Több szempontból is kuriózumnak ígérkezik a városnapi időközi országgyűlési választás Fejér megye 4. számú egyéni választókerületében: egyrészt emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy a Fidesz ne állítson saját jelöltet egy parlamenti mandátum megszerzéséért, másrészt ez lesz az első próbája az októberben jelentős sikereket hozó ellenzéki összefogásnak egy parlamenti választáson.

A térség legnépesebb településén, a vasárnapi választáson döntő jelentőséggel bíró Dunaújvárosban az ellenzéki együttműködés tavaly októberben fényesen szerepelt: a jobbikos Pintér Tamás közös jelöltként több mint 15 százalékpontos előnnyel nyerte el a fideszes Cserna Gábortól a polgármesteri széket.

Közös tüntetéstől a közös jelöltig

Az őszi önkormányzati választásokon számos megyei jogú várost ellenzéki színbe „öltöztető” közös, egy az egy elleni jelöltállítás elvi és praktikus „forrásvidékeként” gyakran a 2018. decemberi, illetve 2019. eleji kormányellenes tüntetéseket szokás megjelölni. Dunaújváros esetében ugyanakkor érdemes még visszább menni az időben: az ellenzéki pártok még a 2018. áprilisi parlamenti választás előtt, februárban együtt voltak kénytelenek tüntetni, miután hogy, hogy nem, a közös jelöltállítás érdekében vitákat szervező Közös Ország Mozgalom rendezvényének két hét leforgása alatt sem tudott helyszínt biztosítani az akkor még fideszes vezetésű önkormányzat.

A fórum helyett tehát demonstráció lett, ahol a Jobbiktól a DK-ig ért a felszólalók sora, és felharsant az „Április 8., Vásárhely!” rigmus is, utalva Márki-Zay Péter akkor még egyedülálló, a tüntetést csupán napokkal megelőző időközi önkormányzati választási sikerére. Bár a NER alatt hagyományosan stabil fideszes bázisnak számított a város, ettől kezdve a „veszélyeztetett” kategóriába került a kormánypárti számítások szerint is: sokatmondó, hogy Dunaújváros azok közé a települések közé tartozott, ahová 2018 tavaszán Orbán Viktor személyesen utazott el kampányolni.

Hiábavaló volt azonban a miniszterelnök fáradozása: a jobbikos Pintér Tamás ekkor még úgy győzte le a fideszes Galambos Dénest, hogy a többi ellenzéki kihívóval is meg kellett mérkőznie (a DK-s Mezei Zsolt például közel 10 százalékát bezsebelte a szavazatoknak, de az LMP- s és a momentumos jelölt is kitett együtt majd’ 5 százalékot).

Képviselőből polgármester

A következő választásnak 2019-ben aztán már az országszerte élesített „csodafegyverrel”, a Fidesszel szemben állított egyetlen, közös jelölttel –  újra Pintér Tamással – indult neki az ellenzék, amely másfél évvel korábbi, helyben elért eredménye tükrében joggal lehetett magabiztos. Az októberi önkormányzati választási végeredmények tudatában kijelenthető, hogy a kormánypártok a fővárosban és a megyei jogú városok egy részében erős jelöltek és valós politikai tartalom helyett a propaganda feljebb csavarását választották. Dunaújvárosban például ez a jelenség akkor kulminált, amikor a helyi újság az ellenzék „migránsbeengedő” szándékait a kutya- és macskahúsevés vélt meghonosításában domborította ki – nem túl eredményesen.

Pintér és az ellenzék önkormányzati képviselőjelöltjei tehát taroltak októberben, az összefogás működőképesnek bizonyult,

a Fidesz viszonylag rövid időn belül, sorozatban másodszor elszenvedett térségbeli választási veresége pedig tapintható következményekkel járt.

A kormánypárt helyi szervezeteinek soraiból elégedetlenség és káosz szűrődött ki a nyilvánosságba, ahogy a rosszul teljesítő fideszes alapszervezetek többsége esetében is országszerte. Dunaújvárosban az a hír járta, hogy a közgyűlésbe kizárólag listán bejutott, mindössze négy fideszes az első ülésen az eskü után elhagyták a termet, a következő közgyűlésen nem vettek részt, és amikor a polgármester megkérte, hogy delegáljanak tagokat a testület szakbizottságaiba, illetve az önkormányzat cégeinek vezetésébe, akkor egyszerűen nem éltek a lehetőséggel. Az sem éppen a kialakult helyzet magabiztos kezeléséről árulkodott, hogy a volt alpolgármester egyszerűen nem volt hajlandó átadni egy merevlemezt, amit a hivatali számítógépek egyikéből vitt magával a választási vereség után.

Asszisztens a független ellen

A dunaújvárosi ellenzék mindeközben nem remegett meg az őszi sikertől: fegyelmezetten tartotta magát a „győztes csapaton ne változtass” elvhez, és különösebb marakodás nélkül már novemberben bejelentette, hogy ki lesz a közös jelöltje a februári időközi parlamenti választáson: az a Kálló Gergely, aki mindezidáig háttéremberként, Pintér Tamás kabinetfőnökeként vett részt a helyi politikai versengésben.

