A Magyar Közlöny – egyik – pénteki számában jött ki „A Kormány 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelete a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet munkajogi szabályainak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő kiegészítéséről”, amit röviden nyugodtan nevezhetünk a rabszolgatörvény vészhelyzeti kiterjesztésének, és logikus következő lépés, miután a kormány gyakorlatilag felfüggesztette a munkajogot. A rendelkezések a korábban tervezettnél két héttel korábban, már április 16-án hatályba lépnek.
A rendelkezések a kormány gazdaságvédelmi akciótervének a részletei. A gazdasági csomag alapvetően az exportra termelő nagy cégek érdekeit szolgálja, kiegészítve a NER oligarcháinak gazdasági kisegítésével, miközben a bérből élők és a munkanélküliek tömegeit, ahelyett hogy védené, csak még kiszolgáltatottabbá teszi mind a válság hatásainak, mind a munkáltatóknak. Témába vágó cikkeink ezen a linken érhetők el.
A rendelet szerint a cégek egyoldalúan rendelhetnek el 24 hónapos munkaidőkeretet – a megfogalmazásból azonban egyelőre nem egyértelmű, hogy a már futó munkaidőkeretet hosszabbíthatják meg két év időtartamúra, vagy két évvel hosszabbíthatják meg a jelenlegit.
Ráadásul ehhez nincs szükség kollektív szerződésre: míg békeidőben a munkáltató legfeljebb hat hónapos munkaidőkeretet rendelhet el kollektív megállapodás nélkül, ezt most mindenféle korlátozás nélkül megteheti.
A 2018 végén elfogadott rabszolgatörvény is lehetővé tett többéves munkaidőkeretet: a jelenleg is hatályos szabályozás szerint 36 hónap a munkaidőkeret maximuma, ez azonban csak kollektív szerződés mellett lehetséges, tehát alkupozíciót biztosít a szakszervezet számára. Az elmúlt évben többek között ezen kitétel miatt kevés cégnél is alkalmazták a hároméves keretet, azonban amennyiben egy cég egyoldalúan el tudja rendelni, az komoly könnyítés lehet a vállalatoknak, míg súlyos érvágás a szakszervezeteknek.
Cikkeinket a rabszolgatörvényről és a körülötte kibontakozott tiltakozási hullámról itt olvashatjátok, a munkaidőkeretről bővebben itt tájékozódhattok.
Így a rendelet súlytalanná teszi a szakszervezeteket és a kollektív szerződéseket, a válság elleni védekezés címén gyakorlatilag kiszolgáltatva a munkásságot a munkáltatóknak. Telefonon értük el László Zoltánt, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökét, aki elmondta nekünk,
„ez egy egészen érthetetlen eljárás, hogy néma, csendes, sumák módon, az éj leple alatt megjelennek ilyen határozatok, melyek úgy tűnik, mindenféle egyeztetés nélkül mentek. Úgy látom, hogy megint az történt, hogy valami gyors tollú embernek végigmondták, mert hogy az a borzalom, hogy 24 hónapos munkaidőkeretet el lehet rendelni, vérlázító. A magyar dolgozók nem ezt érdemlik.”
A kormány arról is rendelkezett, hogy a kollektív szerződés ettől eltérő passzusait a rendelet hatálya alatt nem lehet alkalmazni – magyarán a kormány a vészhelyzetre hivatkozva felülírta a szakszervezetek és a munkáltatók közötti megállapodásokat. Ennek fényében László szerint a munkáltatói oldalról
„gyakorlatilag bárki bármit csinálhat, ez minden határon túlmegy”.
Ráadásul véleménye szerint a kollektív szerződések egyes pontjainak felülírását pontosabban meg kellene fogalmazni, mert ezt a rendeletet össze-vissza fogják értelmezni, fölösleges vitákat fog gerjeszteni a pongyola megfogalmazások miatt.
