Kásler Miklós emberi erőforrásminiszter gondolatai a kialakult, egyre súlyosbodó járványügyi helyzethez vezető okokkal kapcsolatban látszólag nincsenek teljesen összhangban Orbán Viktor miniszterelnök felfogásával az egyéni felelősségről.
Orbán ugyanis e hét elején az állami televíziónak adott interjújában azt mondta: van összefüggés a biztonsági óvintézkedések betartása vagy be nem tartása és a fertzősszám emelkedése között, de semmiképpen sem tolná rá a felelősséget az emberekre:
„Van egy nyilvánvaló összefüggés, de én nem hárítanék felelősséget az emberekre, tehát az emberek élnek, ahogy tudnak, meg ahogy lehet. Ha az emberek 80 százaléka hordja a maszkot, és a találkozásaink 80 százalékánk van rajtunk maszk, akkor az elegendő ahhoz, hogy minimum lelassítsuk, de akár meg is fékezzük a vírus terjedését. Ez egy darabig ment. Ha az emberek nem lettek volna elég fegyelmezettek, és nem hordták volna a maszkot úgy, ahogy tették, akkor hamarabb jutottunk volna el ahhoz a ponthoz, ahol meg kell hozni a kijárási tilalomra vonatkozó intézkedéseket. Tehát jó, hogy hordták a maszkot, de ez eddig volt elég.”
Habár a következő gondolatmenetében – arra a kérdésre, hogy a 20 órai lezárás nem okoz-e tumultust az élelmiszerboltokban a késő délutáni, kora esti órákban – némi kis felelősséget mégiscsak az emberekre tolva már úgy fogalmazott, „bízunk az emberek >>közbölcsességében és közbelátásában<<, és abban, hogy meg fogják oldani a távolságtartást”, a miniszterelnök összességében látszólag meglehetős empátiával beszélt az egyéni védekezés kérdéséről.
Nem mondható ez el Kásler Miklósról, aki a Magyar Nemzet szombati cikkében már nem habozik a felelőtlen embereket okolni a vírus terjedésének felgyorsulásáért:
„Mivel július–augusztusban rendkívül alacsony volt a fertőzöttség, sokan elhitték, hogy a járvány már nem is létezik, esetleg nem is létezett. Minden figyelmeztetés ellenére tömegek utaztak fertőzött országokba, és behurcolták hazánkba a vírust. Így a tavasszal tapasztalható fegyelmezettség – ami akkor szinte nemzeti egységet kovácsolt – feloldódott, és nyár végén, szeptember elején elindult a második hullám.”
A turisták után a fiatalok is megkapják a magukét:
„Tömeges összejöveteleken, az éjszakai mulatókban és más vendéglátóhelyeken a fiatalok nem törődtek az óvintézkedésekkel, így lassan és alattomosan elindult a járvány felfutása. Ezzel beléptünk a vírusterjedés harmadik, közösségi terjedési fázisába, ami már nehezen kontrollálható.”
Az óvintézkedések betartásán túl azonban egy másik diemenziója a felelősség kérdésének, mégpedig az, hogy a tavasszal folytatott nemzeti konzultáció óta a kormány sokadik alkalommal rántja elő aduászként – és ez alól már Orbán Viktor sem kivétel -, hogy a magyar emberek kívánságát teljesítették csupán, amikor a szigorú intézkedések helyett kénytelen-kelletlen a gazdaság működését, működtetését választották.
Ezt teszi Kásler miniszter is a Magyar Nemzet-interjúban:
„[Az emberek] egyértelműen azt az igényt fogalmazták meg [a járványhelyzettel kapcsolatos nemzeti konzultációban], hogy az életek megóvása mellett a gazdaság működését is fenn kell tartani. Ezért a kormánynak olyan rendelkezéseket kellett hoznia, amelyek mindkét elvárást kielégítik. Ennek egyetlen feltétele volt, hogy az emberek pontosan tartsák be a szabályokat. Sajnos ez nem egészen így történt.”
Az önmagában is kérdéseket vet fel, hogy egy gyakorlatilag teljhatalommal bíró felelős kormány rendkívüli jogrend idején arra hivatkozik, hogy az életek megóvása mellett az emberek igényeinek is eleget kellett tennie.
De a legnagyobb probléma ezzel az, hogy amit a kormány a 22-es csapdájának láttat, az valójában egy hamis dilemma. Nem lehet ugyanis egy lapon említeni az idehaza ezrek, világszerte több mint egymillió ember halálát okozó, nagyon is valós vírusról szóló „konzultációt” azzal, amikor a „törvénytelen bevándorlókról”, Brüsszel megállításáról, a Soros-tervről vagy a családok védelméről (kitől?) értekezik a kormány egy – akárhányszor kitölthethő – formon keresztül.
Amikor egy ilyen húsbavágó, valódi téttel bíró kérdésben egy kormánytag az emberek állítólagos igényeire hivatkozik ahelyett, hogy az emberek érdekét helyezné előtérbe, akkor egyszerűen megszűnik felelős vezető lenni.
Ha tényleg komolyan gondolta akár egyszer is a miniszterelnök, hogy az emberi élet az első minden mással szemben, akkor sem ő maga, sem Kásler, sem pedig más kormánytag nem hivatkozhatna a Brüsszel és Soros elleni árnyékboksz céljából kitalált nemzeti konzultációra, de főleg nem hibáztatná az embereket azért, hogy másnap reggel is jó eséllyel rekordszámú koronavírusos halálesetet regisztrálhatunk majd.
