Miután a szociális dolgozók nem kapnak az államtól az egészségügyi dolgozókéhoz hasonló, egyszeri bérkiegészítést a koronavírus-járvány idején végzett állhatatos munkájuk elismeréseképp, a pécsi városvezetés úgy határozott, saját hatáskörben jutalmazza őket, ezt azonban kevesli a helyi ellenzék, vagyis a Fidesz – írja a Szabad Pécs.
Annak ellenére keveslik a kormánypártok a szociális dolgozók pécsi jutalmazását, hogy a kormány – noha „elismeri” a szociális ágazatban dolgozók munkáját – anyagilag már nemigen kívánja ezt kifejezni.
Azt persze érdemes megjegyezni, hogy a pécsi egyszeri juttatás valóban nem túlzottan látványos, 25 000 forintos összegről szól, ezt duplázná meg Barkóczi Csaba fideszes képviselő, mint mondta, például Szabó Szilárd, a Pécsi Vagyonhasznosító Zrt. új vezérigazgatójának megemelt munkabérének terhére.
A városvezetés ugyanakkor arra hivatkozik, hogy nincs fedezete (az önkormányzati, vagy önkormányzati cégek tisztségviselőinek bérét nem tekintik annak), valamint az előző, fideszes városvezetéstől örökölt 8,5 milliárd forintos hiányt emlegeti.
A kormánypártok egyébként a PAPI programban résztvevő, idősek ellátását segítő óvodai dolgozóknak is kiutaltak volna fejenként 50 000 forint egyszeri jutalmat. Ezzel kapcsolatban a Ruzsa Csaba alpolgármester emlékeztette a fideszes Barkóczit, hogy az érintetteknek a közgyűlés korábban megszavazott fejenként 67 000 forint jutalmat, igaz, ezt nem készpénz, hanem kafetéria formájában kapják kézhez.
A jelenlegi, ellenzéki közgyűlés kifejezetten büszke az egyszeri juttatásra, amely kapcsán tud arra hivatkozni, hogy a kormányzó pártokkal ellentétben értékeli a szociális ágazatban dolgozókat, és a maga módján ezt anyagi formában is ki tudja fejezni – noha az összeg nem összehasonlítható az egészségügyi dolgozóknak kiutalt egyszeri, félmilliós juttatással.
A közellátásban komoly megütközést váltott ki, hogy azok a szociális dolgozók, akik a járvány (eddigi) tetőfokán megfeszített munkát végeztek, hogy gondoskodjanak az idősekről, elesettekről és szükséget szenvedő embertársainkról, szinte semmilyen elismerést nem kaptak ezért a kormánytól (a szóbelieken túl).
Az ellenzéki pártok és a szociális dolgozókat képviselő szakszervezetek is kiálltak azért, hogy a szakmában dolgozókat ne kezelje páriaként a kormányzat. Azonban a szociális szférában dolgozókat – ahogy az több évtizede szinte már hagyomány – a jelenlegi rendszer nem értékeli, ahogy a társadalom voltaképpeni működéséhez nagyban hozzájáruló, ugyanakkor a tőkés termelésben nem produktív munkát végző, az állam által finanszírozott munkahelyeken dolgozók tömegeivel teszi.
Miközben a kormány tízmilliárdokat költ el stadionokra és egyéb látványberuházásokra (melyek építése és fenntartása kiválóan alkalmas a kormánypártok gazdasági holdudvarának finanszírozására), valamint nagyvállalatok anyagi támogatására, az egy-egy ilyen költségvetési tétellel összemérhető nagyságú, szociális ágazati bérkiegészítésre nem hajlandó, ahogy arra Ungár Péter LMP-s képviselő a parlamentben is felhívta Kásler miniszter figyelmét.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a szociális ágazatban dolgozók 90 százaléka nő Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint. Ezáltal még inkább kiszolgáltatott és kevésbé elismert helyzetben vannak olyan szakmák képviselőihez képest, ahol jobban reprezentáltak a férfiak (egyébként itt érdemes megjegyezni, hogy az orvostársadalomban is minél magasabb, elismertebb, jobban fizető pozíciót vizsgálunk, annál magasabb a férfiak aránya).
Az pedig szintén érdemes figyelembe venni, hogy az állami szféra különböző, a társadalom működtetésének különböző területein dolgozó embereknek, mint a tanároknak, ápolóknak, szociális dolgozóknak, orvosoknak juttatott egyszeri támogatások helyett rendszerszintű változtatásra lenne szükség, melynek nyomán mind munkakörülményeik, mind béreik rendeződnének.