„Nem értem, mi gátol valakit abban, hogy értelmezhető határozatokat hozzon”
– értékelte a rendelet minőségét.
A rendelkezéssel az is problémás, hogy a munkaidőkereteket általában úgy szabályozta, hogy ha egy keretet kihirdetett a munkáltató, és a kollektív szerződés valamilyen okból megszűnik, akkor a hatálya alatt kihirdetett munkaidőkeret a korábban meghatározott időtartamra kitart, nem szűnik meg a szerződéssel.
A szakszervezeti vezető elmondta, több munkáltató is van, ahol nagyjából két hete küzdenek ilyen munkaidőkeret bevezetése ellen, nagy cégek közül is kapásból tudna ötöt mondani, így ez a rendelet egyfajta nagypénteki ajándék a kormány részéről ezeknek a munkáltatóknak.
Mint mondta, volt olyan cég, ahol már egy hete 18 hónapos munkaidőkeretet vezettek be – és noha akkor ez jogellenes volt, most az sem biztos, hogy ezt az állapotot a jelenlegi rendelet legitimálta, vagy ismét meg kell hirdetni.
A most bevezetett két éves munkaidőkeret a gyakorlatban azt jelenti, hogy ahol most a leállás miatt nem tudnak munkát végezni, ott előre lepihentetik az emberekkel a szabadidejüket. Aztán majd amikor újraindul a termelés, és lesz munka, akkor a most előre megkapott pihenőidőket le kell dolgozniuk a munkásoknak, tehát akár hosszú heteken keresztül hatnapozhatnak, de László szerint olyan is előfordult már, hogy két héten keresztül hétnapoztak az emberek – ami egyébként jogszerűtlen.
A most bevezetett szabályozás ráadásul alapvetően a nagy multicégeknek kedvez, míg a magyarországi kis- és középvállalkozások túlnyomó többsége nem fog tudni élni vele.
Azon cégeknek, jellemzően az egyébként is törékeny kis- és középvállalkozásoknak, amelyeknek nincs megfelelő cash-flowja , ez nem segítség, mert nem tudják az alapbért megfinanszírozni, amit akkor is kell fizetni a munkásoknak, mikor „pihentetik” őket. Ellenben az elegendő tartalékokkal rendelkező nagyvállalatoknak nagyon jó, mert megfinanszíroznak pár hónapot, de mikor ismét fellendül a termelés, a munkásoknak le kell dolgozniuk a kifizetett bért.
László szerint
„a nagy kérdés, hogy a dolgozó embereket érintő szabályokat ilyen alattomosan, az éj leple alatt kell nyilvánosságra hozni?”
Ráadásul veszélyhelyzetben, kijárási korlátozások mellett, mikor a szakszervezetek nem mehetnek utcára, nem képesek látványos reakciókra, különösen visszás, hogy a kormány ilyen rendeleteket dobál ki.
A Magyar Közlöny arról is rendelkezik, pontosan hogyan lehet igénybe venni a bértámogatást. A minimálbér kétszereséig vehetik igénybe a cégek, 30, 40, vagy 50 százalékos bérkiesés, és ugyanilyen mértékben csökkentett munkaidő esetén, ezen esetekben az állam a kieső bér hetven százalékát fizeti ki, de csak akkor, ha
- az adott dolgozó munkahelye a járványhelyzet miatt került veszélybe
- a kieső időre a munkás valamilyen képzésen vesz részt, amit a munkáltató előír neki.
Magyarán a kormány elkötelezett az irányban, hogy a munkásokat akkor is lefoglalja valamilyen tevékenységgel, amikor a termelési volumen éppen nem indokolná, ez esetben képzésként aposztrofálva a kiesett munkaidő helyett talált elfoglaltságot.
További érdekesség a rendeletben a kitétel, miszerint az igénylő cég akkor kaphatja meg a bértámogatást, ha
„hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek”.
Hogy mi számít nemzetgazdasági érdeknek, azt nem tudni.
