Január 20-án mutatták be a sajtó előtt az Alzheimer című magyar dokumentumfilmet, szélesebb publikum azonban azóta sem láthatta, ugyanis a forgalmazásához partnerekre van szükség. Az Alzheimer különlegessége, hogy Kollár István rendező egyszemélyes stábként készítette el, teljesen önerőből azzal a céllal, hogy rendet teremtsen a betegséget övező káoszban.

Amellett, hogy betekintést enged az alzheimeres betegek és családjaik mindennapjaiba, definiálja magát a betegséget, megszólaltat neves kutatókat és orvosokat, külföldi példákon keresztül pedig azt is megmutatja, hogyan kellene zajlania itthon az ellátásnak, illetve a társadalom informálásának, érzékenyítésének.

Itthon ugyanis nem sok jele van annak, hogy a kormány vagy a társadalom nagy része tisztában lenne azzal, hogy 250 ezer magyar szenved valamilyen demenciát okozó betegségben (felük Alzheimer-kórban), hogy 2050 körül már minden családban lehet érintett, vagy hogy egyáltalán mivel jár az Alzheimer-kór.

A filmet elsőként a Cinema City Magyarország karolta fel, ami egészen váratlan meglepetés, tekintve, hogy a nagy mozihálózatoknak nagyobb rizikót jelent egy dokumentumfilmet főműsoridőben vetíteni, mint egy szórakoztató játékfilmet.

Kollár ezzel kapcsolatban a Mércének azt mondta, az ország legnagyobb mozihálózata „példátlan hozzáállást tanúsítva segít a film bemutatásában”, amit még ő maga is hihetetlennek tart.

„A film forgatása, terjesztése, vagy akár a tévés és egyéb sajtós szereplések kapcsán csupa fantasztikus embert ismerhettem meg. Erről külön filmet lehetne forgatni, hogy különböző pozícióban lévő emberek hogyan fognak össze egy társadalmi szerepvállalás mentén, és mindenki a maga eszközeivel segít”

– mondta.

Az Alzheimer a következő hetekben az ország 13 Cinema City mozijában lesz látható, a vetítések után pedig Kollár István rendező és a témában jártas kutatók, orvosok, szakemberek válaszolnak a közönség kérdéseire.

„A filmet nagyon várják, sokan látni akarják. Ezt bizonyítja, hogy a budapesti vetítést meg kell ismételnünk rá egy hétre, mert az elsőre 2 nap alatt minden jegy elkelt. Olyannyira, hogy a beszélgetőpartneremnek és saját magamnak sem tudtam jegyet foglalni, egész egyszerűen nem férünk be a terembe”

– mondta a film rendezője a Mércének.

Bár a vidéki városokban egyelőre kevesebb a foglalt jegy, de több hozzátartozói csoport is jelezte már, hogy rengeteg nézővel számolhatnak, csak a távoli dátumok miatt sokan még nem vették meg a jegyüket.

A film megnézése ajánlott azoknak, akik valamilyen módon érintettek és azoknak is, akik nem. Amellett ugyanis, hogy az állam és az ellátórendszerek által magukra hagyott betegek és hozzátartozóik fontos információkhoz juthatnak hozzá, a film célja az érzékenyítés is, hiszen a legtöbb érintett szerint tabu az Alzheimerről való diskurzus Magyarországon, ezáltal még inkább kirekesztve érzik magukat. A tudomány mai állása szerint ráadásul bárki szenvedhet idős (vagy nem is olyan idős) korában Alzheimer-kór okozta demenciában, gyógymódja pedig egyelőre nincs, mivel még a kiváltó okát sem ismerik. Vagyis tényleg mindenkinek érdeke, hogy többet megtudjon a betegségről.

A 60 perces dokumentumfilmre alkotója egy nagy filmelőzetesként tekint, mivel annyira sok témát érint, hogy mindegyik épphogy csak megmutatja a betegség egy-egy aspektusát. Kollár szeretné, ha az Alzheimer folytatásaként a későbbiekben egy 6 részes ismeretterjesztő filmsorozat készülhetne.

„Egy olyan sorozat, ahol a problémákat mélyebben kitárgyaljuk, körüljárjuk és akár konkrét példákon keresztül adunk át tudást és szaktudást a nézőknek. Ez egy nagyon nagy feladat a jövőre nézve, és olyan médiapartnert keresünk most, aki ehhez a filmhez úgy áll, mint a 6 részes sorozat nulladik epizódja”

– mondta.

A mozis vetítések és a további részek gyártása mellett zajlanak a tévés sugárzás lehetőségéről is tárgyalások, ez azonban jogi és egyéb okok miatt egyelőre várat magára. A forgalmazás nehézségeivel kapcsolatban Kollár azt mondta: bár a dokumentumfilm mint műfaj reneszánszát éli itthon és külföldön is, a támogatottsága anyagi és nézői szempontból mégsem a legjobb. Az Alzheimer témája ráadásul nem vidám, nincs happy end, megoldást sem kínál, sőt egyenesen kimondja, hogy nincs is.

„Egy ilyen téma mellé kevesen állnak oda, marketing szempontból úgy érzik, nem kifizetődő. Érdekes megfigyelni, hogy akik már látták a filmet, azok máshogy állnak hozzá: hirdetni akarják, beszélni róla, mellé állni, és el is kezdődtek szponzorálási és forgalmazási tárgyalások, amik előtte nem voltak”

– számolt be tapasztalatiról a rendező.