Már csak néhány nap áll a szülők rendelkezésére, hogy még az ünnepek előtt beszerezzék az iskolakezdés elhalasztásának kérvényezéséhez szükséges dokumentumokat, ám a kormányzat magukra hagyta a szülőket a problémával: semmilyen érdemi segítséget nem nyújt nekik abban, hogy érdemi pedagógiai támogatást kapjanak a döntéshez – írja hétfői közleményében a Szülői Hang civil szervezet.

Mint azzal a Mércén is több alkalommal foglalkoztunk, egy tavalyi törvénymódosítás elvette a szülők és óvodák jogát attól, hogy maguk döntsenek a további egy év óvodáról. Ezt a jogkört a gyermeket csak papírok alapján ismerő Oktatási Hivatal kapta, amely – egyes esetekben a pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján – dönt a további egy év óvodára vonatkozó szülői kérvényekről.

Az új törvény szerint aki nem ad be halasztási kérvényt 2021. január 15-ig, annál a gyermeknek akkor is automatikusan iskolába kell mennie akkor is, ha akár még egy szakember is fontosnak tartaná, hogy az óvodában maradjon. A szülők így kényszerű döntéshelyzetbe kerülnek január 15-ig, és később már nem módosíthatnak.

A halasztási kérvényeket január 1. és 15. között lehet benyújtani az Oktatási Hivatalnak, így az ünnepek előtt már csak néhány nap áll a szülők rendelkezésére, hogy támogató dokumentumokat szerezzenek be. Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint a szülő a kérelméhez bármilyen általa lényegesnek tartott dokumentumot mellékelhet, azonban a szülők nem kapnak érdemi állami segítséget sem a csatolt dokumentumok beszerzésében, sem a kérvényezés megírásában.

A kérvényezést számos körülmény nehezíti ezen túlmenően is, amelyket a Szülői Hang így foglal össze:

• A hivatalos állami tájékoztatás  nem ad semmilyen tanácsot arról, hogy milyen pedagógiai szempontok miatt lehet fontos a gyermeknek, hogy maradjon még egy évet az óvodában.
• A szülőknek úgy kell kérvényezniük, hogy az Oktatási Hivatal nem ad információt arról sem, hogy a kérvényeket milyen kritériumok alapján bírálják el, és fellebbezési lehetőség nincs.
• A szülők már nem támaszkodhatnak a pedagógiai szakszolgálat felmérésére a döntésben. Ennek következtében fellendült a magánúton végezhető vizsgálatok piaca, de a költségek miatt ez csak egy szűkebb réteg számára érhető el.
• Az óvoda a szülő számára kiadhatja a gyermek fejlődési naplójának másolatát, és adhat a gyermek iskolaérettségéről írásos véleményt is, de több helyen az óvoda megtagadja az írásos vélemény kiadását – pedig ezt semmi sem tiltja –, és van, ahol a fejlődési napló másolatát sem adják ki.
• A szülő kérhet szakemberektől is írásos véleményt a kérvényezéshez, de nem minden szakember segít ebben. Mivel a kérvényezés elbírálásának kritériumai nem ismertek, ezért sok szakember nem tudja, hogy az írásos véleményével akár segíthetne a szülőnek.
• Sok családnak – különösen a hátrányos helyzetű régiókban – problémát jelent az online kérvényezés és a szükséges dokumentumok beszerzése. Van, ahol segítenek a hátrányos helyzetű családoknak, ez azonban nem általános.
• Az SNI-s gyermekektől a kormány indoklás nélkül elvette azt a korábbi lehetőséget, hogy a többiekhez képest még egy évet maradhassanak az óvodában, amennyiben ezt a szakértői bizottság indokoltnak tartotta, miközben az érintett szülők sem tájékoztatást, sem alternatív lehetőségeket nem kaptak.

A járvány tovább ront az új törvény által teremtett eleve rossz helyzeten: a betegségek miatt az óvodákban sok a hiányzás, és a szükséges fejlesztő foglalkozások is gyakran elmaradnak, így megnő az esélye annak, hogy sok kisgyermek a szokásosnál lassabban fejlődik. A szülők számára megnehezült a dokumentumok beszerzése, a januárban esedékes tömeges, jellemzően csoportosan megszervezett szakszolgálati vizsgálatok pedig növelhetik a fertőzésveszélyt. A törvény miatt szükséges nagy számú szakszolgálati vizsgálat jelentős része felesleges, mert a szülők és óvodapedagógusok az esetek nagy részében pontosan tudják előre, hogy a gyermek iskolaérett-e; most azonban a túl sok vizsgálat egészségügyi kockázatot is okoz.

A tavalyi nyilvános adatok alapján az Oktatási Hivatal a kérvények nagy többségét (9775-öt) elfogadta, de jelentős számban előfordultak elutasítások is (1099). A kérvényező szülőknek tehát viszonylag nagy esélyük van az elfogadásra, amennyiben a kormány nem szigorítja a nyilvános kritériumok nélkül zajló döntési folyamatot. A törvény azonban a Szülői Hang szerint kevésbé látványos módon a nagy elfogadási arány mellett is káros hatást vált ki azáltal, hogy a kormány magukra hagyta a szülőket és gyerekeket az iskolaérettség megítélésében, és emiatt sok szülő nincs tisztában azzal, hogy gyermeke érdekében mit kellene tennie.

Miközben a törvényt az egységesítésre hivatkozva vezették be, a gyakorlatban a civilek szerint nem valósult meg az esélyegyenlőség, mert csak a szerencsés szülők kapnak személyre szabott óvodai támogatást, ráadásul a tavalyi tapasztalatok alapján sem az Oktatási Hivatal, sem a szakszolgálatok döntései nem egységesek országosan.

A Szülői Hang szerint a kormány a bonyolult iskolaérettségi kérvényezési rendszerrel próbálja csökkenteni az egy évvel tovább óvodában maradó gyermekek számát, miután az óvodapedagógus szakma alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülése következtében kritikus mértékű óvodapedagógus-hiány alakult ki.

A civilek arra kérik az óvodapedagógusokat és más szakembereket, hogy segítsék a szülők döntését és kérvényezését azzal, hogy a gyermek iskolaérettségéről szakmai tanácsot és írásos véleményt is adnak. Az Oktatási Hivataltól pedig azt várják, hogy a járványhelyzetre tekintettel rugalmasabban és nagyobb arányban fogadja el a szülői kérelmeket.