Azért az kezd kifejezetten szórakoztató lenni, hogy hovatovább a Matolcsy György vezette jegybank válik a kormány legádázabb kritikusává. Nem tudom, hogy hová vezet ez – és bár tudom, hogy a háttér az MNB elnök és a pénzügyminiszter személyes konfliktusa, azért – gondolom, lesz egy pont, amikor sok lesz a jóból és a kormányfő az asztalra csap majd.

Mert kezdjük mindjárt azzal, hogy azt mondja az MNB a válságkezelést (2020 tavasz) értékelve, hogy „[a]z európai országokban – a gazdaságszerkezeti eltérésekből adódó különbségek mellett – ott volt visszafogottabb a GDP csökkenése, ahol a kieső magánkeresletet képesek voltak kormányzati kereslettel legalább részben pótolni”. Aztán kitesz egy grafikont, ami azt mutatja, hogy a „Felhasználási tételek változása 2020 első felében az előző év azonos időszakához viszonyítva” és ott a „Közösségi fogyasztás” rész Magyarország esetében 0,2 [%]. Ami nem azt mutatja, hogy a hazai állami kiadások (közösségi fogyasztás = kormányzati költés) hirtelen növekedni kezdtek volna, mintegy ellensúlyát képezve a visszaeső magánkeresletnek és a mélybe zuhanó külső keresletnek (export). Pedig ha jól emlékszem, soha nem látott, a GDP 10%-át is kitevő kormányzati élénkítő csomagról harsogott mindenki a kormányoldalon, a miniszterelnöktől az utolsó facebookos bérkommentelőig bezárólag. Ejnye.

Nem bírom ki, elnézést, hogy mintegy zárójelesen ne üzenjem az MNB szavaival azoknak, akik a munkanélküliek számának emelkedését hiányolva kiáltanak humbugot és gondolják azt, hogy nem is volt „igazán” válság, hogy: „[a] legutóbbi 2008-09-es válságot követően a munkaerőpiaci alkalmazkodás elnyújtva jelentkezett, 2-3 negyedéves késéssel követte a gazdasági aktivitásban bekövetkező változásokat (…), miközben az álláskeresési idő tartósabban megemelkedett”.

A jegybank 9 kiemelt területen fogalmaz meg válságkezelési javaslatokat a kormány számára.

Az első a „munkaerőpiaci javaslatok”

Itt a leginkább figyelemre méltó az utolsó javaslat, amelyik már „majdnem” a mindenki által sürgetett álláskeresési támogatási idő (3 hónap) meghosszabbítása: „[á]tképzési járadék bevezetése, illetve sikeres vizsga esetén az álláskeresési járadék újraindítása”. Egyfajta feltételes meghosszabbítási lehetőséggel rukkolnak elő itt Matolcsyék, amikor azt javasolják, hogy a járadéknyújtás hosszabbodjon meg a tanulási idő alatt, majd a 3 hónapos jogosultsági idő induljon újra a sikeres vizsgát követően.

A második a „családbarát javaslatok”

Ebben a részben az MNB egyrészt felemlegeti, hogy micsoda dolog már, hogy a családi adókedvezmény összege 2011 óta változatlan maradt (kivéve a kétgyermekes családokat) – érdekes módon az, úgy tűnik, nem baj, hogy a családi pótlék összege sem „valorizálódott” (kivétel nélkül, teszem hozzá). Másrészt tovább növelné az szja mentességi kört (3 gyermekes anyák, részmunkaidőben dolgozó anyák). Az szja mentességgel dolgozni itt azért érdekes (és furcsa is egyben), mert ezen a vonalon azoknál marad még több elkölthető jövedelem, akiknek nem csökkent a jövedelme, ugyebár, míg azok számára, akiket fizetés nélküli szabadságra küldtek vagy elbocsátottak, ez mint halottnak a csók jellegű segítség lenne.

A következő pont, vagyis a „Szükséges esetben rendkívüli táppénz nyújtása a gyermeket nevelő munkavállalóknak. Amennyiben a második hullám során újabb korlátozó intézkedések bevezetése válik szükségessé, a rendkívüli táppénz segít azoknak a gyermekes munkavállalóknak, akik munkakörük jellegéből adódóan nem tudnak távmunkában dolgozni”. Ez is érdekes felvetés, különösen annak fényében, hogy

jelenleg nemcsak hogy nem jár táppénz azoknak a szülőknek, akik a nem beteg, ám a járványprotokoll miatt otthon maradó gyermekkel kénytelenek otthon maradni, de ők fizetik erre az időszakra az egészségügyi járulék időarányos részét.

