Mi is megírtuk tegnap, hogy Péterffy Attila, Pécs októberben megválasztott ellenzéki polgármestere közleményben jelezte: reprezentatív közvélemény-kutatást végeztet a városlakók körében a Pécs Pride rendezvénysorozatról.
Pécsett május 16-án került sor az első olyan Pride felvonulásra, amelyet nem a fővárosban tartanak, és ami egyben betetőzése is annak a sokéves folyamatnak, amelynek során egyre több nagyobb városban szerveződnek meg a szexuális kisebbségek, hogy jogegyenlőségért küzdjenek.
Péterffy a közleményében jelezte, hogy a városban hónapok óta zajlik a „találgatás, provokáció és hisztériakeltés” a rendezvénnyel kapcsolatban, amelyben „élen jártak bizonyos kormányoldali médiumok”. A polgármester jelezte, hogy a Pride a gyülekezési törvény alá esik, így annak engedélyezése és biztosítása a rendőrség hatáskörébe tartozik. Így valójában a közvélemény-kutatás létjogosultságát Péterffy egy dologgal indokolta: „mit gondolnak a pécsiek a közelgő rendezvényről.”
Az nem tiszta, hogy miért, és pontosan miről kell egy ilyen, erősen hiszterizált légkörben a polgármesternek ebben a formában kikérnie a pécsiek véleményét. Hogy miért problematikus ez a gyakorlat, azt Pap Szilárd István írta meg tegnap a Mércén, ide kattintva el is lehet olvasni.
Az viszont már tegnap, nem sokkal Péterffy közleménye után nyilvánvalóvá vált, hogy a hisztériakeltés tovább fog burjánzani az ügyben.
Ahogy arra az egész ügyet folyamatosan követő Szabad Pécs felhívta a figyelmet: tegnap Kővári János helyi önkormányzati képviselő sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 8000 aláírást szeretnének összegyűjteni az Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE) színeiben, hogy egy közmeghallgatást csikarjanak ki a városvezetésből, ahol a pécsiek elmondhatják a véleményüket a Pride-ról.
Kőváriról érdemes megjegyezni, hogy 2010 és 2014 között a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője volt, előtte és utána is választási szövetségben (Fidesz-KDNP-ÖPE) jutott önkormányzati képviselői mandátumhoz.
Kővári a sajtótájékoztatón elmondta: szerinte a Pride sérteni fogja a közerkölcsöt és a jó ízlést is, de pláne az alapvető jogokat, mint például a gyerekek testi-lelki egészséghez való jogát és a vallásos emberek meggyőződését is.
Most abba bele se menjünk, hogy ezek a kijelentések mennyire alkalmasak arra, hogy tovább hergeljék az erre fogékonyakat… Ám az különösen izgalmas, hogy Kővári szerint azért van szükség erre a megoldásra, mert ő kételkedik abban, hogy a Péterffy által megrendelt közvélemény-kutatás eredményeit meg lehet majd ismerni, míg a közmeghallgatáson lehet érveket ütköztetni.
Arra persze nem mutatott rá, hogy az utcai kitelepülős-aláírásgyűjtős akcióval épp annyira teszik láthatóvá a Pride-ellenes megmozdulást, hogy még tovább görgethessék a témát…
Ám hogy valójában ezzel szemben mennyire nyitott a mindenféle érvek ütköztetésére Kővári, azt talán az mutatja a legjobban, hogy miután egy Facebook-posztja alatt a pécsi Pride-ot szervező Diverse Youth Network vezetője felvetette, hogy szívesen vitáznának vele a témáról, a Szabad Pécs kérdésére mindössze annyit válaszolt:
nem vitatkozni szeretne, hanem, hogy a közmeghallgatáson mindenki elmondhassa véleményét.
Ráadásul az is kiderült, hogy előzetesen fel sem kereste a szervezetet az aggályaival.
„Miért kellett volna megkeresni őket?”
Azt már csak én teszem hozzá: talán azért, mert legalább egyszer megpróbálhatott volna tájékozódni arról, hol, miben és mennyiben sért majd közerkölcsöt és jó ízlést a pécsi Pride, mit terveznek ezzel kapcsolatban a szervezők, és vajon az eddigi statisztikák alapján feltételezhetően hány gyerek testi-lelki egészséghez való jogát veszélyezteti majd a rendezvény.
De csak hogy nem ironikusan is összefoglaljam a helyzetet: jelenleg sem a pécsi városvezetés közvélemény-kutatása, sem a kormánypártokhoz erősen kötődő ÖPE vezetőjének aláírásgyűjtése nem alkalmas arra, hogy azokat a jóformán kiirthatatlanul meggyökeresedett nézeteket, amelyek évről évre felmerülnek a Pride-dal kapcsolatban (miért nem a négy fal között csinálják; mi bajuk van, több joguk van, mint másoknak; ha meglátja a gyerekem, ő is megfertőződik majd; stb.), eloszlassa.
Valójában óriási lépés az, hogy 2020-ban Magyarországon először nem csak Budapesten lesz felvonulás. Hogy mekkora, azt pont azon mérhetjük le, hogy Pécs városvezetői mennyire képtelenek a helyén kezelni ezt a kérdést. Ebből látszik ugyanis, hogy az LMBTQ-mozgalomnak még mindig milyen nehézségekkel kell megküzdenie, hogy a társadalom érzékenyítése rendre ott bukik el, hogy maguk a döntéshozók is az elutasítás és a néma meghunyászkodás közti skálán ingadoznak (csak nehogy szavazókat veszítsünk a melegek miatt, ugyebár!).
Innen nehéz nyerni. Tisztelet azoknak, akik mégis megpróbálják. Újra meg újra.
A Szabad Pécs közvetítése itt nézhető meg:
