Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TASZ: a legszegényebb családokat sújthatja leginkább a kormány gyermekkiemelési törvénymódosítása

„Még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben vagy fogyatékossággal élő emberek azzal, hogy közigazgatási ügyekben – például a gyerekkiemeléssel, vagy gondnoksággal kapcsolatos gyámhatósági eljárásokban, fogyatékossági ellátásokkal kapcsolatos ügyekben – már nem fellebbezhetnek a közigazgatási döntés ellen”

így reagált közleményében a Társaság a Szabadságjogokért arra, hogy a március óta hatályos törvénymódosítás megnehezíti ezeknek az embereknek a közigazgatási eljárásokban, és kifejezetten a gyámhatóság, gyermekkiemelési ügyekben azt, hogy fellebbezést nyújtsanak be az eljáró bíróságokon.

A civil szervezet arra figyelmeztetett, azoknak, akik anyagi helyzetük és státuszuk miatt eddig is nehezen tudtak jogászi segítséget igénybe venni, alapjogaik érvényesítését is veszélybe sodorja az a rendelkezés, amely szerint a közigazgatási eljárásokban a fellebbezés lehetősége egyszerűen megszűnt.

Cáfolják a korábban a kormány által a módosítás mellett felhozott azon érvet is, amely szerint a fellebbezés lehetőségével ilyen ügyekben már amúgy is alig-alig éltek emberek, saját maguk és más civil jogvédő szervezetek adataiból is kiderül ugyanis a TASZ szerint, hogy igenis számottevő az ilyen esetek elleni fellebbezések mennyisége jelenleg is.

A közigazgatási eljárási döntés ellen ráadásul márciusig ingyen lehetett fellebbezést benyújtani, míg a közigazgatási perek lefolytatása esetén a fellebbezés és másodfokú eljárás is bonyolultabb, költségesebb és igen hosszadalmas folyamat.

A közlemény kiemeli, hogy az ügyfeleknek ugyan továbbra is lehetőségük van persze azt kérni, hogy a közigazgatási peres eljárás illetékét, amely jelenleg 30 ezer forint, a hatóságok méltányosságból vállalják át, ennek igénylése azonban a gyakorlatban legalább olyan összetett folyamat, mint maga a fellebbezés.

A szervezet azonban mindezek ellenére továbbra is minden kétséges közigazgatási döntés esetén azt javasolja az ügyfeleknek, használják a közigazgatási per eszközét, abban pedig kifejezetten a gyermekelhelyezési ügyekhez írt kisokosukkal is próbálnak segíteni. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a törvénymódosítást követően az Országos Bírói Hivatal honlapjára is felkerült egy keresetlevél-minta, amelyet kitöltve és elpostázva indítható ilyen peres eljárás.

Jó ötlet a könnyebb örökbefogadás?

Némiképp kapcsolódó hír, hogy a közigazgatásban történő változások után májusban Novák Katalin szociális- és családügyi államtitkár bejelentette, hogy törvénymódosítással jelentősen enyhítenek az örökbefogadásra váró szülők alkalmassági vizsgájának feltételein: hat helyett három hónapra csökkentették az örökbefogadhatóság előtt az állami nevelésben a gyermekek által eltölthető időt, nem lesz kötelező az örökbefogadásra jelentkezőknek a 40 órás tanfolyam, a 3. évét betöltött, örökbefogadandó gyermekek és a jövendő nevelőszülők közötti korkülönbséget a maximális 45-ről 50-re emelik, és könnyítik a honosítási eljárást külföldről való örökbefogadás esetén.

„Kik fogadhatnak örökbe kisgyereket és kiknek nem kéne örökbe fogadniuk?” Dormán Emese korábbi cikkét a témában itt lehet elolvasni.

Noha számos jogvédő és szakértő korábban a 444.hu-nak is hangsúlyozta, hogy a gyermekelhelyezésről és örökbefogadásról szóló módosítás alkalmas arra, hogy szegényebb családoktól megfelelő indoklás nélkül és az eddiginél jóval gyorsabban elszakítsák gyermekeiket, ezzel az értékeléssel nem minden civil ért egyet.

A traumatizált környezetből a gyermekeket az úgynevezett izlandi modell alapján minél hatékonyabb örökbefogadási programmal való rehabilitációt pártoló Barnahus Alapítvány, amely a bántalmazott gyermekeket komplex módszerekkel segítő Barnahus-házat is fenntartja Magyarországon, saját honlapján például támogatását fejezte ki a kormányzati módosítás örökbefogadást meggyorsító intézkedéseivel kapcsolatban, és élesen reagált a sajtóban megjelent, azokat kritizáló véleményekre.

Dr. Lázáryné Illés Mária, a Barnahus Szombathely vezetője május végi posztjában arra hívta fel a figyelmet, hogy az ezelőtti eljárás következtében az örökbefogadás fájdalmasan lassú, bürokratikus folyamat, ahol nagyon kevés nevelőszülőnek és gyermeknek van esélye arra, hogy számára hátrányos, sőt esetekben ellenséges család környezetből ki tudjon szabadulni. Úgy fogalmazott:

„Örökbeadás előtt úgymond ki van „véreztetve” a történet, azaz annyira alaposan megvizsgálja szakemberek sokasága a gyerekeket, hogy közben elfelejtődik a szülő alkalmassági vizsgálata: visszagondozás esetén is, csak a gyerek vizsgálatára van lehetőség!

Várjuk azt a törvényt, mely kimondja, kötelezővé teszi a vér szerinti szülők szülői alkalmassági vizsgálatának elvégzését, és hogy az eredményeknek legyen következménye, pl. a kapcsolattartások szabályozása terén is.”

A 444.hu korábban az ügyben megszólaltatta Székely Zsuzsanna pszichológust, aki 41 évig dolgozott a gyermekvédelemben. Ő Fülöp Attila EMMI-államtitkár korábbi szavaira reagált élesen, amelyek szerint a törvénymódosítás az örökbefogadásra váró szülők érdekeit is nézi. Székely az elhangzott véleményekre reagálva emlékeztetett, megítélése szerint a kormány félreérti a gyermekvédelmi rendszer működését és eredeti céljait:

„A gyermekvédelemnek az az elsődleges célja, hogy a gyerek a saját családjában maradjon. Az anyák a gyermektől való elszakadáskor krízisbe kerülnek, aminek közel három hónap a kifutási ideje, mielőtt lépni tudnának, hogy visszakapják a gyereküket. Ha eddig fél év alatt sem tudtak segíteni a szakellátásba utalt gyermekek szülein, vagy dönteni a gyermek örökbeadhatóvá nyilvánításáról, akkor három hónap alatt hogy fog menni?”

A Barnahus-házakról, működésükről és alapvelveikről korábban a Mércén is írt Szojka Zsófia. Cikke itt elolvasható.

Címlapkép: MTI/Komka Péter