A következő javaslat egyenesen forradalmi (nem azért, mert részben a XIII. kerületi programot másolná [szocialista polgármestertől tanulni?!]): „Fecskeház programok indítása”, amely bázisa (óvatos rész) az üresen álló önkormányzati bérlakásokra és (radikális rész) új lakások építése lenne. Ezt muszáj még egyszer – elnézést, ha túlmagyarázom, de gyönyörű! Szóval, az MNB „Fecskeház program” fedőnévvel állami (önkormányzati?) bérlakás-építési programot javasol. Wow! Na, ez már valami!

Aztán az is kiderül, hogy az MNB-ben is tudják, hogy a magasabb családi adókedvezmény azokon nem segít, akik munkanélküliek lettek, úgyhogy egy huszárvágással következik a „Magasabb álláskeresési járadék a gyermeket nevelő munkanélkülieknek” pont, ami után már csak az nem világos, hogy ha a keresőknek magasabb családi adókedvezményt akarunk adni, a gyermeket nevelő nem keresőknek meg magasabb járadékot, akkor miért nem a családi pótlékot növeljük meg?

A harmadik a „lakáspiaci és otthonteremtési javaslatok”

A Fecskeházak eszerint egy valószínűleg eltévedt pont, inkább itt lenne a helye, nem az előző csomagban. De várjunk csak, hiszen itt is felsorolásra kerül kicsit átcsomagolva: „[b]érlakás program fiataloknak, valamint állami alkalmazottaknak”. Elképesztő merészség, miután a teljes szakma, egy ideje már az építőipar is állami bérlakás-építési programot szeretne, most az MNB is kardot ránt érte. Látom, ahogy Karácsony Gergely és Matolcsy György közös sajtótájékoztatón – maszk és másfél méteres távolságtartás mellett – követelik állami bérlakások építését. Szép.

A 13. pont első fele – „Általános 5 százalékos lakásáfa visszaállítása kiegészítve egy 4 százalékos szektorális különadóval az értékesítési célú újlakás-fejlesztések fellendítése céljából, amely alól a barnamezős övezetekben mentesülnének a fejlesztők” – máris teljesült: Orbán Viktor tegnap este (2020. október 7.) jelentette be, hogy 2022 végéig visszaállítják az 5%-os lakásáfát az új építésű lakásokra. Mondjuk az MNB javaslat második fele nélkül mostantól keresztet vethetünk az úgynevezett rozsdaövezeti programra (lásd még barnamezős akcióterület), ugyanis annak a fő ismérve éppen a különleges 5%-os lakásáfa lett volna ex-ipari, rekultiválást igénylő területeken. Update: jött a hír (Gulyás Gergely, kormányinfó), hogy akkor a rozsdaövezetben majd visszaigényelhető lesz az áfa és nem hal meg a program. Update-update: de meghal, mert Novák Katalin meg bejelentette, hogy a CSOK-kal vásárolt új lakásoknál lesz visszaigényelhető az áfa. Kis kapkodás van, nem?

A negyedik az „általános és célzott keresletélénkítő intézkedések”

Ennek keretein belül előkerül egy gázárcsökkentési javaslat (rezsicsökkentés 2.0), ami nem lenne butaság, ha azt nézem, hogy a gáz szabott ára már réges-régen magasabb, mint a piaci, és az állam jó pár éve milliárdos nyereséget realizál a lakossági gázeladáson. A G7 cikkének címe sokat elárul az elmúlt években gázár ügyileg lezajlott folyamatokról: „Olyan sokat keres az állam a lakossági gázon, hogy a következő választás előtt akár ingyen is adhatja fél évig”. Halkan kérdezem, hogy nem lenne jobb gázárcsökkentés helyett ezt a pénzt energiahatékonysági lakossági beruházásokba forgatni? (Így klímakatasztrófa idején?) De a kedvencem most jön: „[e]gészségügyben és oktatásban dolgozók béremelése. Az állami szektorban, az egészségügyben és az oktatásban dolgozókat kiemelten nagy kihívások elé állította a járványhelyzet. A rendkívüli erőfeszítések elismerésére a járványhelyzet alatt átmeneti pótlék bevezetését, középtávon pedig a bérek átfogó rendezését javasoljuk. A béremelés segíthet a létszám megtartásában és növelésében”. Kiemelem: „középtávon a bérek átfogó rendezését javasoljuk”. Hogy mi? Hát nem arról volt szó, hogy rendezték?

„A koronavírus járvány okozta gazdasági nehézségek ellenére is bevezette idén júliustól a kormány a pedagógus-béremelést. A korábbi évek 50%-os emelése után ez egy újabb 10%-os emelés történt meg” – írja Rétvári Bence közleményében idén augusztusban. Akkor most rendezve vannak vagy nincsenek rendezve? A kormány vagy a jegybank hazudik? Ami az egészségügyi béreket illeti, hát – jónapot! –, mutatom az elvándorlási statisztikát:

És ez csak az orvosokra vonatkozik, nem mutatja, hogy hány nővér, ápoló, segédápoló stb-stb.

