Újabb fordulathoz értek a Dunaferr irányítása körüli csatározások: Tetjana Taruta, aki magát a cég egyetlen, érvényes megbízatással rendelkező igazgatósági tagjának tekinti, levelet intézett a Jevgenyij Tankiljevics nevével fémjelzett, véleménye szerint illegitim cégvezetéshez, melyben a társaság tönkretételével vádolja őket – derül ki a 24.hu cikkéből.

A levél szerint Tankiljevicsék súlyos károkat okoznak a cégnek azzal, hogy kifolyatják belőle a pénzt és hozzáláttak a leányvállalatok tulajdonának értékesítéséhez.

Mint a 24.hu írja, Taruta levelében

„Bűncselekményt és feljelentést is emleget azzal kapcsolatban, hogy az önjelölt vezetők nem a termelésre fordítják a vevőktől megrendelések teljesítésére beszedett összegeket, hanem arra, hogy átláthatatlan módon harmadik cégek számláira utalják.”

Az is kiderül belőle, hogy a jelenlegi de facto cégvezetés, vagyis Tankiljevics és a csapatában dolgozó további alkalmazottak arról sem nyújtottak megfelelő tájékoztatást, hogy a cégbíróság november 18-i végzése szerint a Dunaferr vezetőségének harminc napon belül intézkednie kell a törvényes állapot helyreállításáról. Vagyis a közgyűlésnek igazgatósági és felügyelő bizottsági tagokat kell választania, miután ez az elmúlt hónapokban nem történt meg.

Ellenkező esetben a cégbíróság elrendelheti a társaság kényszertörlését, vagyis megszüntetését, ami katasztrofális következményekkel járhat a gyár működése szempontjából.

A zavaros ügy mögött az áll, hogy Tankiljevics, a cég tulajdonképpeni vezetőjének megbízatása június 30-án lejárt, és noha meghosszabbították, de így is csak szeptember 30-ig szólt, elvileg. Ennek ellenére jelenleg legfőbb, általános vezérigazgató-helyettesként hivatkozik saját magára, legalábbis így írja alá a dolgozóknak küldött leveleket, melyekben hol a cég szorult helyzetére hivatkozva tájékoztat a bérek késéséről, hol ukrán portyázókra utalva vádolja Tarutát és csapatát a cég működésének megzavarásával.

Közgyűlést, amin tisztségviselőket lehetne választani, nem tartottak a cégnél az elmúlt hónapokban: szeptember 30-ára, október 20-ára és december harmadikára is összehívtak közgyűlést, azonban ezek valamennyi alkalommal határozatképtelenek voltak, nem utolsó sorban azért, mert nem sikerült eldönteni, hogy ki is az orosz többségi tulajdonos legitim képviselője (vagy meg sem jelent valamelyik fél). A harmadikai közgyűlésre amellett, hogy Tankiljevicsék nem mentek el, Tarutát viszont nem engedték be. A legközelebb december 17-re kitűzött közgyűlést azonban már kénytelen lesz megtartani a vezetőség, ha meg akar felelni a cégbíróság felszólításának, hogy elkerülje a cég kényszertörlését.

Ami az egész cégvezetési kérdést még zavarosabbá teszi, hogy Leonyid Frumin, Alekszander Zavjalov és Julija Kaszperszkaja-Birman elvileg 2020. október elsejétől 2021. május 29-ig szóló megbízatással igazgatósági tagok, a cégbíróságnál azonban nincsenek bejegyezve. Tankiljevics ugyanakkor megbízatásának lejárta ellenére szerepel a cégjegyzékben.

Akárcsak Taruta, valamint Oleg Mkrtcsan, akiknek 2021. május 31-ig szól a megbízatásuk, bár utóbbi jelenleg nem tudja ellátni feladatait, mert épp börtönben ül Oroszországban, a Dunaferr valószínűsíthető tulajdonosa, az orosz Vnyesekonombank külkereskedelmi bank kárára elkövetett gazdasági bűncselekmények vádjával.

