Újabb fejezetéhez érkezett hétfő este az a túl hosszúra nyúlt szappanopera, amely az Európai Néppárt (EPP) és egyik tagszervezete, a Fidesz között bontakozott ki. Ahogy az előbb a Népszava megszellőztette, majd a magyar kormánypárti politikusok is megerősítették, Orbán Viktor levélben fordult Manfred Weberhez, a Néppárt európai parlamenti frakcióvezetőjéhez, amelyben a magyar delegáció és a frakció viszonyának lazítására tesz javaslatot.
Although we do not agree on the issue of #migration, we have common values, so PM #Orbán suggested a new form of structured but loose cooperation with @EPPGroup. pic.twitter.com/u0iRhtJoi2
— FideszEP (@FideszEP) December 7, 2020
A levélben a magyar kormányfő úgy fogalmaz, a Deutsch Tamás kizárási kezdeményezése körül kialakult helyzet miatt az érzelmi reakciók átvették az értelmes párbeszéd helyét a Fidesz és az EPP között, miközben a frakcióban nem került alapos megtárgyalásra a Fidesz státusza, miután néppárti tagságát felfüggesztették.
Ezért most Orbán azt szorgalmazza, hogy a Fidesz lazábban kapcsolódjon a frakcióhoz, a brit Konzervatív Párt 1999-2009 közötti modelljéhez hasonlóan. Ebben a konstrukcióban a toryk külső szövetségesként csatlakoztak az EPP frakciójához, ám abban különálló csoportot alkottak.
Ahogy a Népszava emlékeztet, a tory modellben a brit párt az Európai Néppártnak sem volt tagja, így feltételezhető, hogy mostani kijelentésével az EPP-ből való kilépését készíti elő. Így értékelték a helyzet a lapnak nyilatkozó európai parlamenti források is.
A kormánykommunikációban persze a történet újfent úgy jelenik meg, mint a migráció kérdéséről szóló vita: a miniszterelnök levelét a közösségi médiában megosztó kormánypárti politikusok szinte szóról szóra ugyanazzal a szöveggel tették ezt, rámutatva az EPP-vel vallott közös értékek meglétére, de hangsúlyozva a migrációról vallott elképzelések különbözőségét.
Holott a valódi casus belli sokkal inkább a jogállamisági és demokratikus normák tiszteletben nem tartása volt, ez vezetett a Fidesz 2019-es néppárti felfüggesztéséhez is, az utóbbi hetekben pedig az uniós költségvetéshez és helyreállítási alaphoz csatolandó jogállamisági kritériumrendszer miatt újult ki a vita. A magyar kormány, lengyel társával együtt, a költségvetés és a mentőcsomag vétóját lengette be emiatt.
A mostani lépés ugyanakkor a magyar miniszterelnök mozgásterének beszűkülését mutatja, amelyben nemcsak a vétóügyben történt elszigetelődése, de Szájer József csoportos szexbotránya is szerepet játszhatott.
Orbán Viktor a tavaly májusi európai parlamenti választások kampányában arra készült, hogy megerősödnek az európai szélsőjobboldali erők, ő pedig egy izmos és egységesülő szélsőjobbos frakció vezető pozíciójába távozhat az Európai Néppártból. Az uniós választók azonban keresztül húzták a magyar kormányfő terveit, aki úgy kalkulálhatott, az EU legbefolyásosabb frakciójában még akkor is jobb helye van, ha folyamatosan hadakoznia kell a pártcsaládon belül.
Jól látszik, hogy a tavalyi EP-választási téves helyzetfelmérés olyannyira kihatással van Orbán mozgásterére, hogy még most sem akarja teljesen elvágni a szálakat az EPP-től, amely a Fidesz távozása után is az Unió legbefolyásosabb frakciója maradna.
Ehhez képest a két másik frakció, ahová befogadnák a magyar kormánypárti delegációt, – a lengyel kormánypártot is magába foglaló Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint a Salvini-féle Ligát soraiban tudható Identitás és Demokrácia (ID) kis frakcióval rendelkezik, még a Fidesz csatlakozása esetén is csak marginális szerepet játszana az EP viszonyait meghatározó jobbközép-balközép-liberális-zöld négypárti centrumhoz képest.
A mostani levél tehát annak beismerése, hogy a magyar kormányfő sem legyőzni nem tudta az EPP centristább erőit, nagyobb befolyást szerezve a pártcsalád irányvonalának alakításában, sem pedig a Néppárton kívül nem tudott ütőképes alternatív csapatot felépíteni.
Amennyiben az uniós források jogállamisági kritériumrendszere kapcsán is számára kedvezőtlen döntés születik az EU-n belül, úgy az idei év vége a legnagyobb visszaesés lehet Orbán elmúlt tíz évének európai politizálásában.
Persze a Néppárt számára sem fényes győzelem ez a sztori, mert egy karnyújtásnyival távolabb tudhatják maguktól a magyar kormánypártot, a pártcsalád Orbán-problémája nem oldódott meg, a magyar kormányfő még külső szövetségesként is okozhat galibát az EPP-n beül, főleg ha figyelembe vesszük, hogy több szövetségese (pl. a szlovén kormánypárt, Janez Jansa SDS-e) teljes tagsága továbbra is fennáll.
