Aki rendszeresen követi Orbán Viktor beszédeit, az már talán észrevette, hogy általában igyekszik humort csempészni a mondandójába, így nem meglepő módon a vasárnapi évértékelőn is arra törekedett, hogy az ország ismét megbizonyosodjon arról, „milyen mókás ez a miniszterelnök úr”.

Csakhogy – amint az a viccekkel általában lenni szokott – a poénok jó része elnyomott társadalmi csoportokon csattant, tegnap pedig több olyan is elhangzott, amivel gyorsan emlékeztette a nőket arra, hol is van a helyük a világban Magyarország kormánya szerint.

Orbán két olyan viccet sütött el, amikkel az ellenzéket kívánta volna nevetség tárgyává tenni, de hol expliciten, hol implikálva, egyúttal a nőket is helyükre rakta.

Az egyik így hangzott: a friss feleség közli a férjével, hogy ő csak mákos tésztát és csirkepörköltet tud főzni. „És ez melyik?” – kérdezi a férj, ahogy a belenéz a tányérjába. „Hát így állunk ellenfeleinkkel 2 évvel a választás előtt” – tette hozzá a miniszterelnök, miközben visszhangzott a nevetés a Várkert Bazárban.

Egyszóval, meg lehet nyugodni, a NER szerint teljesen rendben van, sőt vicces is, amikor a nők a láthatatlan, fizetetlen háztartási munkáját a férfiak kritizálással hálálják meg.

Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy ne mondhassák meg a férfiak, ha nem ízlik nekik az étel, amit a velük egy háztartásban élő nő főzött. És nem is arról, hogy ne lennének komikusak azok az élethelyzetek, amikor valaki minden igyekezete ellenére szörnyű ételt produkál. Az ilyesmi mindenhol előfordul.

Itt sokkal inkább arról van szó, hogy az efféle viccekkel Magyarország első embere azt üzeni: nyugodtan lehet nevetni a sztereotipikus női vicceken, nincs azokkal semmi baj.

Nyugodtan lehet nevetni azokon a vicceken, amelyek a legtöbb esetben azt implikálják, a nők buták és/vagy teljesen alkalmatlanok az életre, kiváltképpen arra, hogy azt a „könnyű” házimunkát, ami a feladatuk lenne, elvégezzék.

Nehéz kérdés a mai világban, hogy milyen vicceken „szabad” nevetni, hogy kitől milyen vicc fogadható el nyilvános megszólalásban, és hogy hol vannak a politikai korrektség határai. De talán nem is kell belemenni ezeknek a dilemmáknak a feszegetésébe ahhoz, hogy érezzük: egyáltalán nincsen rendjén, ha a miniszterelnök az év egyik legnagyobb nyilvánosságot kapó beszéde alatt úgy látja, egy nőkre kihegyezett poénnal lehet a legjobban bebizonyítani az általuk démonizált ellenzék dilettantizmusát.

És nem is csak ez volt az egyetlen ilyen kiszólása, ugyanis amikor a „Soros-terv” létezéséről és Gyurcsány Ferenc fiatalokat megszólító kampányáról beszélt, azt mondta:„jó, ha tudjátok, hogy a medve nem játék.” Nem mondta végig a jól ismert viccet, de sajnos mind ismerjük a folytatást: a sör nem alkohol, és az asszony nem ember.

A vicceknek, ha akarjuk, ha nem, elég nagy szerepük van a társadalmi valóság formálásában. Ez a szimbolikus legitimációja a szexista humornak pedig nagyon veszélyes lehet arra nézve, hogyan ítéljük meg a nőket úgy általában.

Ahogy az már sok kutatásból kiderült, Magyarország egyébként sem áll túl fényesen a nemek közötti házimunka megosztását illetően. Az Eurostat 2018-ban kimutatta, hogy az uniós átlag a házimunkában való napi rendszerességű részvétel a nők körében 56 százalék, míg a férfiaknál csak 14 százalék – tehát még mindig nagyjából négyszer annyi feladatot vállalnak a nők otthon, mint a férfiak. Miközben az Európai Szakszervezeti Intézet arra is rámutatott, hogy a nők foglalkoztatási rátája ezzel együtt meredeken növekszik.

Ez tehát azt jelenti, hogy hiába dolgoznak a nők egyre többet bérmunkában, a fizetetlen, nemi sztereotípiák berögződése miatt rájuk háruló házimunka és gondoskodás terhe továbbra is főként az ő vállukat nyomja a családokon belül.

És ha van valami, ami visszatarthatja a hatékony szemléletformálást, akkor az egészen biztosan az, hogy még az ország miniszterelnöke is rájátszik a vicceivel a nemek közötti igazságtalan munkamegosztásra. Egy olyan ország miniszterelnöke, ahol köztudottan az egyik legrosszabb a nemi egyenlőség helyzete.

Pedig be kellene látnia végre a Fidesznek is: nem az fogja visszafordítani a demográfiai válságot, hogy mindenféle kedvezményekkel árasztják el a jól kereső, több gyerekes anyákat. Hanem az, ha hozzájárulnak egy olyan légkör megteremtéséhez, ahol a nők úgy érzik, megbecsült tagjai a társadalomnak, és többre tartja őket a miniszterelnök annál, minthogy az ő kárukra viccelődjön a beszédének a legellenségesebb szekciójában.

Egyszóval, továbbra se legyenek illúzióink: a nők ebben a rendszerben maximum addig fontosak, amíg sokat szülnek, de Orbán Viktor egy jó poént azért még emiatt sem fog feláldozni a nemi egyenlőség oltárán.