Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A gyógyszergyártók profitja a koronavírus-vakcináért folytatott küzdelemben is fontosabb a közérdeknél

A vakcina sokaknak nem lesz éppen olcsó. Két gyógyszeripari mamut viszont szépen felosztotta előre a védőoltás jogait és licenceit, most pedig az összeolvadásról tárgyalnak, eddig nem látott, gigantikus céget hozva létre.

Verseny az idővel

Noha mostanra az első rémület alábbhagyott, az új koronavírus okozta járványt a legtöbb szakértő szerint csupán akkor hagyhatjuk magunk mögött, amikor a védőoltások tömeges gyártása, az első tesztek után beindul. Számtalan állami és magánkézben lévő biotechnológiai cég kezdett március-április folyamán vakcina-kutatásokba, a Nature beszámolója szerint április végén már több száz kutatócsoport fejlesztett védőoltást. Ez azonban egy jóval bonyolultabb biokémiai művelet, mint a hagyományosan ismert oltások alapanyagának előállítási folyamata.

Amint arról mostanában sok szó esett, az influenzavírusok ellen rendszeresen ismétlődő módon, legyengített vírustörzseket juttatnak a szervezetünkbe, miután sikeresen és széles körben teszteltek egy erre alkalmasnak tűnő és ideális esetben veszélytelen vírustörzsből. A vírustörzs ártalmatlanítására két módszer létezik. Vagy állati és emberi sejtkultúrákban gyengítik őket annyira, hogy betegséget már ne tudjanak okozni, de az immunrendszerünk felismerje őket, és így tudja blokkolni a terjedésüket is, vagy kémiai módszerekkel (formaldehid- vagy hőkezelés) inaktiválják, így fertőzésre nem képesek, de kiváltják a várt immunreakciót az emberi szervezetben. Az ilyen vakcinákat általában nem magával a SARS-Cov2 vírus felhasználásával, hanem a vakcina céljaira az új koronavírus tulajdonságaival módosított adenovírusok (emberekben és emberszabásúakban megtalálható, enyhe megfázást okozó patogének) felhasználásával készítik.

Azonban, főleg mivel a Covid-19-et okozó vírusról továbbra is meglehetősen keveset tudunk, ez a módszer a legkevésbé kipróbált eddig, és erős az esélye, hogy az első, tömegesen is használható vakcinát nem így fogják előállítani.

Számos biotechnológiai kutatócsoport ehelyett a vírusok RNS kódjára alapuló, annak terjedését blokkoló nukleinsavas, a génmódosítás eszközeit bevető vírusvektoros, vagy a sejtbe való bejutást módosító proteines kísérletekbe kezdett. Ezekkel, noha a folyamatok költségesebbek, és kicsit hosszadalmasabbak is, elkerülhetik, hogy egy nem megfelelően legyengített vagy deaktivált vírustörzs jusson a szervezetbe, és esetleg nem várt mellékhatásokat okozzon.

A technológiai kérdések azonban csak a kihívások egyik, és talán a kevésbé aggasztó csoportját képezik.

Akármilyen konstrukcióban, akármennyi emberen kipróbálva, és akármikor is áll készen ugyanis egyetlen készítmény a tömeges vakcinációra, az csupán akkor lehet hatásos egy globális világjárvány ellen, ha a dél-kínai nagyvárosoktól Kolumbián át Londonig és Torontóig a lehető legtöbb ember, a lehető legkönnyebben hozzáfér majd.

A privát kézben lévő gyógyszeripari konglomerátumok azonban azon dolgoznak, hogy mindezt meghiúsítsák. A várható, súlyos problémáknak két csapásiránya látszik jelenleg.

Vakcina-kapitalizmus

Amióta Edward Jenner brit orvos 1798-ban legyengített variola vírussal gyógyított ki teheneket a himlőből, a nagy járványok mindig valamiféle védőoltás feltalálásával és gyors elterjesztésével érnek véget. Mint ahogyan az a spanyolnátha, gyermekbénulás, diftéria vagy feketehimlő esetén történt, az átmeneti, járványellenes intézkedések mindig csupán rész- vagy félsikert tudtak elérni.

A huszadik század közepén a gyermekbénulást okozó poliovírus elleni oltások adtak lehetőséget a kialakuló állami, közegészségügyi rendszer nagyobb integrációjára és fejlesztésére, az egész világon, így a szocialista Magyarországon is. Amióta csak a vírusokat mint járványos betegségek okozóját ismerjük, minden állami szerv a saját kezébe vette az irányítást, és törekedett az immunizációba bevonni a lakosság minél nagyobb részét is, így a betegséget potenciálisan terjesztők körét egyre kisebbre szabni. Erre már csak azért is szükség volt, mert éppen a legkisebb személyes teret biztosító, higiéniára esélyt sem kínáló szegénynegyedek hordozták legnagyobb mértékben a járvány kockázatait.

