2020 eddigi legértelmetlenebb demonstráció-sorozatát fújta le vasárnap Hadházy Ákos Facebook-oldalán. A hétfői dudálások hatodik epizódja a képviselő szerint azért nem valósul meg, mert

Nem érezné helyesnek, ha úgy kérne embereket újabb véleménynyilvánításra, ha nem tudná biztosan, hogy segíteni tud majd az esetleges törvénytelen büntetések kifizetésében.

Nagyon tisztelem Hadházy Ákost kiváló oknyomozó munkájáért, nem kevésbé Szél Bernadettet, aki többek közt a diákok és az oktatásügy rendíthetetlen szószólója az Országgyűlésben, nem mellesleg mindketten sokkal aktívabban próbálkoznak mint sok más ellenzéki kollégájuk.

De ez a szánalomparádé egyszerűen nem mehet tovább.

Szél Bernadett így nyilatkozott a tiltakozás okairól a hét elején:

„Nem akarok szolgaságban élni, nem akarok elnyomásban élni, nem akarom, hogy a vár rettegett ura azt gondolja magáról, hogy neki nincs kihívója és nincsenek politikai ellenfelei.”

Igazán nem tisztem kommunikációs tanácsokat adni politikusoknak, de ha egy demonstrációt eleve a Nem félünk!/Orbán fél-mellényben szervezek, akkor nem vezetem be ugyanebben a körben a Vár Rettegett Ura kognóment, mert esetleg ellentmondanék magamnak.

Nem tisztem az sem, hogy szervezési tanácsokat adjak, de ha kiveszek az utcára embereket heteken keresztül, akkor legyen megoldás arra a (várható) problémára, hogy esetleg majd meg kell őket védeni, például a bírságoktól.

„Ha többen jöttünk volna kürtölni, akkor meg lehetett volna talán akadályozni”

– nyilatkozta Hadházy Ákos független képviselő a demonstráció sikertelenségéről a hét elején.

Hadd ne mondjam, mi lett volna nagyanyám, ha kereke lett volna.

Ha mindenképpen bele akarunk állni a hangos tiltakozásba, annak ellenére, hogy a Várnak egy rettegett ura van, aki minden bizonnyal forgalomrendészeti cetlik segítségével próbálja majd elnyomni a nép felháborodását, akkor legalább ne süllyesszük a forradalmi hevületet tiltakozást bírságoló közúti rendőrökkel való vitatkozásig, hogy egyéb méltatlan jelenetekről szó se essék.

A szisztematikus, évtizedek óta épülő, és az utóbbi években a lehetőségig fokozott elnyomás ellen nem hasraütésszerű, amatőr akciókat kell szembeállítani (parlamenti vicceskedés, maroknyi dudáló ember, lovak testrészein való röhögcsélés), hanem felépített, jól szervezett ellenállást. Ehhez pedig egy lépéssel hátrébb kellene lépni, és inkább a társadalom önszervező képességét segíteni első körben, a kapacitások értelmes felhasználásával.

Képviseletet adjatok, ne szekunder szégyenérzetet.