Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A járvány utáni összeomlás megmutatta, hogy a dolgozói tulajdonban lévő cégek ellenállóbbak, mint a piaciak

Bár még nem látjuk pontosan, hogy milyen gazdasági hatása lesz a koronavírus-járványnak, de minden esély megvan rá, hogy legalább akkora összeomlásra kell számítanunk, mint 2008-ban – ha nem nagyobbra. Ha csak a munkanélküliségi adatokat nézzük, már megdöbbentő számokat látunk: eddig több mint 40 millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban a karantén alatt, ami kimagaslóan magas szám a 2008-as pénzügyi válságot követő 8,6 millióhoz képest.

A cikk angol eredetije a Truthout nevű oldalon jelent meg. Az eredeti írás ezen a linken érhető el, szerzője Brian Van Slyke.

A 2008-as válságot követően sok dolgozó a szövetkezeti modellhez fordult annak érdekében, hogy gazdasági kiszámíthatóságot és stabilitást építsen magának. A kétezertízes években majdnem megduplázódott – 350-ről 600-ra nőtt – a dolgozói tulajdonban lévő vállalkozások száma az USA-ban. Jómagam is az egyik újonnan létrejött szövetkezet, a TESA Collective egyik tagja vagyok, amely társadalmi célú eszközöket és játékokat fejleszt.

A miénkhez hasonló szövetkezetek olyan vállalkozások, melyeket a dolgozók közösen tulajdonolnak és igazgatnak.

Minden egyes dolgozó egyenlő nagyságú tulajdonrészt vásárol a vállalkozásban, a tagok pedig fejenként egy szavazattal vesznek részt a döntéshozásban. Ez tehát lényegében demokrácia a munkahelyen.

„A szövetkezetek éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit a hagyományos piaci cégek csinálnak” – mondja Esteban Kelly, az Amerikai Szövetkezetek Szövetsége nevű ernyőszervezet vezetője. „Amikor jó idők járnak, akkor a hagyományos vállalatok a megtermelt többletet kifizetik osztalékként a részvényeseknek, vagy esetleg visszafizetik a hiteleiket, de nem feltétlenül emelnek béreket vagy osztanak bónuszokat a dolgozóiknak” – mondta Kelly. „Amikor pedig beüt a válság, pánikolni kezdenek. Aztán vagy kimenti őket a kormány, vagy csődbe mennek… de akárhogy is, megszorításokat vezetnek be: leépítésekbe kezdenek és megnyirbálják a juttatásokat.”

Ezzel szemben amikor egy dolgozók által tulajdonolt cégnek megy jól, akkor a többlet sorsáról a tagok közösen döntenek. Ilyenkor általában megemelik a béreket, kiterjesztik a jóléti juttatások körét, osztalékot fizetnek a dolgozó tagoknak (és nem a vállalatba munkát nem rakó részvényeseknek!), vagy a pénzt befektetik a közösségbe. Amikor pedig beüt a krach, a szövetkezeti tagok közösen birkóznak meg a nehézségekkel: tömeges leépítések helyett közösen próbálnak meg megoldásokat találni a problémákra.

A tagok – akik egyszerre tulajdonosai és dolgozói a cégnek – ilyenkor például megszavazhatják azt, hogy mindannyiuk fizetését csökkentsék annak érdekében, hogy mindenki megtarthassa a munkáját, vagy elkezdhetnek új piacok után nézni, hogy növeljék a bevételeiket.

A Teremtő erő a Gólya szövetkezet és a Mérce sorozata.

Régiónkban a jóléti állam intézményei rohamos léptekben szűnnek meg, válnak elérhetetlenné. A piaci alapú megoldások csupán a népesség egy egyre szűkülő „középosztálynak” és a felettük elhelyezkedőknek elérhetőek. A gazdaság és társadalom jelenlegi állapotában így egyre több ember kényszerül arra, hogy megélhetésüket a „hivatalos” gazdaságon kívüli módszerekkel tartsák fenn.

Háztájizás, kalákázás, a cigánykassza: az informális gazdaság lehetőségei egyébként sem ismeretlenek hazánkban. Olyan gazdálkodási, munkaszervezési, élet-szervezési közösségi módszerek ezek, amelyekkel valamilyen módon mégis meg lehet oldani, hogy legyen lakhatás, legyen étel, és amikor nagyon kell, még pénz is.