Ma ez, úgy tűnik, egészen máshogy működik.

Ami ugyanis 2020-ban a koronavírus elleni küzdelmet az eddigiektől elsősorban megkülönbözteti, az az, hogy a vakcina-kísérletek hozzávetőleg 60-70 százaléka privát érdekeltségekben lévő biotechnológiai cégeknél folyik.

A gyógyszeripari ellátólánc kisebb kutatási-fejlesztési egységei azonban mindig és mindenhol szerződéses alapon kötődnek a nagy, tömeges tesztelést, tömeggyártást és jövedelmező vakcinációs engedélyeket elérni tudó cégekhez. Az AstraZeneca, Teva, Pfizer vagy az amerikai Gilead nélkül egyetlen, mégoly ígéretesen induló vakcinának sincsen semmiféle esélye arra, hogy tudományosan igazolt módon is hatékonynak minősítsék, a tudományos bürokrácia pedig egyenesen kizárja, hogy a legnagyobbakat megelőzheti valaki egy olcsóbb és jobb védőoltással.

Brexit ide vagy oda, most egyre inkább úgy tűnik, hogy a székhelyét Cambridge-ben, az Egyesült Királyságban tartó cégóriás, az AstraZeneca lesz az, ami eldönti, mikor és milyen védőoltás lesz elérhető az EU-ban, és pontosan mi lesz ennek az ára. Június 15-én ugyanis kiderült, az Európai Unió négy, a járványban súlyosan érintett tagállama (Hollandia, Franciaország, Olaszország, Németország) kormányai megegyeztek a céggel abban, hogy 300 millió adag vakcinát minél előbb biztosítanak számukra. Ez még a cégóriás történetében is az eddigi legnagyobb beszállítói szerződésnek számít.

De miért pont ők lettek a befutók? Az egykori svéd Astra és brit Zeneca gyógyszergyárak 1999-es egyesülése óta globális óriásként létező cég megannyi szabadalom birtokosa volt eddig is. A brit székhelyű cégnek privilegizált hozzáférése van a világ egyik legnagyobb védőoltás-kísérletéhez, amely az Oxfordi Egyetem berkein belül folyik éppen. Ahogyan az a globális kapitalizmus nagykönyvében is meg van írva, az első, ígéretes kísérletek után most azt ígérik, az eddig a brit kormánytól több tízmillió fonttal, és az amerikai kormánytól kapott 1 milliárd dollárral megtámogatott, klinikai kísérleti fázisba kerülő vakcinaprojektjük az EU-s államoktól kapott 400 milliós ajánlat után sem változtat eredeti céljain, és a védőoltás elérhető lesz minden államban, mindenki számára.

Louise Richardson oxfordi egyetemi kancellár-helyettes mindezt külön is hangsúlyozta, amikor úgy fogalmazott:

„Mint ahogy az emberek országszerte, mi is sikert kívánunk egy hatékony vakcina kifejlesztéséhez. Ha a siker nem marad el, akkor az AstraZenecával kötött együttműködésünk biztosítja majd, hogy a brit nép, és a világ összes polgára, különösen a közepes, és alacsony bevételű országokban, megfelelő védelmet kapnak ez ellen a szörnyű vírus ellen, méghozzá a lehető leghamarabb.”

Richardson reményeit és szavait a brit kormány hozzáállása egyelőre nem igazolta vissza. Ahogyan arra Nick Dearden a Guardianben írt cikkében figyelmeztetett, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) felhívására, hogy minden gyógyszeripari fejlesztés, és minden kormány tegye publikussá és megoszthatóvá vakcina-kutatásai részletes eredményét, előbb a nagy cégek – Pfizer, Sanofi, GlaxxoSmithKline és az AstraZeneca – reagáltak éles elutasítással, őket pedig hamarosan követte Boris Johnson miniszterelnök is, aki a kérdésben a nagy gyógyszergyártók mellé állt. Erre jó oka is volt: az 1990-es években elfogadott, szellemi tulajdon nemzetközi szabadkereskedelemre vonatkozó Trips (trade-related aspects of intellectual property rights) szabályok széleskörű védelmet nyújtanak magáncégek számára ahhoz, hogy nemzetközileg is sikeresen kerüljék el egy-egy szabadalom könnyű hozzáférhetőségét. Így akár még Afrikában vagy Indiában is csupán az a nagy cég forgalmazhat például egy vakcinát, amely feltalálta, a szabályozatlan monopólium pedig hosszú távon mindig magas árakkal is jár.

