Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Milyen eszközei vannak a gyermekbarát igazságügynek a szexuális bántalmazás feltárására?

Ma nemzetközileg elfogadott tény, hogy a gyerekeket speciálisan kell kezelni az igazságügyben, így más eljárások hatékonyak és igazságosak a gyerekek kárára elkövetett bűncselekmények esetében, mint felnőtt áldozatoknál. Még speciálisabb helyzet áll elő, ha a gyermekbántalmazás szexuális jellegű. Ebben az írásban a Magyarországon nemrég bevezetett, pilot projektként működő Barnahus-ház alapelveinek tudományos megítéléséről és más gyermekbarát kihallgatási módszerekről lesz szó.

A szexuális bántalmazás megtörténtére a legerősebb, és gyakran az egyetlen bizonyíték az áldozat vallomása, mivel az abúzus leggyakrabban zárt ajtók mögött történik, és az orvosi vizsgálatból ritkán lehet egyértelmű következtetéseket levonni. Azonban mivel a szexuálisan bántalmazott gyerekek gyakran nem beszélnek a történtekről, vagy nehezen tudják megfogalmazni az átélteket a traumatikus élmények, a téma tabu-jellege, a megfelelő szókincs hiánya miatt, nagyon fontos, hogy a kihallgatást végző szakértő tisztában legyen a különböző korú gyerekek kognitív és érzelmi érettségi szintjével, és képes legyen ennek megfelelően beszélgetni velük.

Ahogy a gyereksorsok.hu weboldalon megjelent írás is bemutatja, az Izlandon kifejlesztett és Európa több országában sikerrel alkalmazott, úgynevezett Barnahus-ház bevezetése a magyar gyakorlatban fontos lépés a gyermekbarát igazságszolgáltatás feltételeinek megteremtéséhez. A Barnahus-házak célja, hogy ha a szexuális bántalmazás gyanúja felmerül, a gyerekeket gyermekbarát környezetben vizsgálja a gyerekorvos, gyereknőgyógyász és a kihallgatást végző pszichológus vagy speciálisan képzett rendőr.

A Barnahus-házban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekeket csak egyszer hallgassák ki, ezzel elkerülhető a többszöri visszaemlékezéssel járó retraumatizáció, és a gyerek emlékeinek befolyásolása az ismételt kérdések által. A kihallgatást videóra veszik, hogy az üggyel később kapcsolatba kerülő szakértőknek ne kelljen újra a gyerektől hallania a történteket.

A Barnahus-modell több évtizednyi szakértői tapasztalaton és gyermekpszichológiai vizsgálatokon alapul. A hosszas várakozási idő elkerülése, a gyermekbarát környezet és a gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek számának korlátozása csökkenti a nyomozás által okozott stresszt, és gyorsítja a trauma feldolgozását. A gyerekek vallomásának videóra vételét több országban sikeresen alkalmazzák.

Ez a módszer nem csak a gyermektanúk helyzetét könnyíti meg, de azt is biztosítja, hogy a bíró által hallott vallomás a bántalmazás gyanújának felmerülése után a lehető legkorábban elkészüljön, gyakran hónapokkal vagy évekkel a bírósági folyamat megkezdése előtt.

Izlandon, Svédországban és Dániában is folynak kutatások, amelyek a Barnahus-házakkal kapcsolatba kerülő gyermekek élményeit vizsgálják, és az eredmények azt mutatják, hogy mind a gyerekek, mind a szülők nagyra értékelik a gyermekbarát környezetben zajló kihallgatást és a nyomozási fázisok közötti várakozás csökkentését.

A Barnahus-házak két fontos módszere is vita tárgyát képezi

Azonban a Barnahus-házzal bántalmazás gyanúja okán kapcsolatba kerülő gyerekek tapasztalatait vizsgáló kutatásokkal szemben eddig kevés tudományos munka értékelte az itt alkalmazott módszerek hatását a gyerekek vallomásának részletességére, tényszerűségére és a felvett bizonyítékok bírósági megítélésére.

Bár a Barnahus-módszerek nagy része összhangban van a gyermektanúk kognitív és érzelmi fejlettségét vizsgáló kutatások eredményeivel, valamint a kutatók az eredményes és szenzitív kihallgatásra vonatkozó javaslataival,

két alapvető módszer, az „egyetlenegy kihallgatás” szabálya és az „abúzusbabák” használata ma komoly tudományos és szakértői vita tárgya.

