Megdöbbentően kevesen, csupán 91 ezren jelentkeztek magyar felsőoktatási intézményekbe az idei érettségi után, írja a G7 gazdasági portál. Cikkük emlékeztetett, 100 ezer alatti jelentkezői szám a 2000-es évek eleje óta sem fordult elő itthon: 2002-2004-ben átlagosan 160 ezernél többen vettek részt a felvételiken, 2011-ben 140 ezren jelentkeztek itthon egyetemre és főiskolára, és még 2019-ben is 112 ezren voltak azok, akik továbbtanulással próbálkoztak.

És noha a mostani 18-19 évesek jóval kevesebben vannak, mint amennyien tíz éve voltak, a drasztikus csökkenést ez sem magyarázza meg, mivel a jelentkezők számában az esés jóval meredekebb.

Viszont más magyarázata lehet a központi felvételi rendszerben leadott jelentkezések drasztikusan alacsony számának. A hasonló mértékű, 2015-ös svéd, és 2017-es brit számok hátterében ugyanis ezekben az országokban elsősorban a munkaerőpiac emberigénye miatt döntöttek sokan az azonnali munkába állás mellett, és a diplomával szemben. A 2020-as év statisztikailag ugyanilyen vízválasztó lehetett Magyarországon is.

A brit központi, állami felvételi-szervező rendszer a UCAS akkor készült felméréséből kiderül, a privát cégek jóval erőteljesebb toborzása és a pályakezdők javuló bérszínvonala mind olyan tényezők voltak, amelyek ebbe az irányba hatottak ott.

Azonban lényeges, hogy amennyiben most nálunk is ez történik, akkor, mindkét munkaerőpiaci fellendülési példához hasonlóan ez is átmeneti, 2-3 éves felfutó tendencia lehet csupán az állások terén, ráadásul nálun komoly, elbátortalanító tényezőnek számíthat a közelmúlt megannyi kormányzati, oktatás- és szociálpolitikai intézkedése is.

A tendencia számunka viszont azért is rendkívül rossz, mert a felsőoktatásban tanuló, 20-24 év közötti magyarok száma már eddig is jócskán elmaradt az uniós átlagtól. Az Eurostat által összegzett adatok szerint a szomszédos Szlovéniában az arány a korcsoportban 45%, Norvégiában 37%, addig nálunk 26%, Ausztriában és Svédországban is 29% maradt.

Pedig a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan itthon is igaz az, hogy akár már egy alapszakos diploma megszerzése is átlagosan 130-140 százalékos kereseti hozamot jelent a 36 év alatti korosztály számára a csak érettségivel rendelkezők átlagfizetéséhez képest.  Akik pedig a mesterszakot is befejezik, akár 200-230 százalékos bérelőnyre is szert tehetnek. Nem igaz tehát, hogy az úgynevezett „túlképzettség” jelensége hosszabb távon állástalan diplomások tömegéhez vezetne.

A változó, bonyolódó követelmények még a hagyományosan alacsonyabb képzettséget megkövetelő munkakörökbe is inkább vesznek fel egy diplomával rendelkező pályázót, mint egy diploma nélkülit. Az oktatáskutatók szinte egybehangzó véleménye alapján tehát egyáltalán nem igaz az a konzervatív előfeltétel, ami alapján a kormány – romkocsmában merengő, munkanélküli diplomásoktól félve – 2010 óta évről évre szűkíti a felsőoktatáshoz hozzáférő fiatalok körét.

Pedig szigorúan ebbe az irányba mutat az úgynevezett „Corvinus-modell”, tehát az állami egyetemek közalapítványokon keresztüli, lényegi privatizálása és az egyetemi „állami finanszírozott helyek” rendszerének Palkovics László minisztériuma általi megnyirbálása. Legutóbb a „közalapítványosítás körébe” került a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem is, mindkét intézmény lényegi tudományos függetlensége végleges elvesztésétől tart az új kuratóriumi elnökök esetén.