Teremtő ErőA sorozat cikkei olyan kezdeményezésekről szólnak, amelyek a túlélés eszközeiből az egyéni önfenntartáson túlmutatóan, egy új gazdaság kialakítására képes eszközöket formálnak. Ez az új gazdaság szolidáris, célja a benne dolgozó emberek, közösségek jólléte, nem pedig a profittermelés. A résztvevői közös erőfeszítéséből jön létre – és a létrehozott javak  is őket gyarapítják, amennyiben képesek megvédeni azt az uralkodó rendszer érték-elszívó és elnyomó törekvéseitől.

Egy jobb társadalom ugyanis csakis egy jobb gazdasági rendszeren alapulhat.

Ha egy kezdeményezés kapcsán felvennéd velünk a kapcsolatot, írj a golyahaz@gmail.com-ra!

Kelly szerint a szövetkezetek jóval fenntarthatóbb vállalkozói formák amiatt, hogy a tagok közösen osztoznak a haszonban és a nehézségekben is. Az adatok pedig alátámasztják ezt a véleményt: egy 2019-es felmérés szerint a dolgozói tulajdonban lévő cégek 7%-kal nagyobb eséllyel élik túl az első 10 évüket, mint a hagyományos piaci kisvállalkozások. Egy Franciaországban és Spanyolországban végzett 2012-es kutatás szerint a helyi szövetkezetek ellenállóbbnak bizonyultak a 2008-as gazdasági válság idején, mint a magántulajdonban lévő vállalkozások. Egy Uruguay-ban végzett felmérés szerint pedig az 1997 és 2009 közötti időszakban a dolgozói tulajdonban lévő cégek esetében 29%-kal alacsonyabb volt a bedőlés esélye. A Sustainable Economies Law Center nevű szervezet szerint egyre több jel mutat arra, hogy a szövetkezeti forma ellenállóbb és fenntarthatóbb a hagyományos piaci működésnél.

Együttműködve vészelik át a válságot

A nagyobb ellenállóképesség természetesen nem jelenti azt, hogy a szövetkezetek egyáltalán nincsenek kitéve egy világjárvány vagy egy gazdasági válság hatásainak.

„A koronavírus hatására teljes iparágak szűntek meg napok leforgása alatt” – mondta Ross Newport, a Community Printers egyik régi szövetkezeti tagja. A Community Printers egy 1977 óta létező, jelenleg 33 tagot számláló nagyipari nyomtató és csomagoló vállalat. Mindazonáltal egy ilyen súlyos válság esetén is maguk a tagok döntenek arról, hogy mihez kezdjenek a nehéz helyzetben és nem a külső tulajdonosok vagy menedzserek döntésére várnak.

„Nem bocsátottunk el senkit” – nyilatkozta Newport. A Community Printers, amelyet létfontosságú vállalkozásnak nyilvánítottak Kaliforniában és így a karantén ideje alatt is tovább működhetett, kénytelen volt alaposan átszervezni az üzemet, hogy betarthassák a kötelező távolságtartás szabályait. A dolgozók fele önkéntes módon szünetelteti a munkát és munkanélküli segélyt vesz fel, miközben a cég továbbra is gondoskodik róla, hogy ne veszítsék el az egészségbiztosításukat és az egyéb juttatásokat.

Kulcsfontosságú ugyanakkor, hogy egy szövetkezet tagjai a karantén idején is gyakorolni tudják demokratikus működésmódjukat. A dolgozói tulajdonban lévő cégek ebben is megtalálták a válság átvészelésének kreatív módjait. „Nagyon nehéz közösen döntéseket hozni úgy, hogy nem vagyunk egy térben” – mondta Newport. Ennek megfelelően a döntéshozatalt is úgy alakították át, hogy az megfeleljen a jelenlegi példátlan helyzetnek: a tagok kisebb munkacsoportokat alkotva hoznak meg olyan döntéseket, amelyeket normális körülmények között a teljes tagságnak meg kellene szavaznia. „Megegyeztünk abban, hogy amikor visszaállunk a korábbi működésre, a munkacsoportok minden döntését felülvizsgálhatjuk. Egyelőre azonban egészen simán alakulnak a dolgok és az emberek elfogadták, hogy a válság új megoldásokat kíván.”

