Az Európai Bizottság bejelentette új, a menekültek (aka. migránsok) kezelésére vonatkozó javaslatát, melynek jegyében komolyan átalakítják a – jellemzően a keleti tagállamok, például Magyarország ellenállásán – megbukott kvótarendszert, ami az Unióba érkező menedékkérők „igazságos és szolidáris” elosztását hivatott szabályozni.

Az új, „szolidáris” megoldásról eleinte úgy tűnhetett, nagyobb népszerűségnek fog örvendeni a migránsok démonizálásában utazó kormányok körében is, tekintve hogy az EU voltaképpen feladta korábban legalább a szavak szintjén hangoztatott elveit, és zöld utat adott az Unió perifériáján hatalmon lévő, különböző fasisztoid elemeknek, hogy a befogadás helyett deportálások útján vállaljanak szolidaritást.

No nem a szükséget szenvedő menekültekkel, hanem a többi tagországgal, hisz az államszövetség egysége az elsődleges szempont.

A történet dióhéjban annyi, hogy addig-addig kárált néhány tagállam, köztük a V4-ek vezetése a menekültek szétosztása miatt arra hivatkozva, hogy országaik népei nem kívánnak emberevő migránsokkal együttélni (amivel párhuzamosan bőszen hirdették a népeknek, hogy a más bőrszínű emberek fehéremberrel táplálkoznak), hogy az Unió az államszövetség integritásának érdekében meghátrált.

Így az új koncepció szellemében az egyes országok már dönthetnének úgy, hogy nem vesznek át az elsődleges fogadóországokból menekülteket, hanem inkább megszervezik és finanszírozzák közülük annyi deportálását, amennyit a kvótarendszer szerint egyébként át kellett volna venniük.

Amennyiben ez nyolc hónapon sikerül – nyert ügyük van, mehet a repülő Leszboszról vagy az isten tudja honnan Afganisztánba, Irakba, vagy ahova éppen vissza kell szállítani az embereket, akik életük kockáztatása árán menekültek el valami tarthatatlan helyzet elől, más szóval mehetnek vissza a start mezőre (habár itt azért nagyobb a tét, mint a Gazdálkodj okosan!-ban, az analógia a maga embertelen módján talán megállja a helyét). Persze ha a magyar hatóságok ad absurdum elfuserálnák az eljárás lefolytatását, akkor sincs nagy gond, hisz csak annyi történik hogy Magyarországra szállítják a menekülteket, és aztán innen reptetik őket származási országukba – mindazonáltal azt talán megelőlegezhetjük az illetékes szerveknek, hogy ügyelnének a hatékony működésre.

Kegyetlen a rendszer? Az. EU-konform? Az.

A korábbi gyakorlathoz képest a különbség viszont mindössze annyi, hogy az Európai Bizottság elismerte egyes országok vezetőinek azon igényének jogosságát, hogy nem akarnak más bőrszínű embereket látni határaikon belül. Azért írom, hogy mindössze ennyi a különbség, mert ha a gyakorlatot megnézzük, a lózungokon túlmutatóan az Unió eddig sem jeleskedett abban, hogy kikényszerítse a menekültek emberként kezelését.

Itt gondolhatunk nyugodtan a menekültek vízbe fojtására (vagy legalábbis a tengeren szerencsét próbálók haldoklásának tétlen figyelésére), vagy arra, hogy az egyértelműen embertelen (és – legalábbis az Unióban – jogszerűtlenül fenntartott) tranzitzónák létét és működését is éveken keresztül rágta az EU, pedig ezek a dolgok egyértelműen túlmennek minden „vörös vonalon”, ahogy azt is megmutatják, hogy az Unió számára nem minden emberi élet értéke egyforma, legalábbis kétséges hogy hasonlóan állna a kérdéshez, ha az érintetteknek uniós útlevelek lapultak volna a zsebeikben.

Ha lett volna politikai akarat, akkor ezeket a gyakorlatokat fel lehetett volna számolni, de az Unióban úgy tűnik, arra van csak meg a szándék, hogy a tőke minél szabadon áramolhasson a perifériára, majd megszaporodva visszafelé – de azok, akiknek nem egy esetben a centrum tőkéjének ténykedése miatt kell útra kelniük, minél könnyebben eltávolíthatók legyenek az Unióból.

De Orbánnak és visegrádi barátainak ez nem elég, ahogy csütörtökön kiderült, ők inkább a betonfal pártján állnak.

