Újabb epizóddal jelentkezett a mai napon az Emberi Erőforrások Minisztériuma interjúsorozata, a Miniszteri percek. A Kásler Miklóssal készült rövid videóban szó esik többek közt az egészségügyi dolgozók 500 ezer forintos jutalmáról, sőt néhány másodperc erejéig kivételesen még a szociális ágazat dolgozóiról is.

Utóbbi azért bír különleges jelentőséggel, mert a veszélyhelyzet idején a kormány, illetve az operatív törzs részéről aligha esett szó az ő munkájukról. Pedig a szociális dolgozók is az élvonalban küzdöttek a vírus terjedése ellen, méghozzá megalázóan alacsony bérekért, óriási munkaerőhiány mellett, sokszor megfelelő védőfelszerelés nélkül.

Bár mindezek fényében az is nagy szó, hogy Kásler Miklós egyáltalán említést tett róluk, valójában mégsem mondott olyat, amitől egy kicsit is megbecsültebbnek érezhetnék magukat.

A miniszter szerint a koronavírus-járvány idején a magyar társadalom rendkívüli megbecsülése, a kormány elismerése, illetve – az anyagi lehetőségekhez mérten – pénzügyi elismerés övezte az egészségügyi dolgozók munkáját.

Ezután hozzátette: ugyanilyen nagyra becsüli a szociális ágazat dolgozóinak munkáját is, „hiszen ők más körülmények között, de ugyanazt a szemléletet képviselték: a rászorulókon való segítést, az emberi együttérzést, és ez plusz feladatokat rótt rájuk is.”

Az 500 ezer forintos egyszeri pluszjuttatás esetében azonban Kásler szerint  „bizonyos differenciálásra szükség volt”, hiszen bármennyire szeretné a kormány (és személy szerint ő is), hogy mindenkinek emelkedjen a jövedelme, ez csak a gazdasági lehetőségek határáig lehetséges.

„Ugyanakkor viszont – ugyanúgy, ahogy az egészségügyben – , a szociális ágazatban is folyamatosan napirenden van a bérek emelése, ennek számos lépése megtörtént az eddigiekben, és napirenden van a kormány előtt most is”

– mondta a miniszter.

A kormány előszeretettel hangoztatja óriási sikerként a szociális ágazat dolgozóinak juttatott legutóbbi, 14 százalékos béremelést, a valóságban azonban ennek az alapvetően is alacsony emelésnek a 8 százaléka a garantált bérminimum, illetve a minimálbéremelés volt. Ez sajnálatos módon az ágazat nagy részét érinti, ugyanis – ahogy arról korábban Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) elnöke  Mércének beszámolt – a  dolgozók majdnem 80 százaléka a garantált bérminimumot kapja (ez 2019-ben bruttó 195 ezer forint volt). Ehhez jön az úgynevezett ágazati pótlék (ez a közszolgálati munkában töltött időtől és a végzettségtől függ), amivel a diplomások már átlépik a garantált bérminimumot, a szakma 70-80 százalékát adó nem diplomás szakemberek bére viszont a pótlékkal együtt sem lépi át.

A béremelések napirenden tartásával kapcsolatban azt sem szabad elfelejteni, hogy a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) már több mint egy éve próbálja elérni, hogy a szociális ágazatban dolgozók egyáltalán sztrájkba léphessenek, a kormány ugyanis többször is ellehetetlenítette azt.

A két szakszervezet (az eredetileg tavaly márciusra tervezett sztrájk előtt) 12 pontban fogalmazta meg követeléseit a kormány felé, aminek csupán egy része a béremelés. A méltatlan munkakörülményekre tökéletesen rámutat, hogy a szakszervezetek többek közt plusz 5 nap szabadságért és rendszeres szupervízióért harcolnak a munkavállalók kiégése ellen, biztonságnövelő stratégia kidolgozását sürgetik, mert a dolgozók munkájuk során sokszor erőszak veszélyének vannak kitéve, de a munkaruha biztosítása, vagy a korkedvezményes nyugdíj sem utolsó szempont a szociális ágazatban uralkodó általános elégedetlenség csökkentése érdekében (és persze ez még nem minden).

Miközben a szociális szakemberek erejükön felül végeznek a társadalom számára elengedhetetlen gondoskodó munkát, sokszor ők maguk is épphogy a felszínen tudnak maradni: nem ritka, hogy két munkahelyen dolgoznak az alacsony bérek miatt, miközben az óriási munkaerőhiány mellett nagyon sok intézményben a kötelező szakmai minimumlétszámot sem tudják teljesíteni ahhoz, hogy az ellátottak jogai ne sérüljenek. Ezt a helyzetet pedig csak tovább súlyosbította a koronavírus-járvány.

Az 500 ezer forintos plusz juttatással kapcsolatban Köves Ferenc nemrég azt mondta a Klub Rádiónak: a szociális ágazatban az egyik legnagyobb foglalkoztató az állam. Hozzá tartoznak a fogyatékossággal élők intézményei, a pszichiátriai intézmények és a gyermekvédelmi intézmények. Az idősotthonokban nagy számban vannak jelen az egyházak, illetve önkormányzatok, kisebb részben pedig civil szervezetek és magánintézmények. A hajléktalanellátás nagyrészt önkormányzati feladat, de itt is jelen vannak a civilek és az egyházak.

Vagyis nagyon sokféle ellátás és fenntartó létezik, az állam viszont a saját munkavállalói mellett azoknak sem ad a plusz juttatásból, akik ha nem is állami alkalmazottként dolgoznak, de gyakorlatilag közfeladatot látnak el a szociális ellátórendszerben.

Ahogy arról nemrég beszámoltunk, az MKKSZ július 2-ára éhségsztrájkot hirdetett, arra kérve az ágazat dolgozóit, hogy aznap ebédidőben ne egyenek, így hangot adva annak a követelésnek, hogy a félmilliós juttatás őket is illesse meg, hiszen 80-90 ezer szociális dolgozónak állt helyt a járvány okozta nehéz időkben.