Allie Wilson Plasek, a Mariposa Kertészeti és Dizájn Szövetkezet (Mariposa Gardening and Design Cooperative) egyik tagja szintén arról számolt be, hogy megrendeléseik villámgyorsan tűntek el a járvány hatására. Abban, hogy nem mentek tönkre, Plasek szerint kulcsszerepet játszott a szövetkezet demokratikus döntési struktúrája.

„A közös tulajdonnak és döntéshozatalnak köszönhetően könnyebben birkóztunk meg a járványhelyzettel, mint a legtöbb kisvállalkozás” – mondta Wilson Plasek. „Egymás képességeinek, érdeklődési köreinek és tapasztalatainak ismeretében találtuk ki, hogy mit tehetünk a mostani helyzetben és felosztottuk egymás között a feladatokat. Ez a közös teherviselés elviselhetőbbé teszi a válságot. Ha magánvállalkozás lennénk, valaki már biztosan kiégett volna attól a tudattól, hogy egyedül kell a víz felett tartania a vállalkozást.”

A koronavírus körüli válság világossá tette, hogy a szövetkezetek erőssége nemcsak a demokratikus tulajdoni struktúrában rejlik, hanem például abban is, hogy a tagok együttes erővel, a többiek képességeit és szenvedélyét is számba véve tudnak cselekedni.

„Mivel ilyen sokan vagyunk és mindannyiunknak rengeteget számít a cégünk jövője és túlélése, ezért hajlandóak voltunk bizonyos engedményekre” – mondta Catherine Murcek, a Samamkāya nevű, 19 tagot számláló szövetkezeti jógastúdió egyik tagja. „A bérekből lefaragtunk valamennyit, és többen aktívan dolgoztunk azon, hogy új módszereket kutassunk fel, amelyek segíthetnek a válság átvészelésében.” A Samamkāyának gyorsan kellett alkalmazkodnia a kötelező távolságtartás új szabályaihoz: a szövetkezet online jógaórákat kezdett szervezni és pályázatokat írt a különböző szövetkezeteket segítő szervezetekhez – a Szövetkezetfejlesztő Alapítványtól el is nyertek ötezer dollárt.

„Rendkívül hálás vagyok, amiért van beleszólásom abba, hogy mi legyen a céggel” – mondta Murcek. „Ebben a nehéz helyzetben is képesek voltunk arra, hogy közösen találjunk ki egy olyan megoldást, ami a tagoknak és magának a vállalkozásnak is jó.”

A szövetkezetek átalakítása újonnan felmerülő igények kielégítésére

A demokratikus tulajdoni és döntéshozói struktúra lehetővé teszi a szövetkezetek számára, hogy közösen alkalmazkodjanak a változó kihívásokhoz.

A Mariposa Kertészeti és Dizájn Szövetkezet tagjai például hamar rájöttek arra, hogy bár a kertrendezési és tájépítési szolgáltatásaik iránt megcsappant a kereslet, több tagjuknak van már tapasztalata veteményeskertek tervezésében. Ennek megfelelően el is indították a vállalkozás új szolgáltatását, melynek keretén belül veteményesek és ágyások kialakítását kínálják most, hogy a járvány komoly nyomást helyez a kaliforniai élelmiszerellátásra. Az általuk épített veteményesek célja az, hogy a környék közösségei közvetlenül élelmiszerhez tudjanak jutni. A vásárlók dönthetik el, hogy a veteményesek gondozását maguk szeretnék csinálni, vagy rábízzák a Mariposa tagjaira.

Eközben a Community Printers tagjai úgy döntöttek, hogy elsőbbséget adnak a létfontosságú szolgáltatásoktól érkező megrendeléseknek, így a szokásosnál rövidebb idő alatt nyomtatnak ki olyan dolgokat, amelyek közvetlenül járulnak hozzá a járvány elleni küzdelemhez (például hirdetőtáblákra vagy  autóbuszok oldalára helyezhető óriásplakátokat, melyek az egészségügyi óvintézkedésekre figyelmeztetnek). Emellett új termékek gyártásába is belekezdtek – például kórházi köpenyeket és intenzív osztályokon, valamint hajléktalanszállókon használható mozgatható válaszfalakat állítanak elő.

