Rengeteget foglalkozunk azzal, hogy mennyire környezetszennyező, amit eszünk, amit viselünk és ahogy közlekedünk, de arról már kevesebb szó esik, hogy micsoda árat fizet a Föld azért, hogy az emberiség egésze minden pillanatban össze van kötve az internet által. Pedig a világháló szénlábnyoma kicsit sem elhanyagolható, és most, amikor a karantén alatt több idő jut videókat és filmeket nézni vagy csak úgy szörfözni a neten, érdemes észben tartanunk, hogy az internet is felelős a globális klímaválságért, nem is kicsit.

Az internet a Shift Project nevű környezetvédelmi think tank 2019 márciusi jelentése szerint

a világ üveghatású gázkibocsátásának 3,7 százalékát teszi ki, míg a repülés csak a 2,5 százalékát, tehát hiába lett a légi közlekedés a klímaváltozás egyik legnagyobb bűnbakja, az internet valójában sokkal inkább hozzájárul ahhoz, hogy a Föld egyre szennyezettebb lesz.

Persze, ehhez érdemes látni azt, hogy amíg kutatások szerint a Föld lakosságának csupán 3 százaléka utazik repülővel rendszeresen, addig globálisan az emberiség közel 60 százaléka internethasználó, és nyilván a mai világban az internetet nem is lehet csak úgy abbahagyni vagy alternatívákat keresni, hiszen mondhatni létszükségletté vált a legtöbb országban.

Ugyanakkor mindez azt is jelenti, hogy több ember érintett, tehát több ember is tud kisebb erőfeszítések árán lefaragni az internet környezetszennyezéséből. Persze, mint mindenhol, itt sem ringathatjuk bele magunkat az egyéni felelősségvállalás mindenhatóságának illúziójába, amikor ismeretes, hogy a techóriásokat rengeteg szál fűzi az olajiparhoz és a klímatagadó szervezetekhez. Ilyen ellenszélben az egyéni cselekedet önmagában biztosan nem elég, de a tudatosság így sem haszontalan.

Ha az internet virtuális, hogyan lehet szennyező?

Ahogy azt a Cultural Research and Innovation Lab a weboldalán leírta, amíg egy autónál egyszerű megállapítani, hogy a kipufogóból jut ki a levegőbe a szennyezés, addig a világháló esetében sokkal nehezebb számon tartani, hol és mit érdemes mérni, amikor szennyezésről beszélünk. Alapvetően az áramfogyasztás az, aminek itt a károsanyag-kibocsátását nézni kell, de így is egy jóval összetettebb infrastruktúrával állunk szemben: az antennák, a szerverparkok, az adatközpontok, a laptopok és okostelefonok mind-mind rengeteg áramot fogyasztanak globális szinten, és lehetetlen lekövetni, az energiaigény hány százaléka teljesül megújuló forrásokból, és mennyi a szintén rendkívül magas károsanyag-kibocsátással járó feldolgozott atomerőművekből.

Továbbá, ahogy arról a Mércén nemrég írtunk, bár szeretünk „felhőről” beszélni az internet kapcsán, valójában minden tartalomnak, amit ezen keresztül fogyasztunk, van fizikai manifesztációja: kábelek és kisebb-nagyobb, esetenként akár focipálya méretűre duzzadó, állandóan bekapcsolt számítógépek százezreinek otthont adó szerverparkok rendkívül bonyolult hálózata szövi át keresztül-kasul a bolygót. Ezek annyira sok hőt termelnek, hogy sok szerverparkot már inkább az Északi-sark közelébe helyeznek, hogy ezzel is megspórolják a szerverparkokat birtokló cégek (a két legnagyobb az Amazon és a Google) a hűtési költségeket.

„Felhőt használni csak annyit jelent, hogy megváltoztatjuk, hol fut az alkalmazás. De attól még minden ugyanúgy egy adatközpontban van” – mondta  Hank Seader az Uptime Institute kutatója a New York Times-nak.

De érdemes még visszatérni arra a nem is csekély problémára, hogy tulajdonképpen beláthatatlan, mennyi és milyen forrású áram is szükséges ahhoz, hogy a világ folyamatos összeköttetésben legyen. Egyelőre annyit tudni az amerikai hírlap által megkért szakértők szerint, hogy világszinten a „digitális raktárak” 30 milliárd watt áramot használnak fel, ami 30 nukleáris erőmű teljes kapacitásával egyezik meg (összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű Magyarország felének elég, hogy minden áramigényét lefedje).

„Ez egy iparági titok, és senki nem akar az első lenni abban, hogy magára vállalja ebben a bűnösséget”

– nyilatkozta pár éve szintén az előbb említett New York Times-cikkben egy neve elhallgatását kérő szakértő, aki szerint hatalmas botrány lenne abból, ha napvilágra kerülne, mennyi áramot is fogyasztanak az internet működtetéséhez szükséges infrastruktúrák.

Mit tehetünk mi?

