Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Egy digitális nyelvtankönyv szerint a férfiak politikáról, a nők érzelmekről beszélnek

A Nemzeti Köznevelési Portálon található Magyar nyelv 11. okostankönyv „Kommunikációs zavarok” fejezete alatt a „Nemek közötti kommunikáció” feladat sztereotípiákra alapozott kérdésekre várja a diákoktól a válaszokat.

A kérdések és a rájuk adható válaszok nagyjából abból a feltevésből indulnak ki, hogy a férfiak racionális, míg a nők érzelmi alapon hoznak döntéseket, utóbbiak szeretik kibeszélni a problémáikat, míg előbbiek inkább megoldásokat keresnek rájuk.

A Nemzeti Köznevelési Portál 2015. október 21-én vált elérhetővé széleskörű tesztelés céljából, akkor „formális és nonformális tereken egyaránt használható, platformfüggetlen eszközként” hirdette az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója, Kaposi József. Az oldalon fellelhető okostankönyvek „nem pusztán a papírtankönyvek digitalizált változatai, hanem sok ezer kiegészítő digitális taneszközt tartalmaznak: videókat, képeket, hanganyagokat és interaktív feladatokat” – olvashatjuk a portálon.

Az említett tartalmi eltérés a kérdéses feladatnál is tetten érhető: az oldalról letölthető, az okostankönyvnek megfelelő papírtankönyv vonatkozó fejezetében meg sincs említve a nemek közötti kommunikáció. Ahogy az egyébként a digitális verzióban is szerepel, a papírtankönyv a kommunikációs zavarról annyit ír, hogy annak kialakulásához „az eltérő szándékok, tapasztalatok, előismeretek, az eltérő nyelvi magatartás, közvetlen és közvetett kulturális közeg” vezethet. A tankönyvhöz tartozó letölthető munkafüzetben sem szerepel az okostankönyv „Nemek közti kommunikáció” feladata, de még ahhoz hasonló sem.

Megjelenési dátum és szerzők csak a hagyományos tankönyveknél és munkafüzeteknél vannak feltüntetve, tehát azokról a feladatokról, amik csak a digitális verzióban szerepelnek, nem lehet a honlap alapján megállapítani, mikor születtek és kik a szerzői.

„A nők és a férfiak verbális kommunikációs sajátosságai számos ponton eltérnek. Olyannyira, hogy félre is érthetik egymást” – szól a feladat alapállítása. A legelső kérdés rögtön meg is alapozza a feladat irányát:

„1. állítás: Azonos nemű társaságban erről beszélgetnek: üzlet, politika, gazdaság, jogi kérdések, adók, sport, legfrissebb hírek, autók, a másik nem, kütyük, praktikus dolgok. 2. állítás: Azonos nemű társaságban erről beszélgetnek: család, érzelmek, a másik nem, társas élet, könyvek, ételek, italok, életproblémák, életstílus.”

A feladat az, hogy a diák állapítsa meg, mely állítás jellemző a férfiakra, és mely a nőkre. Természetesen helyes válasznak a portál azt jelzi, hogy az első állítás a férfiakra, a második pedig a nőkre vonatkozik.

A feladat 13 kérdése mind hasonló mederben folytatódik, több is arra vonatkozik, hogy a férfiak a problémákra azonnal gyakorlati tanácsokkal reagálnak, míg a nők inkább együttérzésre vágynak, amikor megosztják a gondjaikat, de az is visszatérő elem, hogy a nők a férfiak különböző megnyilvánulásairól azt feltételezik, hogy azt jelenti, partnerük már nem szereti őket. Érdekes vetülete a feladatnak, hogy úgy tűnik, a nemek közötti kommunikáció buktatóit főleg a párkapcsolatok esetében látja kiemelendőnek.

„1. gondolat: „Nem mondom neki sokszor, hogy >>szeretlek<<, mert megunja.” 2. gondolat: Nem mondja elégszer, hogy >>szeretlek<<, már biztosan megunt engem”

– szól a hetedik kérdésben a felvázolt félreértés, míg a tizedikben így:

„1. gondolat: „Nehéz napja volt. Leült a géphez, nem beszél a problémáiról. Már nem szeret.” 2. gondolat: „Stresszes napom volt, böngészek egy kicsit a neten.”

Mindkét esetben a helyes válasz az, hogy a nő aggódik alaptalanul azon, hogy a férfi már nem szereti.

A figyelmet a feladatra irányító Facebook poszt szerzője szerint a feladat azt sugallja, hogy „nem is kell a nőkkel gazdaságról, politikáról és üzletről beszélgetni, úgysem való az nekik”, a férfiak pedig „nem társalognak a családról és az életproblémákról (a feladat szerint még az italról sem, ejnye), nem érzelmi lények ők.”

Azt fontos kiemelni, hogy egy kiragadott példa alapján az egész tankönyvről nem lehet és nem is szabad véleményt alkotni, de az kétségtelen, hogy önmagában ez a feladat káros társadalmi berögződéseket erősít a nemek által betöltött szerepekkel kapcsolatban.

Ehhez képest a fejezet törzsszövege sokkal árnyaltabban áll hozzá a félreértések lehetséges gyökeréhez:

„A hétköznapi kommunikációs zavarok legfőbb forrása az elvárások, a tapasztalatokon alapuló szokások megsértése. Ez lehet a közlő részéről szándékos és nem szándékolt.

Amikor kommunikálunk, általában kialakítunk egy képet a társas helyzetről, amelyben vagyunk, felidézzük azokat a szokásokat és műfajokat, amelyeket ezekben a helyzetekben alkalmazunk, értelmezzük mindezt, és erre alapozzuk a kommunikációs cselekvésünket. Amit partnerünk sokszor félreért.”

A tankönyvpiac állami kézben történő centralizálása 2013 óta zajlik, ekkor az Országgyűlés elfogadott egy törvényt, amely arról rendelkezett, hogy „csak az számít tankönyvnek, amit az erre létrehozandó szerv – a tárcavezető által jóváhagyott fejlesztési terv keretében – adott ki, vagy a miniszter döntése alapján felveszik a tankönyvjegyzékbe.” Ez annak ellenére is így maradt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága 2018-ban hozott ítélete elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac monopolizálása miatt (az ügyön félmilliárd forintot bukott az állam), valamint pedagógusok, civilek és szülők tiltakoztak a választható tankönyvek szűkülése ellen.

Címlapkép: MTI/Balázs Attila