Annak érdekében, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekek kihallgatása Magyarországon a nemzetközi tudományos és szakértői véleményekkel egyezően történjen, a gyermektanúk kihallgatását végző szakembereknek fontos figyelembe vennie a tudományos kutatások eredményét ezzel a két kérdéssel kapcsolatban.

Egyetlenegy kihallgatás?

A gyermektanúk különböző szakemberek általi tíz-hússzoros kihallgatása lassítja az ügy menetét, és további stressznek teszi ki a gyerekeket, anélkül, hogy előmozdítaná a nyomozást. A gyerekek vallomásának videóra rögzítése fölöslegessé teszi ugyanazon kérdések feltételét, hiszen a nyomozás későbbi fázisaiban bekapcsolódó szereplők egyszerűen megnézhetik a rendőrségi felvételt.

Míg a tudományos kutatók nagyrésze egyetért a redundáns interjúk elkerülésének fontosságával, a legújabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy bizonyos esetekben az ismételt kihallgatás eredményeként fontos információk kerülhetnek felszínre, amelyek megváltoztathatják a nyomozás menetét.

Az Egyesült Királyságban a kihallgatások számának csökkentését célzó, több évtizedes törekvés ellenére a gyermektanúk túlnyomó részét továbbra is legalább kétszer kikérdezi a rendőrség. Egy 2016-os kutatás azt mutatja, hogy ennek a tendenciának az a fő oka, hogy az első kihallgatás során a gyerekek egy része a korábbi kijelentései vagy az őt körülvevő felnőttek erős gyanúja ellenére is tagadja a bántalmazás megtörténtét.

A szexuális bántalmazás áldozatai között nagyon gyakori a tagadás, részben a trauma és a szégyen miatt, részben pedig azért, mert az elkövető gyakran ismert az áldozat számára, és a gyerek védi őt.

Több évtizedes, különböző országokban végzett kutatások szerint a szexuális bántalmazás erős gyanújával kihallgatott gyerekek kevesebb mint 45%-a beszél a bántalmazásról az első kihallgatás során, és néhányan csak a negyedik-ötödik interjún nyílnak meg.

Az ismételt kihallgatás gyakran akkor is hasznos lehet, ha a gyerek azt állítja, hogy szexuális bántalmazás történt, de az első kihallgatás nem nyújt elegendő bizonyítékot a vádemeléshez. A későbbi visszaemlékezések során elérhetővé váló emlékek (reminiszcencia) jelensége régóta ismert a kognitív pszichológiában, de csak az utóbbi évtizedekben keltette fel a bűnügyi pszichológusok érdeklődését.

Ahogy azt a gyereksorsok.hu oldalon megjelent cikkben Dr. Lazáry Györgyné is említi, az igazságügyi szakértők sokáig szkeptikusak voltak a reminiszcencia jelenségével szemben, attól tartva, hogy a későbbi kihallgatások alatt előhívott emlékek kevésbé megbízhatóak, mint a korábbiak. Azonban az utóbbi években Dr. David La Rooy és más kutatók kísérletei és kihallgatás-elemzései azt mutatják, hogy amennyiben a kihallgatást végző szakember tartózkodik a szuggesztív kérdések használatától, a gyerekek akár a sokadik beszélgetésen képesek megbízható információval szolgálni, és a később előhívott emlékek bizonyos esetekben megváltoztathatják a nyomozás menetét.

Az Elizabeth Smart ügy: az ismételt kihallgatás hasznáról

Az ismételt kihallgatás hasznára fontos példa az Amerikában nagy nyilvánosságot kapott Elizabeth Smart-ügy. Elizabethet 14 éves korában elrabolta otthonából egy Brian David Mitchell nevű férfi és hónapokig fogva tartotta. A lány 9 éves húga a szobában volt, mikor Mitchell elrabolta a testvérét, és később megpróbálta leírni az elkövetőt a nyomozóknak. A kislány alvást tettetve csak rövid ideig látta az elkövetőt, kevés hasznos részletre emlékezett a kinézetéről, habár megjegyezte, hogy a férfi hangja ismerősnek tűnt.