Tényleg csak most tűnt fel, hogy milyen iszonyatos munkaerőhiány van az oktatásban és az egészségügyben? Hogy a létszámhiány ma már gyakorlatilag a jóléti intézményrendszerek tényleges működését fenyegeti? Sőt. Mondjuk, az nem semmi, hogy 10 évnyi kormányzás után ezt így megfogalmazza a jegybank a sajátjainak: hát, srácok, emelni kéne és jó lenne már rendezni ezt, mert ez „segíthet a létszám megtartásában és növelésében”. És ha valaki azt mondja erre, hogy „dehát” Orbán Viktor szerint történelmi adósságrendezés, hogy most rendezik az orvosi fizetéseket – a Magyar Orvosi Kamara által javasoltak alapján (elvileg^[1]) –, azt hadd emlékeztessem arra, hogy ezt nem valami átfogó fejlesztési terv keretében teszik, mert hogy rájöttek, hogy hiba volt 10 év alatt lerohasztani az egészségügyi rendszert, hanem azért, mert be vannak gyulladva, hogy a járvány kellős közepén egyszer csak leáll a rendszer. Nem a józan belátás, hanem a páni félelem okán. 10 évvel a 2010-es kétharmados győzelem után.

A még mindig ehhez a részhez tartozó 21-es pontban szokatlan szociális érzékenység üti fel a fejét: „[a]lapvető élelmiszerek vásárlásának támogatása SZÉP kártyán keresztül nagycsaládosok és nyugdíjasok számára”. A végén még az LMP alapvető élelmiszerek forgalmi adójának (ÁFA) 5%-ra való csökkentését is támogatni fogja a belső ellenzéki babérokra törő MNB, jó lesz vigyázni!

A „pénzügyi rendszert érintő javaslatok”

Ezek között előkerül a vállalat forrásszerzés elősegítése állami garancia programmal, a vállalati csődeljárások reformja és megint a lakáspolitika: „[ú]j lakáshitel-program energiatakarékos lakások építésének ösztönzésére”. Halkan jegyzem meg, hogy nem az építéssel van a gond, mivel az új építésű lakások már elég komoly energiahatékonysági előírásoknak kell hogy megfeleljenek. A 2021-ben használatbavételi engedélyt kapó ingatlanoknak BB szintűnél nem lehet rosszabb az energetikai besorolása, ami a „közel nulla energiaigényre vonatkozó követelményeknek megfelelő”.

A gond a meglévő állomány energetikai felújítási/korszerűsítési ütemével van. Ehhez tényleg jól jönne egy új lakáshitel-program, például egy hosszú távú jegybanki finanszírozású, ahol nulla százalékos kamatteher mellett vághatnának bele a tulajdonosok a szükséges beruházásokba.

Mondjuk, amikor közben olyan híreket hall az ember, hogy „a gazdaságvédelmi akcióterv keretei között lazulni fognak az építési szabályok”, akkor csak reménykedni tud, hogy ne az energetikai előírásokat dobják ki az ablakon. Ugyanitt szerepel a csődeljárás reformja, ami egyébként válság nélkül is esedékes lett volna már, de ha apropó kellett, hát apropó kellett.

A következő rész az „állami, FDI és vállalati beruházások növelése”

Itt meg Pogátsa Zoli északi modellje köszön vissza: egészségügyi beruházások sürgetése, magas hozzáadott-értékű FDI (külföldi működő tőke) beruházások vonzásának erősítése, bölcsőde fejlesztési program gyorsítása. Kezd ez az MNB javaslatcsomag egy „építsük fel Svédországot itthon” projektre hasonlítani. Nem mintha bánnám, de hogyan jön ez össze a nagyszülői gyeddel?

Azért van még itt tartalék – mármint ideológiailag –, mert adócsökkentésből ugye sosem elég: az MNB K+F és beruházási adókedvezményt javasol a helyi iparűzési adóból. Erről csak az jut eszembe, hogy miért pont az iparűzési adóból? Mármint értem én, hogy az „ingyenhitel” mellett még mással is jó lenne megtolni a beruházásokat és a technológiai fejlesztést (K+F), de, kedves szakik, tolja meg azt a központi állam, ha akarja! Mert miért is Kecskemét (Mercédesz), Debrecen (BMW) vagy Hatvan (Bosch), Gödöllő (Samsung), Budapest (sok minden) szívjon finanszírozásilag amiatt, mert több beruházást és K+F-et szeretnénk? És ha már az önkormányzatoknál tartunk, akkor nem állom meg szó nélkül, hogy

az 50 pont közül egy darab (értsd egyetlen darab) sincs, amelyik arról szólna, hogy a gazdasági válság miatt csökkenő iparűzési adóbevételek és a párhuzamosan növekvő (szociális) kiadások miatt esetleg az önkormányzatokat is meg kellene segíteni valahogy!