Vannak olyan szövetkezetek is, amelyek azért változtattak a tevékenységükön, hogy más szövetkezeteket segítsenek. A New Yorkban működő Otthonápolók Szövetkezete (Cooperative Home Care Associates) a maga 1000 tagjával a legnagyobb dolgozói tulajdonban lévő cég Amerikában. A járvány kirobbanása után nem sokkal az ápolóik kifogytak a maszkokból. Mivel az országos szinten tapasztalható áruhiány és a magánkereskedők árdrágítása miatt nem tudtak újakat rendelni, a szövetkezet tagjai kreatív megoldáshoz folyamodtak: felvették a kapcsolatot egy másik szövetkezettel, amelyről tudták, hogy van tapasztalata textilekkel és varrással. Az Opportunity Threads nevű dolgozói tulajdonban lévő cégről van szó, amely 50 embert – elsősorban bevándorlókat – alkalmaz és egyedi pólókat gyárt. Az Otthonápolók Szövetkezetének felkérésére azonban átszervezték a termelést és elkezdtek arcmaszkokat varrni, így látva el mind az ápolókat, mind ügyfeleiket védőfelszereléssel.

Dolgozói tulajdon mint kiút a válságból

Naomi Klein író és aktivista egy márciusi online előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a szövetkezetek a vírust követő gazdasági válsággal szembeni ellenállásnak is fontos eszközei lehetnek. „Most, hogy számos kisvállalkozás csődbe megy, harcolnunk kell a dolgozói tulajdon kiterjesztéséért. Ahelyett, hogy egyszerűen bezárnának, minden munkahely esetében fel kellene ajánlani azt a lehetőséget, hogy a dolgozók szövetkezetté alakítsák a helyet” – mondta Klein.

A szövetkezeti mozgalom sok tagja már most is azon dolgozik, hogy egy ilyen átalakulás lehetővé váljon. Matt Cropp, a Vermonti Szövetkezeti Központ egyik tagja úgy látja, hogy sok kisvállalkozás tulajdonosa inkább végleg bezárja a boltot, mint hogy újra kelljen indítania mindent elölről. „Az újraindításhoz a legtöbb helyen 70+ munkaórás hetekre és az újratőkésítés érdekében felvett hitelekre lesz szükség, ami riasztó perspektíva sokaknak, szóval a tulajdonosok nem kis része a felszámolást és a bezárást választja majd ehelyett” – nyilatkozta Cropp a Truthoutnak. „A hozzánk hasonló, szövetkezeteket segítő intézmények most azon dolgoznak, hogy ezeket a tulajdonosokat elérjék a dolgozói tulajdonba vétel ötletével.”

A hagyományos kisvállalkozások szövetkezetté alakítására egyre komolyabb erőfeszítések történtek a mozgalomban az elmúlt években – a koronavírus körüli helyzet pedig újabb lökést adhat ennek a folyamatnak. A dolgozói tulajdonba vétel jellemzően akkor következik be, amikor az adott vállalkozás tulajdonosa eladja a vállalkozást a munkásainak. Ez a tulajdonosnak azért jó, mert biztonságos módon adhat túl a vállalkozáson, a dolgozóknak pedig azért, mert megtarthatják és demokratizálhatják a munkahelyüket.

Nemzeti szinten a szövetkezeti szövetség képviseli a létező szövetkezetek érdekeit. Más kapcsolódó szervezetekkel összefogva sikeresen elérték, hogy a szövetkezetek is kapjanak forrásokat az amerikai gazdaságmentő csomag kisvállalkozásoknak szánt részéből. Ennek eredményeként a fent már említett Samamkāya rögtön az első körben kapott támogatást a mentőcsomagból, a Community Printerst és a Mariposát pedig beválogatták a második körbe.

Az utóbbi hetek egyik legfigyelemreméltóbb fejleménye az volt, ahogy a szövetkezeti szövetség segített a tagszervezeteinek abban, hogy a kialakult helyzethez igazítsák a tevékenységüket. „A tagjainkat támogatjuk abban, hogy képesek legyenek gyorsan reagálni a mostani helyzetre” – nyilatkozta nekünk Kelly, a szövetség egyik tagja. „Ez azt jelenti, hogy azoknak a szövetkezeti dolgozóknak, akiknek a munkája ellehetetlenült a karantén miatt, segítünk átállni új munkakörökbe – például ételkiszállító szövetkezeteket alakítunk.”