A probléma fontos része, hogy míg a betegségeket kezelő gyógyszerek – annál fogva, hogy illegális őket a szabadalom tulajdonosán kívül bárkinek gyártani – nagyon nagy profitot hajtanak a cégnek, a jobbára egyszer beadható vakcinák már jóval kevesebbet. A védőoltás-kutatásokat ezért a nagy gyógyszeripari cégek is jóval kevésbé tartják fontosnak, azokat súlyos állami, adófizetői pénzek felhasználásával végzik csak el. Ennek ellenére legalább gyártási áron forgalmazzák azt vissza, például a brit közegészségügynek, az NHS-nek, az állam így kétszer is ki kell, hogy fizessen egy-egy védőoltás szállítmányt.

Az AstraZeneca ugyan letette a nagyesküt, hogy egy penny profitot sem fog behajtani a készülő oxfordi Covid-vakcinán, ez azonban csak rövid távon lehet igaz.

Ugyanis, miután a járvány majd várhatóan alábbhagy, övék lehet a rendszeres védőoltás gyártásának és elosztásának privilégiuma, ami azonban már ismét profit-alapúvá válhat.

A német egészségügyi minisztérium a nagy céggel elért megállapodás után ugyancsak hangsúlyozta, a megrendelt, 400 millió dózisnyi védőoltás az EU összes tagállama számára elérhető lesz majd, népesség-arányosan, így elvileg az EU állampolgárainak jobb esélye lesz ehhez ingyenesen hozzájutni, mint a világ szerencsétlenebb és szegényebb részeinek. Azonban az európaiak a megállapodással jócskán elkéstek, hetekkel a britek és az Egyesült Államok támogatása után adták le a rendelést. Az USA egészségügyi minisztériuma ráadásul 1 milliárd dolláros kutatási támogatással előzte meg őket.

Ez alapvetően nem lenne gond, de a legutóbbi hónapokban Donald Trump kormánya szinte minden, érdeklődését felkeltő vakcina-kísérletnél először azt a feltételt szabta volna a további finanszírozáshoz, hogy az USA-ba előbb juthasson el az oltóanyag, mint a világ többi részére. Döntései alapján pedig arra lehet következtetni, hogy London is hasonló keretekben gondolkodik.

Vakcina-nacionalizmus

Az USA és Kína – egyébként eltérő – hozzáállása az immunizáció kérdéséhez egyaránt jól mutatja, hogy maga a privát tőke és az azt segítő nemzetközi szabályok ugyanúgy egy megfelelően koordinált WHO-válasz kerékkötői, mint a jelenség, hogy a koronavírus elleni harcban Washington D.C. ismét az „Amerika az első!” jelszót tűzte zászlajára. Peking eközben saját – egyébként az oxfordinál előrehaladottabb – adenovírus-vakcina tesztjei után megígérte, hogy a gyártó állami cég, a SinoVac bárkinek hozzáférhető „globális közjóvá” teszi a védőoltást. Így Kína éppen a nacionalizmus egy egészen más formájával, a vakcina-diplomáciával próbálja meg igen-igen rossz nyugati imázsát javítani, egyben gazdasági szövetségeseket toborozhatnak érdekszférájuk számára.

Kína ügye tehát, főleg a magyarországi politikai híreket követve, sokkal egyértelműbb. Arról jóval kevesebb szó esik azonban, hogy az Egyesült Államok egészségügyi rendszere felett uralkodó nagy gyógyszerlobbi hogyan hátráltathatja mégis azt, hogy minél előbb legyen oltás a mi orvosi rendelőinkben is.

A washingtoni Kongresszusban ugyanis éppen a napokban nyújtotta be ellenzéki, demokrata képviselők egy csoportja azt a törvényjavaslatot, amely szerint nem lehetne jogdíjjal, szabadalommal korlátozni a koronavírus-vakcinák terjesztését az országban, annak ára pedig hatóságilag szabott mértékű lehetne csak a kereskedelemben. Minderre válaszul a republikánus kormánypárt azonnal és egyértelműen a terv megakadályozásába kezdett, sőt, ellenjavaslatot is benyújtott, amely szerint a cégek a koronavírusra szabadalmaztatott gyógykészítmények és védőoltások árát is szabadon szabhatják meg. A szellemi tulajdonjognak ez a kivételesen piacbarát amerikai, a végtelenségig hosszabbítható szabadalomra épülő formája szélsőséges jelenségekhez vezet már most is.

Van olyan, a Covid-19 ellen hatékonynak tartott Hepatitis-C gyógyszer, amelynek előállítási értéke 18 dollár körül mozog adagonként, a gyógyszercég azonban a járvány alatt több, mint 18.000 dollárra árazott be.

Az Orvosok Határok Nélkül civil szervezet külön közleményben figyelmeztetett: a jogvédettség és az ellenőrizetlen nyerészkedés súlyosan visszaveti a járvány elleni védekezést is világszerte.

