Nyolc embert letartóztattak, négy embert megsebesítettek, közülük kettőt meglőttek a tömeget éles lőszerrel oszlató rendőrök a mexikói Cancúnban – írja a Guardian. Az incidens egy feminista tüntetésen történt, amely annak apropóján indult, hogy a hatóságok egy húszéves lány, Bianca Alexandrina Lorenzana Alvarado, ismertebb nevén Bianca Alexis feldarabolt testére bukkantak.

Bianca Alexis egy évvel a halála előtt ezt az üzenetet osztotta meg a közösségi médián:

„Nekem ne mondja senki, hogy »túl fiatal vagy ahhoz, hogy a nők elleni erőszakot és a közönyös véleményeket a szívedre vedd«. Mert lehetsz akár 5, 10, 19, 35, 50 vagy 85 éves,  mindig fenn fog állni annak a lehetősége, hogy aznap nem térsz haza, és amíg ez így lesz, addig persze, hogy zavarni fog, és persze, hogy észben fogom tartani és persze, hogy meg fogom védeni a véleményem, mielőtt egy idióta azt merné nekem mondani, hogy ez nincs is így.”

A statisztikák szerint tíz nőt ölnek meg naponta Mexikóban*. A nők elleni erőszak meghökkentően magas aránya egyre inkább haragot és ellenállást vált ki a mexikói nőkből.

Éppen egy nappal a mai tüntetés előtt kb. negyven fő tiltakozott a 17 éves Amber Viridiana Uicab meggyilkolásán felháborodva, amely tüntetést szintén erőszakosan vert vissza a rendőrség.

Mexikóban az elmúlt időszakban a nők meggyilkolásáról és nemi erőszakról szóló híreket rendre radikális tüntetések követték. 2019. augusztusában a tüntetők felgyújtottak egy rendőrőrsöt, miután több rendőrről is kitudódott, hogy tinédzser lányokat erőszakoltak meg. Idén márciusban szerveződött meg Mexikó első női nemzeti sztrájkja is, miután egy huszonötéves nőt, Ingrid Escamillat megölte a partnere és a média kegyeletet nem gyakorolva szenzációként tette közzé a nő feldarabolt holttestéről készült fotókat.

Szeptemberben pedig elfoglalták az ország emberjogi bizottságának helyi és fővárosi székhelyeit, amiket családon belüli- és nők elleni erőszak elől menekülő menedékhelynek nyilvánítottak. Ezeket a „menedék-székhelyeket” a rendőrség aztán erőszakkal ürítette ki, nem véve figyelembe azt sem, hogy gyerekek tartózkodtak ott. Ugyanebben a hónapban a rendőrség erőszakkal szétoszlatta a nemzetközi biztonságos abortusz világnapján tüntető nőket.

A mai nap mexikói újság, a Por Esto fotót is közölt egy rendőrről, amint az égfelé tartva pisztolyát fenyegeti a tüntetőket. A Bianca Alexis halála miatti tüntetésről egy jelenlévő azt nyilatkozta, hogy Cancúnban eddig még egyetlen tüntetésen sem látott ilyen erős rendőri készültséget.

A mexikói feminista tüntetések érdekessége az is, hogy csak úgy, mint a Black Lives Matter mozgalom, erősen kritikus a rendőrséggel. A mexikói nők nem az őrző-védő intézményt látják a rendőrségben, hanem azt az intézményt, amely cserbenhagyja az áldozatokat, sőt, bizonyos esetekben maga a rendőrség az elkövető.

Egy tüntető, Erika Martínez vallomása szerint – amely vallomás bejárta a közösségi médiát – azután vált feminista aktivistává, hogy a hét éves lányának bántalmazási ügyével nem voltak hajlandóak foglalkozni a hatóságok.

Slavoj Žižek, szlovén filozófus is többször beszélt arról – éppen Mexikó példáján keresztül szemléltetve – hogy a rendőrség világszerte nem hajlandó arról tudomást venni, hogy a nők elleni gyilkosságok zömének hátterében nem kitörő düh és meggondolatlanság áll. A gyilkosságok mikéntjei éppenhogy mintaszerűen ismétlődnek: nemi erőszak, kínzás, a test torzítása stb. Žižek egyenesen „rituálénak” nevezi ezeket a gyilkosságokat, felhívva arra a figyelmet, hogy nem egyéni patológiák, hanem rendszerszintű problémák következményei. A média pedig csak a szenzációt mutatja mindebből, Magyarországon és Mexikóban is.