Az Otthonápolók Szövetkezete és az Opportunity Threads közötti együttműködés a gyors alkalmazkodás egyik legjobb, ám nem az egyetlen példája. A Cincinnatiben működő Sustainergy nevű szövetkezet eredetileg háztartások energiahasználatának zöldítésével foglalkozik, most azonban a csapat egy része átállt élelmiszerszállításra. A gazdasági visszaesés miatt ugyanis sok háztartás nem engedheti meg magának, hogy az energiahatékonyságra költsön, ám egyre többen rendelnek házhoz élelmiszert.

A dolgozói tulajdonban lévő vállalkozások és a kölcsönös segítségnyújtáson és szolidaritáson alapuló üzleti modellek körül várhatóan ismét megugrik majd az érdeklődés, ahogy az a 2008-as válság után is történt.

Komoly gazdasági felfordulás elé nézünk és a szövetkezetiség lehet az egyik legjobb eszközünk arra, hogy megerősítsük a hétköznapi emberek gazdasági ellenálló képességét rövid- és hosszú távon.

Egy magyar példa

A fenti cikk kizárólag amerikai tapasztalatokról szólt, ám érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon is van példa olyan szövetkezetre, amit súlyosan érintett a válság, a közösség erejével azonban mégis képesek voltak állva maradni – sok piaci társuktól eltérően. Az alábbiakban a Gólya szövetkezeti presszóról lesz szó.

A Gólya a budapesti Orczy téren működik: a hely egyszerre kocsma és közösségi tér, sok koncerttel és egyéb programokkal. A járvány miatt elrendelt karantén az ilyen helyeket különösen érzékenyen érintette, hiszen minden vendéglátóhelynek kötelezően be kellett zárnia. Számtalan beszámoló szól arról, hogy ennek hatására a bezárt kocsmák és éttermek dolgozóinak sok helyen szinte azonnal elkezdtek felmondani (már ha a dolgozóknak volt egyáltalán hivatalos munkaviszonya, ami a vendéglátásban – kis túlzással – eleve kuriózumnak számít).

A gazdasági demokrácia elveinek megfelelően működő Gólyában azonban igyekeztek máshogy kezelni a helyzetet. Először is elhatározták, hogy a 21 dolgozóból senkit nem rúgnak ki, ennek érdekében pedig közös megegyezéssel csökkentették minden tag fizetését olyan módon, hogy mindenki annyi bért vesz fel a karantén alatt, amennyi a megélhetéséhez (lakbér- és rezsifizetés, élelmiszer-vásárlás) feltétlenül szükséges.

Emellett a Gólya körül szerveződő közösség körében adománygyűjtő kampányt szerveztek, hogy a két éve megvásárolt, önerőből felújított és azóta a presszó mellett nyolc másik civil szervezetnek is otthont nyújtó Orczy téri épület alap költségeit fizetni tudják. Az anyagi biztonság megteremtése mellett a tagok lelki támogatására is figyelnek: rendszeres megbeszéléseket és kibeszélőket tartanak, így van mód arra, hogy megosszák egymással a helyzettel kapcsolatos frusztrációkat és szorongásokat.

Harmadrészt új tevékenységekbe is fogtak. Mivel az épület felújítását jelentős részben a Gólya tagjai és önkéntes segítőik újították fel, ezért a közösségben komoly kivitelezői tudás halmozódott fel, amit most a Gólya Építők nevű munkacsoportban kamatoztatnak. Az Építők kisebb kőműves, valamint villany-, víz- és gázszerelői munkákat vállalnak Budapesten. Emellett két tagjuk a Szolidáris Gazdaság Központ segítségével elindította a Gólya biciklisfutár-csapatát, amelyik kistermelői élelmiszereket, bútorokat és más szállítmányokat juttat célba teherbiciklikkel. A piaci megrendelések mellett önkéntes munkában a 8. kerületi segélycsomagok kiszállítását is segítik.

Mind az amerikai példákból, mind a Gólya helyzetéből jól látszik, hogy a szövetkezetek is rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a koronavírus hatására. Azonban ezekből a történetekből az is kiderül, hogy a dolgozói önszerveződés és a munkahelyi demokrácia hatékonyan enyhíti a válság legrosszabb hatásait tagjai számára.