Noha a vakcinákon nem lehet ennyit keresni, az USA-ban a világon egyedülálló módon a magántulajdonú egészségügyi biztosítók és az elvileg őket a gyógyszercégeknél képviselő „köztes viszonteladók” óriási közbenjárási díjakat könyvelnek el egy-egy gyógyszeres, kórházi kezelés vagy patikai forgalmazáshoz vezető jogi folyamat során. Mindezt a nagy gyógyszercégek a biztosítókkal fizettetik végül ismét ki, akik aztán ráterhelik a biztosítottakra, sokszor többszörös áron. Az, hogy az USA-ba előbb érkezik meg jelentős mennyiségű és hatékony védőoltás, tehát nem jelenti majd feltétlenül azt, hogy ez az átlagpolgár számára elérhető lesz, sőt, tulajdonképpen ezzel bármiféle hatékony vakcina legelőször éppen a legrosszabb kezekbe kerül. Minderre Bernie Sanders szenátor a republikánus tervekre reagálva épp a napokban hívta fel a figyelmet:


Már korábban hír volt, hogyan próbál meg Donald Trump elnök és kormánya – például egy német vakcinakutató, biotechnológiai cég vezetőit lefizetni kívánva, kizárólagos jogot szerezni a vakcinákra, hogy azokat az amerikai magánegészségügy előbb kaphassa meg, mint a világ többi része, ezzel forgalmazói privilégiumukat is bebiztosítva.

A francia Sanofi, amit az amerikai kormány az AstraZenecához hasonlóan korábban megkeresett, korábban úgy is nyilatkozott, a szerződés értelmében a vakcina elkészültével az USA előnyt élvezhet majd a szállítás területén, ettől végül csak Macron elnök közbelépése tántorította el őket.

Az AstraZeneca eleve hatékony, gyors készletező-, és ellátórendszert üzemeltet Európa felé, azonban a tény, hogy az amerikaiak már a kutatási fázisban dupla annyit költöttek a vakcinájuk kifejlesztésére, a céget pongyola nyilatkozatok kiadására is késztette, amelyekből nem egyértelmű, esetleg lassabban szolgálják-e majd ki a több, mint 400 millió dolláros és később megkötött európai szerződést, mint a máris 1 milliárd dolláros bizniszt jelentő amerikai kapcsolatot.

A baljós jelek már adottak: Amerikában a túlárazott AIDS gyógyszerekről és az inzulin kartelles túlárazásában való szerepéről, és emiatt a kormánnyal kitört peres ügyeiről hírhedt Gilead most az AstraZenecával tárgyal a két, már így is gigászi cég egyesítéséről.

Ha arra engedélyt kapnak a brit és amerikai szabályozástól – ami Boris Johnson és Donald Trump kormányait tekintve több mint valószínű -, azzal a gyógyszeripar történetének legnagyobb mamutcége, egy tulajdonképpen a teljes nyugati piacot gond nélkül uraló konglomerátum jöhet létre.

Értelemszerűen ez a koronavírus vakcinával is éppen azt csinálhat majd, amit akar, miközben a washingtoni Kína-ellenes diplomácia és az Egyesült Államok WHO-ból való kilépése jó politikai alapot adhat arra is, hogy az onnan érkező, elérhető, és hatékony alternatívát is kiszoríthassák.

Miután tehát az amerikai és angol uralkodó osztály, és lobbistáikon keresztül akaratuk felé hajlított politikai képviselőik a jobboldalon arcátlanul félrekezelték a járvány első hónapjaiban a helyzetet, a további védekezésre is ők jelentik a legnagyobb veszélyt. Hiszen belátható, hogy az amerikai gyógyszerlobbi beavatkozása nem csupán azzal fenyeget, hogy nem a leghatékonyabb, de a legnagyobb és legtámogatottabb gyártórendszerben készült oltóanyag lesz a legelterjedtebb, hanem azzal is, hogy végül ennek elérését is sikerrel korlátozzák, és ismét óriási vagyonátterelés mehet végbe a már így is krónikus egyenlőtlenségek által tartós válságba taszított országokban.

A legnagyobb vesztesek azonban mégsem ők, hanem a globális dél (Dél-Ázsia, Afrika, Dél-Amerika), és a periféria (például Kelet-Európa) lehetnek, akik számára a nemzetközi politikai torzsalkodások miatt ismét reális veszély, hogy csak jócskán később kaphatnak majd a védőoltásokból.

Milyen jó is lenne, ha lenne egy nemzetközi szervezet, amely a mögötte álló hatalmak nyomásával kikényszeríthetné, hogy mindez ne történhessen meg. Milyen kár, hogy ehelyett csak a járvány alatt súlyos strukturális válságba taszított WHO van nekünk.

Címlapkép: Pixabay