„Véglegesen megegyeztünk a kormány összeállításában, amelynek a parlamentben alkotmányos többsége lesz”
– jelentette be péntek este Igor Matovič, a február 29-i szlovákiai választásokat megnyerő Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) elnöke.
A két hete a szavazatok 25 százalékát megszerző tömörülés mellett a kormánykoalícióban a szélsőjobboldali Család Vagyunk (Sme rodina), a neoliberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), illetve Andrej Kiska korábbi államfő jobbközép-liberális pártja, az Emberekért (Za ľudí) kap helyet.
A koalíciónak így várhatóan 95 képviselője lesz a 150 tagú szlovák nemzetgyűlésben – ez pedig biztosítja az alkotmányozáshoz szükséges háromötödös többséget.
A kormányfői poszt várományosa pénteken még nem mutatta be a kormány pontos összetételét, azt előbb Zuzana Čaputová államfőnek fogja bemutatni szombat délben, majd utána tárja a nyilvánosság elé. Annyit azonban elmondott, pártja lemondott egy miniszteri posztról és azt a SaS-nak engedte át. Így az OĽaNO hét, a Sme rodina és a SaS három-három, a Za ľudí pedig két tárcát kap.
Sajtóinformációk szerint Matovič pártja kaphatja a pénzügy- és belügyminisztériumot, illetve az egészségügyi tárcát is, a SaS elnökéből, Richard Sulíkból gazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes lehet, pártja pedig a külügyet és az oktatási tárcát viheti. A Sme rodina alapítója, Boris Kollár üzletember a törvényhozás elnöke lehet.
Matovič úgy számol, a kormány már jövő pénteken vagy az azt követő hétfőn megkaphatja a hivatalba lépéshez szükséges parlamenti felhatalmazást.
A február 29-i választások földcsuszamlásszerű átalakulást hoztak a szlovák politikában. A másfél évtizedig domináns pozícióban lévő Irány-Szociáldemokrácia (Smer) támogatottsága beesett és a második helyre esett vissza, de vele buktak kormányának koalíciós partnerei is. A széles körben megfogalmazott korrupciós vádak, a maffiával való kapcsolat és Jan Kučiak újságíró meggyilkolása utáni össznépi felháborodás állnak a valamikor magabiztos Robert Fico és pártjának bukása mögött.
Matovič és az OĽaNO épp a korrupcióellenes üzeneteinek köszönhetően tudott – sok szempontból meglepetésszerű – győzelmet aratni.
Bár sem az első helyezett, sem koalíciós partnerei nem könnyen kategorizálhatók ideológiai szempontból, annyi biztos, hogy alapvetően jobboldali gazdaság- és társadalompolitikára számíthatunk tőlük.
A koalíció fő pártjai alapvetően konzervatív társadalompolitika hívei, elutasítják a bevándorlást és a szexuális kisebbségek jogait. A SaS és a Sme rodina révén euroszkeptikus hangok is megjelennek a koalícióban – nem kimondottan EU-ellenes, ám a közösség intézkedéseinek kritikájától vissza nem rettenő irányvonalra számíthatunk. Gazdasági értelemben a koalíciós pártok többsége jobboldali, szabad piacpárti és újraelosztás-ellenes nézeteket vall.
A nemsokára felálló kormányról Tamás Gáspár Miklós így írt nemrégiben a Mércén:
„Igor Matovič – bár mint mondják, a viselkedése megjósolhatatlan – remekül fogja magát érezni a visegrádi négyek körében, az olyan demagógok között, mint Babiš és Zeman (Kaczyński túl komoly ember ehhöz, ő hisz a maga vérfagyasztó dogmáiban), nem szólva a politikai taktika világhírű nagymesteréről, a Finkelstein & Birnbaum politikaimarketing-cég „arcáról”, Orbán Viktor magyar miniszterelnökről, a kelet-közép-európai Jim Crow-törvények hívéről, a faji elkülönítés (szegregáció) bajnokáról, a menekültéheztetés éltanulójáról, a magyar értelmiség ostoráról, a fehér Európa pajzsáról. Fog ez menni!
Meg kell adni, az azért még Magyarországon se volna lehetséges – amint egyik német barátom megjegyezte – , hogy az egyik reménybeli kormánypárt, a Szlovákián kívül „konzervatív liberálisnak” vagy pláne „libertáriusnak” nevezett, migránsellenes SaS a roma asszonyok („önkéntes”) sterilizálását propagálja a cigány gyermekáldás korlátozása érdekében. Az új kormánykoalícióban többen is pártolni fogják az abortuszhoz való jog durva korlátozását. (Az ellenzékre is támaszkodhatnak ebben: a Smer egy részére és Kotleba neonáci képviselőire.) Arról sincs szó, hogy a szélsőjobboldali Boris Kollár (Salvini és Le Pen közeli szövetségese, Matovičhoz hasonlóan Orbán csodálója) milyen stílusban űzi a menekültek elleni fajgyűlölő uszítást. Az effélék rendszeresen kimaradnak az ún. elemzésekből.”
