gagyiság” negatív fogalmaihoz kapcsolódott.

Persze, azért látszik a hírek és a mindennapi tapasztalatok kedvező irányú hatása is, így a kínai gasztronómia, a kultúra, a gyors fejlődés és a technológia is jelen van a magyarok Kínával kapcsolatos gondolataiban, de ezek még háttérbe szorulnak a kevésbé hízelgő jelzők mögött.

A Kína kapcsán leggyakrabban felmerült fogalmak a magyar válaszadók között.

forrás: a szerző saját számításai a Sinofon projekt adatai alapján.

Kína és a pártpolitika

Az összkép mellett azt is érdemes megvizsgálni, hogy kik ítélik meg kedvezőbben vagy éppen kedvezőtlenebbül Kínát, és milyen változók magyarázhatják a hozzáállásukat. Az adatok alapján vizsgálhatjuk, hogy esetleg a nők vagy a férfiak, a kis- vagy a nagyvárosban élők vagy éppen az autoriter rendszerek iránt elfogadóbbak kedvelik jobban a kelet-ázsiai országot, de további közel ötven egyéb ismérv alapján is csoportosíthatjuk a válaszadókat.

Első ránézésre igen zavarba ejtő kép rajzolódik ki, hiszen azt láthatjuk, hogy a Kína iránt megengedőbbek sokkal elégedettebbek saját gazdasági helyzetükkel és a magyar politikai viszonyokkal. Jobban szeretik a kapitalizmust, és egyúttal az autoriter rendszerekkel szemben is kevésbé elutasítóak, illetve kevésbé érzik magukat „keletinek”, mint „nyugatinak” (bár az elgondolkodtató, hogy az összes válaszadó, így a Kínát kedvelők és elutasítók is inkább érzik magukat a Kelet, mint a Nyugat részének).

Mindezek az ismérvek azonban önmagukban nem magyarázzák elégséges mértékben a Kínával kapcsolatos érzelmeket, mert valójában egy másik dimenziónak a megjelenési formái: a pártállásé.

Úgy tűnik, hogy Kína magyarországi megítélése is a belpolitikai törésvonalak mentén húzódik, és a Pekinggel szembeni ellenszenv vagy szimpátia elsősorban attól függ melyik pártra (nem) szavaz az illető.

Bár logikusnak tűnhetne, hogy főként a baloldali szavazóknak van kevesebb ellenérzése a látszólag kommunista Pekinggel szemben, valójában a fentebb említett személyiségjegyek alapján már sejthető volt, hogy Kínát leginkább a Fidesz szavazói kedvelik. A projekt alapját adó közvélemény-kutatás a 18 és 70 év közötti lakosságon belül 20,8 százalékra mérte a kormánypárt támogatottságát („ha most vasárnap lennének választások”), ehhez képest a Kínát pozitívan megítélők 29 százaléka vallotta magát a Fidesz támogatójának, azaz erősen felülreprezentáltak ebben a csoportban.

A teljes népességen belüli arányukhoz képest szintén a Kína-barát csoportba tartoznak a DK és az MSZP szavazói, míg az összes többi párt a Kínával szemben ellenségesek táborát gyarapítja. Különösen igaz ez a Jobbik és a Momentum szavazóira, akik között a legerősebb a negatív érzelmek felülreprezentációja a pártpreferenciával rendelkezők között. A legnagyobb kiugrást mégis a kiábrándultak csoportja mutatja, akik nem szavaznának egy most vasárnapi szavazáson. Esetükben a teljes népességen belüli 17,8 százalékos arányt látványosan meghaladja a Kínával ellenszenvezők közötti 22 százalékos arányuk, amelynek okait a következő hetekben tárjuk majd fel.

Fertőző összeesküvés-elméletek

Természetesen nem lehet elmenni a koronavírus hatásai mellett sem, így érdekes megnézni, miként látták a magyarok Kína szerepét a téren. Érdekes, hogy a hazai központi kommunikáció ellenére a válaszadók közel 65 százaléka értett egyet azzal, hogy az EU sokat segített a járvány elleni harcban, míg Kína esetén ez az arány csak 55 százalék.

A vírus eredetét és terjedését magyarázni próbáló egyik (összeesküvés)elmélet sem volt képes meghatározóvá válni. A válaszadók az 5G szerepe kapcsán a legszkeptikusabbak, csupán 8 százalékuk tartotta elképzelhetőnek, hogy a COVID-19 vírus a még el sem terjedt nagyfrekvenciás rádióhullámokat meglovagolva terjedt szét a világban. Alig volt népszerűbb az a kínai forrásokból származó feltételezés, hogy az amerikai hadsereg csempészte be és terjesztette el Kínában a vírust, erre is csak a válaszolók 14,5 százaléka volt vevő.

Fej-fej mellett végzett három további elmélet, amely szerint a vírus vagy véletlenül szabadult el egy kínai laborból, vagy természetes úton ugrott állatról emberre, vagy esetleg a kínaiak denevérevési szokásai tehetnek az egészről. Ezeket az amúgy logikus lehetőségeket a válaszadók 30-30 százaléka tartotta elképzelhetőnek.

A relatív győztes mégis egy logikailag kevésbé alátámasztható elmélet, hiszen a válaszadók 40 százaléka értett egyet azzal, hogy a vírust mesterségesen hozták létre egy kínai laboratóriumban, és szándékosan terjesztették el a világban. Ráadásul ez volt az egyetlen olyan eset, ahol az elméletet elutasítók aránya (33%) alulmúlta az azzal egyetértőkét. (a többi válaszadó bizonytalan volt).

Márpedig azon lehet vitatkozni, hogy melyik elméletnek mennyi értelme van, de Kína magyarországi megítélése kapcsán az biztosan nem sok jót jelent, hogy a relatív többség éppen amellett a szcenárió mellett teszi le voksát, amely Pekinget a legrosszabb színben tünteti fel.

Címlapkép: MTI/Mónus Márton