Taruta szerint mindenesetre Tankiljevics nem megbízott igazgatósági tag, és nem is részvényes, így neki és a vele együttműködőknek semmilyen joguk nincs arra, hogy a cég nevében tárgyaljanak, vagy döntéseket hozzanak. Ez már csak abból a szempontból is érdekes, hogy a „Dunaferr vezetőség” aláírással ellátott, valószínűleg Tankiljevicséktől származó néhány nappal ezelőtti levélben a „vezetőség” azt is megpedzegette, hogy a tulajdonos eladná a céget. Hogy e tekintetben ki és milyen szinten, milyen befektetőkkel tárgyal, az egyelőre rejtély.

Az viszont biztos, hogy a vitázó felek egymást vádolják a cég ellehetetlenítésével, a gyár pedig – annak ellenére, hogy a cégnél működő szakszervezet szerint az acélpiac jelenleg fellendülőben van, és megrendelések is lennének – jelenleg nagyjából félkapacitáson üzemel, miközben a vállalat nem tud megfelelően fizetni a beszállítóknak a működéséhez szükséges alapanyagokért.

Ez pedig azzal is fenyeget, hogy legrosszabb esetben akár a kohókat is leállíthatják, ami viszont a gyár végét is jelentené: egy ekkora üzemet nem lehet csak úgy ki- és bekapcsolni, és ha a termelés egyszer leáll – pláne ilyen bizonytalan helyzetben – kétséges, hogy valaha is újraindul-e. A városban több ezer főt foglalkoztató gyár leállása pedig katasztrofális hatással lenne egész Dunaújvárosra, mivel gyakorlatilag a város egész gazdasága a vasmű kiszolgálására épül.

A faramuci helyzet oka többek között az is, hogy az egykori Dunai Vasművet az elmúlt évtizedekben több cégbe szervezték szét, így a termelés különböző folyamataiban résztvevő vállalkozások egymástól rendelnek meg szolgáltatásokat, tehát a kokszoló például egy másik cég hivatalosan, mint az öntöde.

A Dunaferrnél működő Vasas szakszervezet szerint eközben a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik a munkások számára is, és a folyamatosan csúszó bérek mellett a bizonytalanság miatt is egyre többen távoznak a cégtől, ami szintén veszélyezteti a gyár jövőjét, derül ki a Vasas Szakszervezeti Szövetség Facebookján megjelent cikkből.

A Vasas cikke szerint

„Azt, hogy most ki vezeti a céget, illetve, zajlik-e esetleg a háttérben tulajdonosváltás, nem tudni: [Tankiljevics] mandátuma 2020. június 30-án lejárt. Megbízatását ugyan meghosszabbították, de ennek jogszerűségét a szakszervezet vitatja. 2020. november 12-én a Dunaferr Vasas ezért bírósághoz is fordult annak érdekében, hogy a bíróság állapítsa meg, a kollektív szerződés felmondásának időpontjában (2020. augusztus 14.) [Jevgenyij Tankiljevics] jogszerűen gyakorolta-e cégvezetői jogát, valamint, hogy cégvezető volt-e ekkor [Tankiljevics], és felmondhatta-e jogszerűen a kollektív szerződést ezen meghosszabbított mandátuma alatt. A szakszervezet a fentiek miatt továbbra is érvényben lévőnek tekinti a „régi” kollektív szerződést.”

Ez azonban nem segít azon, hogy ahogy a novemberi, úgy valószínűleg a decemberi béreket sem fogják egyben megkapni a munkavállalók, de rendhagyó módon az elvileg december 20-ig kifizetendő karácsonyi pulykapénzt is januárban fogják csak megkapni.

A szakszervezet szerint a kialakult helyzet miatt sok, pótolhatatlan szaktudással rendelkező munkás hagyja ott a céget, és még ha rendeződik is a jövőben a Dunaferr helyzete, a termelésben fájón fognak hiányozni a szakemberek, akik most új munkahelyek után néznek.