Az áttörés az ügyben a hatodik kihallgatáson történt, több mint 4 hónappal az incidens után, amikor Elizabeth húga hirtelen visszaemlékezett az elkövető hangjára, és felismerte, hogy azé a férfié, aki korábban rövid ideig a családnak dolgozott. Ez a felismerés a gyanúsított személyének azonosításához és Elizabeth kiszabadításához vezetett. Természetesen a Smart-ügy sokban különbözik egy átlagos szexuális bántalmazással kapcsolatos nyomozástól, mivel ilyen ügyekben a kihallgatott gyermek nem csak tanúja, de áldozata is a bántalmazásnak és az elkövető személye általában ismert a gyerek számára. Ennek ellenére a történet illusztrálja a reminiszcencia jelenségét és az ismételt kihallgatás potenciális hasznát.

A Barnahus-módszer fellépése jó hozzáállás a bántalmazott gyermekek újratraumatizálása ellen, az ismételt kihallgatás nem minden szexuális bántalmazással kapcsolatos nyomozás esetében szükséges vagy ajánlott.

Amennyiben mégis ismételt kihallgatás szükséges, a kihallgatást végző szakértőnek különleges hangsúlyt kell fektetnie a szuggesztív kérdések kerülésére és a pártatlanság megőrzésére. Ha az ismételt kihallgatást a gyermek számára ismert és vele jó kapcsolatot kialakított pártatlan szakértő végzi, a további trauma esélye és mértéke nagyban csökkenthető.

Ahogy a Smart-ügy is mutatja, a később előhívott részletek haszna gyakran fontosabb, mint a potenciális veszélyek. A bántalmazás tényének megállapítása és az elkövető azonosítása nem csak a nyomozásban részt vevő gyereket védi meg a további abúzustól, de az elkövető lehetséges jövőbeli áldozatait is.

Valóság és fantázia – a pártatlan kihallgatás fontossága

A gyermekbántalmazással foglalkozó szakértők számára folyamatos kihívást jelent megtalálni a megfelelő egyensúlyt az ártatlanság vélelme és a bántalmazott gyermekek védelme között. Nagyon fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekek nem képesek különbséget tenni az igazság és a képzelet között, és ezért nem lehet hitelt adni az általuk elmondottaknak. Ennek ellenére az sem jó feltételezés, hogy a gyermekbántalmazás vádja minden alkalommal megalapozott, és a gyerekek soha nem hazudnak, vagy tévednek ezzel kapcsolatban.

Ahogy arra Dr. Lazáry Györgyné is rámutatott, a gyermekek befolyásolhatóbbak, mint a felnőttek, és hajlamosak a történetüket a felnőttek elvárásai szerint alakítani.

Ezért nagyon fontos, hogy a gyermeket kikérdező szakember úgy tudjon megnyugtató és barátságos légkört kialakítani, hogy emellett pártatlan szereplő marad a gyermek szemében, és kerüli az a gyerek emlékeit befolyásoló módszerek használatát.

Katasztrofális következményekkel járhat, ha a kikérdezést végző szakértő meg van róla győződve, hogy a gyerek biztosan igazat mond, és minden módszert bevet, hogy ezt bebizonyítsa.

A pártatlan kihallgatás fontosságát illusztrálja a Little Rascals óvoda esete. 1989-ben az egyik óvodás azt állította, hogy Bob Kelly, az óvoda egyik tulajdonosa szexuálisan bántalmazta őt. Miután a vádak nyilvánosságra kerültek, az óvodába járó gyerekeket több hónapig pszichiáterek kezelték, akik erősen szuggesztív módszerekkel kérdezték ki a gyerekeket, például addig ismételtek egy-egy kérdést, amíg a gyerekek igennel nem válaszoltak, érzelmi nyomást helyeztek rájuk, és arra ösztökélték őket, hogy „használják a képzeletüket”, ha nem emlékeznek, mi történt pontosan.

A terápia során a gyerekek egyre hihetetlenebb eseményekre emlékeztek vissza, például arra, hogy Kelly kisbabákat áldozott fel rituálisan a Sátánnak. Bár Kellyt első fokon elítélték, később az ügyészség minden vádat ejtett, mivel úgy ítélték meg, hogy a határ a gyerekek emlékei és képzelete között annyira elmosódott, hogy már nem tudják megítélni, mi történt valójában.