Jó, tudom, ez kormányzati hatáskör kéne legyen, de a lakásáfa is egyébként, csak szólok. Szóval, ha valaki ennyire túlterjeszkedik a hatáskörén, akkor terjeszkedhetne már egy kicsit még. Például mondhatná, hogy a Növekedési Kötvényprogram mintájára a jegybank létrehoz egy Önkormányzati Kötvényprogramot és önkormányzati kötvények vásárlásával juttatja középtávú likviditáshoz a települési önkormányzatokat, mondjuk ingyen vagy nagyon alacsony kamat mellett. Hm?

Mondjuk, indoklásnak elég is lenne a fejezet utolsó javaslati pontjának pár szavát kicserélni (dőlttel jelezve): „[a] veszélyhelyzetbe kerülő nemzetgazdaságilag fontos vállalatok önkormányzatok megmentése átmeneti idejű állami részesedésvásárlással jegybanki kötvényvásárlással. Az Európai Unió más államaihoz hasonlóan Magyarországon is szükségessé válhat a rendkívüli helyzetben a más körülmények között nyereségesen működő vállalatok önkormányzatok állami jegybanki támogatása”.

A következő rész a zöld gazdaságról szól

Nincs nagyon mit hozzátenni, olyan javaslatok szerepelnek itt, amelyek nagyjából már az LMP 2010-es választási programjában benne voltak: megújuló energia, épület energia-hatékonysági program, élelmiszer-hulladék hasznosítás, vízközmű fejlesztés, mezőgazdasági vízmegtartás, öntözés-fejlesztés. Az elmúlt tíz évben mégis hol volt a jegybank, hogy most ekkora újdonságokkal képes előrukkolni? Csipkerózsika-álomban szendergett tán? Illetve ha már zöld gazdaság, akkor nem lehetne esetleg arról is hallanunk, hogy az MNB tervezett Zöld Programja (zöld kötvények) hogyan kapcsolódik mindehhez? Mert abban talán nagyobb illetősége van a magyar jegybanknak, mint a „[b]io-, illetve élelmiszer-hulladék hasznosítási infrastruktúra kiépítése” területen.

A „digitalizáció felgyorsítása”

Ez véletlenül nem az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) feladata lenne? Nehogy Palkovics miniszter úr megsértődjön! A kedvenc mondatom innen az, hogy „[a] koronavírus rámutatott, hogy a távoktatáshoz és a digitális oktatási módszerek alkalmazásához arra van szükség, hogy minden iskolai tanuló rendelkezzen okos eszközzel”. Gondolom, a koronavírus nélkül senkinek eszébe nem jutna, hogy a távoktatáshoz tanulói eszközellátottság kell. Még szerencse, hogy jött a vírus és rámutatott! Egyébként az irónián túl azt látni kell, hogy a digitális technológiákban amúgy nem állunk rosszul – későn jövők előnye, hogy szintet tudnak ugrani –, de a lakosság és a KKV szektor bekapcsolódásának a legfontosabb gátja ma nem az elérhetőség, hanem a megfizethetőség. Még 2018-ban írtam erről a Mércén, a helyzet azóta sem lett jobb. Magyarországon 2016-ban 43,18 dollár volt az átlagos ára a vezetékes internet-szolgáltatásnak (vásárlóerő paritáson), míg Romániában ugyanez 16,81 dollár, Lengyelországban 21,33 dollár, Csehországban 26,18 dollár, Szlovákiában 29,80 dollár, de például az Egyesült Királyságban csak 14.12 dollár – itt a térkép, lehet böngészni. Szóval, ha már digitális gyorsítás, akkor ajánlom az „ingyen internetet mindenkinek” című Párbeszéd javaslatot Matolcsy úr figyelmébe, többet lendítene a helyzeten, mint a „kreatív ipar digitális megoldásaihoz kapcsolódó (például játékipari) szoftverek hazai fejlesztése”.

Végül a „mindennapi élet és gazdaságszervezés” rész

Lássuk, mit tartogat! Távmunka – pipa! Semmitmondó mondatok: „[a] tömegközlekedésen szükséges lehet a jelenlegi szabályok megtartása és bővítése”, „digitális oktatásra történő ismételt teljes körű átállás elkerülése érdekében további védekező lépések lehetnek szükségesek a közoktatásban” – pipa! Rendszeres tesztelés az oktatásban és az egészségügyben dolgozók számára [tényleg benne van!] – pipa? Hát, izé, mi direkt keveset tesztelünk, bocs…

Kérdés van? Nincs.