A Fidesz ezzel szemben hosszú és mély hallgatásba borult: a kiszivárgó információk szerint hónapokig tartó nihil és kétségbeesett kaszting fémjelezte a két választás közti időszakot a nagyobbik kormánypárt berkeiben. Sokáig egymásnak ellentmondó hírek keringtek arról, hogy ki lesz a Fidesz kiválasztottja a Fejér megyei 4-es választókerület mandátumáért, míg az utolsó utáni pillanatban a népmesei eszes leány módjára állított is jelöltet, meg nem is: az eddig a térségbeli Iváncsa falu polgármesteri teendőit sikeresen ellátó, helyben népszerű Molnár Tibor független jelölt mögé állt be.

Kinek van itt veszíteni valója?

Ez a lépés egyrészt azt is implikálja, hogy ezt a választást elengedte a Fidesz, lényegében előre lemondott a győzelemről és az újabb parlamenti mandátumról, a megmérettetés előtt beismerve vereségét. Ugyanennek a felállásnak a másik olvasata viszont az, hogy rafináltan vonja ki a magát a kormánypárt a felelősség alól: ebben a konstrukcióban ők nem veszíthetnek, azzal viszont közvetett módon csak nyerhetnek, ha az ellenzék esetleg elbukja azt a parlamenti széket, amely a Jobbik egyetlen egyéni képviselői helye a 2018-as választás óta. Akármi is lesz a vége, a Fidesz – mivel a kétharmados parlamenti többsége nem forog veszélyben  – láthatóan időt akart nyerni, miután a végletekig centralizált párt október után hirtelen nemigen tudta, merre van az előre. Azóta Orbán Viktor új (régi-új) irányokat jelölt ki sajátjainak, és a Fidesz területi vezetőivel is egyesével ült le beszélgetni.

Annál erősebb a nyomás az ellenzéki oldalon: egy vasárnapi győzelem ugyan semmit sem fog korrigálni a parlamenti erőviszonyokon, próbatételt jelent ugyanakkor a választás több szempontból is. Mint azt fentebb említettük, ez lesz a debütálása parlamenti voksoláson az ellenzéki összefogásnak.

Itt most nem lesz elég csak a dunaújvárosi szavazók többségének szimpátiáját elnyerni, fontos lesz az ellenzéknek, hogy környező városokból és falvakból is elegendő ikszet gyűjtsön.

Sokatmondó adat, hogy az őszi önkormányzati választáson a névjegyzékben szereplő 37 ezer dunaújvárosi szavazóhoz képest most több mint 67 ezer választópolgárhoz kell eredményesen szólnia az ellenzéknek, bármennyire is „dunaújvárosi” választásként él a köztudatban az előttünk álló időközi. Ugyanitt viszont azt is érdemes hozzátenni, hogy Dunaújvároson kívül a választókerületben Pusztaszabolcs és Ercsi is ellenzéki vezetést kapott október 13-án. Még ha egészen más fókuszú (és tárgyú) választásról is van szó, mint a január 26-i, méretes Fidesz-győzelemmel zárult győri időközi polgármester-választás, az biztos, hogy az ellenzéki összefogás zsinórban második, kiemelt figyelemmel kísért vereségének igen rossz optikája lenne – mindez persze már a 2022-es készülődés lábjegyzeteihez tartozik.

Nagy erőpróbája lesz vasárnap a Jobbiknak is. A 90-es és 2000-es években főként az egykori Sztálinváros – amelyen egyébként idén lesz 70 éves –  hagyományosan baloldali munkásrétegének köszönhetően a térség rendre szocialista képviselőket küldött a parlamentbe, s mint az ország számos pontján, itt is 2010-ben fordult meg ez a tendencia. 2010-ben előbb a Fidesz, majd 2018 áprilisában a Jobbik karjaiba hullott a választókerület, amely akkor a párt egyetlen egyéni képviselői győzelmét hozta.

Miközben a Jobbik két évvel ezelőtti országos választási veresége óta sorvadóban van, ez a gyengülés nem éreztette hatását tavaly októberben, amikor a párt bár az összefogás részeként, de megerősítette pozícióját a térségben Pintér Tamás újbóli győzelmével. Éppen ezért jelenthet törést egy esetleges vasárnapi kudarc: Kálló Gergely kiválasztása nem előválasztással történt, hanem a Jobbikba és Pintér Tamás személyébe vetett bizalmon alapuló szóbeli, pártok közötti megállapodás során, amennyiben az újdonsült dunaújvárosi polgármester személyesen jelölhette ki a nyilvánosság számára addig gyakorlatilag teljesen ismeretlen egykori asszisztensét a feladatra. Ha sikertelenül zárulna a kampány, azzal a Jobbik megmaradt erősségeinek egyikét veszítené el, ami megint csak hatással lenne a párt szerepére a 2022-ig vezető úton.