A visegrádi vezetők találkoztak ugyanis Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel, akinek elmondták, egyáltalán nem is szeretnék, ha a menedékkérők az Unió földjére léphetnének, a menekültügyi eljárásokat inkább az EU határain kívül felállított menekülttáborokban folytatnák le.

Rajtuk kívül jelezte az osztrák és a szlovén kormány is, hogy túl puhának találják a csomagot, az olasz kormány pedig úgy dobálná a menekülteket, mintha csak forró krumplik lennének, és attól retteg, hogy a nyakukon marad az a sok ember, aki hozzájuk érkezik meg a Földközi-tengeren keresztül.

Ha az uniós koncepció gonosz és dehumanizáló, akkor Orbánnak és társainak még egy lapáttal sikerült rátennie, ugyanis a menekültek EU-n kívül tartásával szerencsétlenebb sorsú embertársainknak még annyi esélyük sem lenne az ígéret földjére lépni, mint egy uniós határokon belüli menekülttáborból tovább jutni.

Orbánék ötlete egyértelműen abba az irányba hat, hogy az Unióból egy olyan erődöt építsenek, ami többé-kevésbé biztosítja lakosai – elsősorban persze a felsőbb társadalmi rétegek – jólétét, miközben hatékonyan zárja ki azokat, akiknek nem adatott meg, hogy ilyen, a világ többi részéhez viszonyítva relatíve kellemes környezetbe szülessenek.

Mert ne legyen illúziónk: láttuk már azt, hogyan néz ki, mikor az EU másokat bíz meg a „migránskérdés” kezelésével, legyen szó Törökország lefizetéséről, hogy zárja az európai ember minden képzeletét alulmúló táborokba a menekülteket, vagy Ceuta és Melilla észak-afrikai spanyol területek szögesdrótjairól, melyek őrzéséről a marokkói fegyveres erők gondoskodnak hírhedten kegyetlen módon.

Nem másról van szó ez esetekben, mint az erőszak és az embertelenség exportálásáról, épp úgy, ahogy az elnyomás és a társadalmi és környezeti rombolás számos módját exportálják a művelt, kulturált és gazdag országok, hogy helyettük más tegye meg azt fizetségért cserébe, amit az úri közönség gyomra (és országaik jogrendje) már nehezen venne be.

Nem arról van itt szó, hogy a magyar kormány ne kínozott volna előszeretettel menekülteket, de azért mégiscsak hülyén veszi ki magát, ha az EU területén éheztetnek embereket, vagy tartják őket éveken keresztül apró fémkarámokban – még ha ahogy ki is tértem rá, azért működhetett néhány évig az a rendszer is.

Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a különböző helyi konfliktusok, extrém időjárási körülmények és más szörnyűségek, amik menekülésre kényszerítenek milliókat, nem csak úgy a semmiből lesznek: a tőke exportálta a centrumból a perifériaországokba a kizsákmányolást, elnyomást és környezetszennyezést, a tőkés érdekeket kiszolgáló ipar pumpálja tele a légkört szén-dioxiddal, ami a klíma megváltozásával és természeti katasztrófákkal jár, valamint a terméshozamok csökkenésével, ami könnyedén megágyazhat egy-egy helyi konfliktusnak – az európai polgár meg nézhet, hogy a négerek már megint háborúznak, nehogy idehozzák!

Nos, ha a magyar miniszterelnökön és visegrádi kollégáin múlik, akkor a jövőben nem kell attól tartani, hogy a klímaváltozás és egyéb okok miatt otthonukat elvesztő és útra kelő milliók betennék a lábukat az EU-ba.

És akkor majd bátran folytathatják csendes háborújukat a tőke pártján a nép ellen, miközben mutogathatnak a határ felé, bizonygatva hogy nincs más, aki megvédhetné a népet, Európát, és a kereszténységet a falakon túl dúló káosztól.

„Európa” meg majd elmondhatja, hogy mit és hogyan ítél el. Azt viszont, hogy tegyen is valamit az embertelenség ellen, eddig is hiába vártuk – de hát miért is tenne, ha az érdek végső soron közös, és akad más, aki eljátssza rossz zsarut, és amíg gombokért rakják össze a migránshordáktól rettegő munkások az a német luxusautókat, azt is elnézik, ha a kormány kedvenc jachtjának tulajdonosa kicsit túlárazva építi a Strabaggal konzorciumban uniós pénzből a betonfalat.