Ahogy az élet más területein, egyéni szinten itt is a legtöbb, amit tehetünk, ha jobban odafigyelünk az egyéni fogyasztási szokásainkra. Az egyéni felelősségvállalás persze ekkora létesítménynél sajnos nem elég arra, hogy győzzünk a Föld idővel való versenyfutásában, de így is elég nagy mértékben segíthet lassítani a szennyezést. A BBC éppen ezért összegyűjtött néhány tippet a tudatosabb internetezéshez:

Használjuk tovább az okos eszközeinket

Az Edinburgh-i Egyetem kutatása kimutatta, hogy ha a számítógépek átlagos használati idejét, azaz 4 évet megpróbáljuk csak 2 plusz évvel kitolni, máris 190 kilogramm szén-dioxid kibocsátását spóroltuk meg, ahogy nem cseréltük olyan gyakran az eszközünket, ezért lassítottuk az elektromos kütyük termelését. Ne dobjuk el azonnal, ha elromlik a telefon vagy a laptop, először igyekezzünk megjavíttatni.

Hírlevelekről való leiratkozás

A hírlevelek általában látványosak, tele vannak képekkel vagy más grafikus elemekkel, így elég sokat nyomnak – a brit portál szerint akár 50 grammnyi is lehet egyetlen email szénlábnyoma. Ha belegondolunk, hány kéretlen hírlevél, ami valójában nem is érdekel minket, érkezik egy nap a postaládánkba, és vajon hány milliárd ember van még ezzel ugyanígy, belegondolni is döbbenetes, mennyivel kevesebb szén-dioxid-kibocsátás lenne a világon, ha egész egyszerűen minimalizálnánk a hírlevélforgalmat, ha már a nagy részét úgysem nyitjuk meg soha.

Tudatosabb emailezés

Maradva a levelezés-vonalon, bele sem gondolnánk, de rengeteg jelentéktelen emailt küldünk, amiknek egyesével nagyjából 4 grammnyi a szénlábnyoma. Az OvoEnergy 2019-ben felmérte, hogy az Egyesült Királyságban naponta 64 millió szükségtelen emailt küldenek az emberek. A leggyakoribbak azok, amelyek csupán annyit tartalmaznak, hogy „köszönöm” vagy „megkaptam” – ezek persze udvarias gesztusok, de a levelezést valójában nem viszik előrébb. A Cleanfox szerint egy óra alatt több mint 12 milliárd emailt küldünk globálisan, aminek kitermeléséhez több mint 4 ezer tonna olaj kell.

A cég pedig ebből kiszámolta, hogy ha minden felnőtt az Egyesült Királyságban naponta eggyel kevesebb köszönő emailt küldene, az éves szinten 16 433 tonna szenet spórolna meg – annyit, amennyit 3 334 dízelautó útról való kitiltása jelentene.

Tudatosabb keresés

Az, hogy a Google-ben elindítunk egy keresést, 5-7 gramm szén-dioxid kibocsátását jelenti, tehát körülbelül annyit, amennyit egy email. Ebből nagyjából ugyanazt a következtetést lehet levonni: ha csak egy kereséssel kevesebbet indítunk egy nap (és valljuk be, azért napi szinten biztosan mindenkinek van legalább egy olyan Google-keresése, ami érdekes vagy vicces, de semmiképp sem fontos), az máris több ezer tonnányit segítene a bolygónak.

Mit tehet a szolgáltató?

A cikkben felvázolt két fő probléma az, hogy a legtöbb felmérés becslésen alapul és nem lehet tudni arról, mennyi energia kell ahhoz, hogy az internet egésze működni tudjon, a másik pedig hogy a világ szolgáltatóinak 95 százaléka még mindig fosszilis energiahordozókból nyeri az erőforrásait az adatközpontok működtetéséhez. Ahogy Gary Cook, a ClickClean kutatóját is idézi a Vice egyik cikkében, az Apple, a Facebook és a Google is jó irányba halad a megújuló energiaforrások használatával, de az Amazon, a Twitter és a Netflix továbbra is hagyományos energiaforrást vesz igénybe, ami különösen aggasztó, ha hozzátesszük, hogy mára a streaming viszi az internetezés 60 százalékát, és ebből 15 százalék csak a Netflixen történik. Cook pedig mindezek mellett megjegyzi azt is, hogy amikor a tech vállalatok kibocsátását akarta összesíteni, sokszor falakba ütközött, és bizony bőven van még mit tenni mindannyiuknak azért, hogy láthatóak legyenek a fenntarthatósági terveik.

Éppen ezért két dologra van szükség az internetszolgáltatóktól: transzparenciára, valamint arra, hogy végre belássák, milyen nagy részei ők is a globális klímaválság problémájának. Ennek orvoslásaképpen pedig prioritás legyen számukra, hogy átálljanak a megújuló energiaforrásokra.

Addig is, tekintsünk úgy az internetezésre is, mint ahogy a ruháinkra vagy az ételeinkre: gondoljuk meg, mire van szükségünk, és ha tehetjük, ne pazaroljunk.