Vidék a város ellen?

Arról mindkét, valóban esélyes jelölt – rajtuk kívül öten lesznek még a szavazólapon -, a Fidesz támogatását bíró Molnár Tibor és az ellenzéki összefogással a háta mögött rajthoz álló Kálló Gergely esetében megemlékeztünk fentebb, hogy hogyan kerültek a „ringbe”. Arra is érdemes azonban vetni néhány pillantást, hogy hogyan használták ki a rendelkezésükre álló több-kevesebb kampányidőt (Kálló már rég standolt, amikor a Fidesz felvállalta, hogy Molnárt támogatja).

Az mindkét jelölt esetében leszögezhető, hogy a kötelező köröket teljesítették, és kampánykörútjuk során tisztességesen lefedték a választókerület településeit. Ennek ellenére is kirajzolódik azonban egy határozott kontraszt, amennyiben

az ellenzék ráülve a bevált receptre, elsősorban az októberben már megnyert legnépesebb város, Dunaújváros szavazóira bazírozik, míg Molnár Tibornál látványosan a kisebb települések kerültek előtérbe, amelyeknek a polgármestereit egyenként kereste fel egy-egy közös kézfogás és fotó erejéig.

Plakátjain szereplő mottója – „Egy közülünk!” – is már egyfajta „falu-város” szembeállításra célozgat. Emellett a legutóbbi önkormányzati választáson a kistelepülések többségét nyerő Fidesz témáira rímelő üzenetekkel kampányolt: „Amikor beszélek, akkor belőlem az egyszerű, de tettre kész ember, a vidék hangja szól” – hangzik egyik kampányvideójában, de hangsúlyosan jelenik meg Facebook-bejegyzései között a család és a házasság intézménye, és helyet kap az élsport is. A jelölt a Dunaferr csapatának egykori ikonjával, a korábbi válogatott kézilabdázó Bulath Anitával is készített közös kampányfotót. A kormánypárt támogatásáról egyébként Molnár maga így nyilatkozott:

„[…]úgy ítéltem meg, hogy az elmúlt években elhanyagolt térségben élők érdekeit csak pártfegyelemtől függetlenül tudom a leghatékonyabban képviselni. A programom támogatását bárkitől elfogadom, pártoktól is. De ezt csak egyedül a Fidesz vállalta.”

Az említett programban olyan elemeket találunk, mint a dunaújvárosi vasmű helyzetének rendezése, a környezetszennyezés csökkentése vagy a régió oktatásának erősítése.

A háttéremberből jelöltté előlépő Kálló ezalatt úgy tűnik, biztonsági játékot játszott: miközben nagyjából minden, a mai parlamenti ellenzék által vitt általános szakpolitikai kérdésben sulykolta a Fidesszel szembehelyezkedő álláspontját a klímavédelemtől az oktatásig, nagyrészt a Jobbik olyan, most már évtizedes hagyományokra visszatekintő, bevált témáit tűzte zászlajára, mint a közbiztonság, az elszámoltatás, valamint a korrupció elleni küzdelem. Ezen túlmenően a 2022-es választással is keretbe foglalta a mostani választás fontosságát, mondván, ahhoz, hogy két év múlva új időszámítás kezdődhessen, most is az ellenzéki összefogásra kell szavazni. Ebben egyébként az ellenzék prominensei is partnerei voltak, akik rendre elutaztak Dunaújvárosba kampányolni a jobbikos jelölt mellett. Kálló ígéretei között leginkább az elvándorlás, a lakáshelyzet és a közutak állapota területén találunk célirányosabb terveket, valamint azt is ígéri, hogy létrehoz egy „állandó értekezletet”, ahol a körzet településeinek vezetőivel egyeztetne rendszeresen a parlamentben vitt ügyeiről.

Bár Kálló ígéretei közül több meglehetősen elnagyoltnak tűnik, azt meg kell hagyni, hogy az egyik legkonkrétabb elképzelését éppen a dolgozók, köztük az egyedül ötezer embert foglalkoztató Dunaferr és a várost életben tartó ipari szereplő üzemeiben dolgozó munkások érdekében fogalmazta meg. Ez nem más, mint a korkedvezményes nyugdíj visszaállítása, amelynek megszüntetése Dunaújváros munkásrétegét hangsúlyosan érintette.

 

Mindehhez persze érdemes hozzátenni a mai parlamenti realitásokat is, amelyek közt a Fidesznek így is, úgy is kétharmada van – pláne, ha a dolgozókat érintő kérdésekről van szó, elég csak a tűzön, vízen obstrukción, tüntetéseken átvert rabszolgatörvényre gondolni. A parlamenti érdekérvényesítés nehézségeinek Kálló a következő elhatározással futna neki:

„Addig fogom bekiabálni az itt élők problémáit, amíg meg nem hallják.”