A Little Rascal ügyhöz hasonló esetek hatására a szexuális bántalmazás gyanúja okán kikérdezett gyerekek kihallgatása során alkalmazott módszerek az utóbbi évtizedekben nagyban megváltoztak, minél jobban elhatárolva a valóságot a képzelettől.

Ennek érdekében alkotta meg Dr. Michael Lamb más kognitív fejlődéspszichológusok és igazságügyi szakértők segítségével az NICHD-protokollt, amely segítséget nyújt a gyerekeket kihallgató szakembereknek, hogy elkerüljék a gyerekek emlékeinek befolyásolását. Az NICHD-protokoll alapján folytatott kihallgatások nagyrészt nyitott kérdésekből állnak, direktebb kérdések csak az interjú végén hangzanak el, miután a gyermek egyértelműen kimondta a bántalmazás megtörténtét.

A kihallgatás elején a kérdező emlékezteti a gyereket, mennyire fontos, hogy a beszélgetés alatt mindig igazat mondjon. Az NICHD-protokollt több mint 14 országban alkalmazzák, és a különböző országokban, többek között Barnahus-házakban végzett kutatások azt mutatják, hogy a protokoll használata részletesebb és megbízhatóbb vallomásokhoz vezet, mint a strukturálatlan kihallgatások.

Az abúzusbabák használata is kritika tárgya

A Barnahus-házakkal ellentétben az NICHD-protokoll és sok más gyermekbarát igazságügyi modell nem javasolja, és csak speciális esetekben tartja megengedhetőnek az abúzusbabák használatát, és a gyermekrajzok szimbolikus elemzését. Ennek legfőbb oka, hogy mindennapi helyzetekben a gyermekek képzeletbeli helyzetek eljátszására használják a babákat, ezért nem szerencsés a babával való játékot a valóság leképzésének tekinteni.

A bántalmazott és nem bántalmazott gyerekek anatómiailag korrekt babákkal való játékát összehasonlító kutatások azt mutatják, hogy mindkét csoportban nagyon gyakori a babák nemi szervének megérintése, felfedezése, részben azért, mert a nemi szerv megléte az átlagos babákhoz szokott gyerekek számára újdonság.

Más kísérletek során a gyerekek orvosi vizsgálaton vettek részt, majd babák segítségével mesélték el, hogy mi történt a vizsgálat alatt. Bár nagyobb gyerekeknél a baba használata néha részletesebb leírásokat eredményezett, a 3-4 éves gyerekek között sokan eljátszották a babával, hogy az orvos olyan helyeken is megérintette őket, ahol valójában nem történt vizsgálat. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a gyerekeket kihallgató szakembereknek nagyon óvatosnak kell lennie a gyerekek babákkal asszisztált történeteinek megítélésekor.

Minden eset más

Több évtizedes szakértői munka és pszichológiai kutatás ellenére sem létezik olyan módszer, amely minden esetben százszázalékos biztossággal megállapítja, hogy bántalmaztak-e egy gyereket. A szombathelyi Barnahus-ház nagy segítséget nyújt a magyar szakembereknek, hogy megfelelő körülmények között, szenzitíven, strukturált protokollt használva hallgassák ki a gyerekeket, akiknél szexuális bántalmazás gyanúja merül fel.

Ennek ellenére fontos, hogy a szakértők ismerjenek más, a Barnahus-módszertől eltérő protokollokat is, és adott esetben tudják őket alkalmazni. Ahogy azt a már hivatkozott interjú szerzője is említi, kiemelkedően fontos, hogy a Barnahus-házban dolgozó szakértők részei legyenek a tudományos életnek, és az ott folytatott kihallgatásokat nem csak a gyerekek élményei, de a felvett vallomások minősége alapján is kielemezzék, és ez alapján javasolják egyes módszerek használatát vagy elvetését.

A Barnahus-házban folyó munka fontos lépés a magyar igazságügy korszerűsítése és a gyermekbarát igazságszolgáltatás felé, de a cél elérésének feltétele a folyamatos fejlődés a tudományos eredmények és szakértői tapasztalatok alapján.

Olvass tovább!