Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere tavaly október végén, az önkormányzati választás után arról beszélt:

„Fel akarjuk építeni Hódmezővásárhelyen a szabad magyar sajtót.”

Decemberben a Transparency International Magyarország évzáró konferenciáján már hosszasan értekezett arról, hogy a sajtót „nagyon nagy mértékben leírhatjuk”, indoklásként pedig azt hozta fel, hogy az ellenzéki lapok tulajdonosi struktúrájában „felbukkannak bizonyos szereplők”, akik miatt szerinte olyan cikkek is megjelenhetnek, amelyek a tulajdonos politikai akaratát érvényesítik. Sőt, a hódmezővásárhelyi független polgármester akkor úgy látta, hogy mindezt  az is bizonyítja, hogy

„ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat”.

Mindezek után ehét hétfőn Márki-Zay a Népszavának már azt fejtegette, hogy egy erős önkormányzati szövetségre van szükség, amelyben az ellenzéki városok tömörülhetnek, és amelynek a választásokra való felkészülés mellett „a független sajtó fejlesztése” az egyik legfontosabb feladata. Így fogalmazott:

„Szeretnénk létrehozni egy független hírszolgálatot, amolyan ellenzéki MTI-t: az ellenzéki városok és a budapesti kerületek médiumai megosztanák egymással anyagaikat, így terjesztve azokat a híreket, amelyek nem jutnak el az emberekhez a közmédián és a megyei lapokon keresztül. Akár egy közös internetes felületet is létre lehetne hozni, ahová fel lehetne tölteni az anyagokat. Ezeket a híreket, valamint a platformot minden kormánykritikus erő használhatná.”

Talán ebből is látható, hogy Márki-Zay Péter kissé rá van feszülve a sajtókérdésre. Ami egyébiránt nem is lenne olyan őrületesen nagy probléma: van baj a magyar sajtópiacon bőven, tényleg nem kell 10 évnyi ámokfutás után senkinek magyarázni, mekkora károkat okozott a NER a médiában.

Csakhogy Márki-Zay minden sajtóval kapcsolatos meglátása egy irányba mutat: a független sajtó elhiteltelenítésére. És ez – khm – baj.

Mert amikor például Márki-Zay Péter azt kritizálja, hogy a független sajtóban ellenzéki politikusokat lejárató (amúgy ez vajon mit jelent?) anyagok jelenhetnek meg, akkor azért felszalad az ember szemöldöke. Mire gondolt a költő? Mert azt ugye azért nem gondoljuk komolyan, hogy pusztán azért, mert nem szeretjük a NER-t, elfelejtjük, hogy az ellenzéki térfélen is pattoghatnak gyanús labdák? Vagy azt nem kéne megírni? Netán azt sugallja a hódmezővásárhelyi polgármester, hogy olyan lejárató anyagok jelentek meg a független sajtóban, amelyeknek nincs valóságalapja? Mert ez viszont már elég súlyos vád ahhoz, hogy ne csak úgy általánosságban beszéljen a „független sajtóról”…

Összességében ugyanis ez a beszédmód épp annyira káros, mint ahogy a kormánypropaganda pocskondiázza és hitelteleníti a független lapokat, pont azzal a módszerrel kelt gyanút a hallgatójában, ahogy odaátról megszokhattuk.

Az általánosítás azért is veszélyes, mert az ugyan tény, hogy a különböző struktúrákban működő ellenzéki lapok közt van, amelyik nyíltan kirakja az ablakba, hogy ki pénzeli, mások nem annyira kérkednek ezzel, megint mások küszködnek, hogy fenntartsák magukat pályázati pénzek, olvasói támogatások, és még egy rakás más módszer segítségével. De ha mindenkit egy kalap alá véve ír le a hódmezővásárhelyi polgármester, akkor épp annyira kelt rossz érzéseket az emberben, mint ahogy azt folyamatosan látjuk-halljuk a kormányzati oldalon.

De ugyanígy felmerül a kérdés: ha az önkormányzatok lapjai összeállva ellenzéki MTI-t hoznak létre, és adják-veszik egymás közt a híreket, arról mi jut az embernek eszébe?

Mutatom:

És persze koránt sem állítom, hogy az ellenzéki médiatérfélen pont ilyen szervilis konglomerátumot akar építeni a hódmezővásárhelyi polgármester, de nehéz nem kihallani a szavai mögül az akaratot, hogy valami ilyesmivel próbálkozzanak, legalábbis felépítésében.

Az, hogy Márki-Zay Péter ennyire hangsúlyozottan kommunikál a sajtó állapotáról, elég jól példázza, miféle közvélekedés folyik ma a politikusi térfélen a sajtó birtoklásáról. Van a miénk meg a tiétek, és ebben benne foglaltatik az is, hogy ahogy a kormánypárti sajtó az ellenzéket ekézi és a kormányt ajnározza, úgy az ellenzéki sajtónak is ez az elvárt feladata: hogy csupa rózsaszín cukormázba forgatott, és cukorgyönggyel beszórt hírt írjon az ellenzék tevékenységéről, és sárba tiporjon mindent, amit a kormány csinál.

Márki-Zay nem egyedül van ezzel a közvélekedésével – nem sokkal az őszi önkormányzati választás után például Horváth Csaba, Zugló polgármestere az Átlátszónak ment neki teljes lendülettel, megmutatva, hogyan is gondolkodik a sajtó szerepéről a közéletben. És ugyanígy találkozunk újságíróként úton-útfélen olyan megjegyzésekkel, hangsúlyokkal ellenzéki pártok-politikusok irányából, hogy miért kell ezt vagy azt az ügyet feszegetni ahelyett, hogy a kormányt ütnénk?

Csakhogy a független sajtó pont attól független, hogy nem azt veszi figyelembe egy-egy anyag megírásakor, hogy az a kormány vagy az ellenzék ügyeit tárja-e fel, lépéseit elemzi. És ezt igazán olyan nagyon-nagyon jó lenne, ha végre megértené az ellenzék is.

Mint ahogy az is jó lenne, ha az ellenzék úgy általában véve nem a sajtóval lenne elfoglalva. A független újságírás ugyanis akkor tudja betölteni funkcióját, ha békén hagyják. Az viszont bizonyosan nem segít a helyzeten, ha az ellenzéki pártok és politikusok (tisztelet a kivételnek) eszközként tekintenek a sajtóra, ahová folyamatosan be akarnák nyomni sajtótájékoztatóikat és egyéb tevékenységeiket, ha éppen úgy hozza kedvük, és nem tennék meg folyton bűnbaknak, amikor esetleg nem úgy megy a szekerük, ahogy szeretnék (erre is van példa, elég megnézni, hogy az ominózus Bangónés-patkányozós incidenst hogy próbálta a sajtón leverni a Magyar Szocialista Párt).

Viszont érdemes még egy kicsit azzal is foglalkozni, hogy miért probléma az, ha egy ellenzéki polgármester akarja megmondani, hogyan kéne kinéznie a független sajtónak (mármint annak, amit ő annak nevez).

Attól, hogy az ellenzék nagyot nyert az őszi önkormányzati választáson, most nem az a feladata, hogy visszacsapjon, és megtorolja mindazt a sok-sok sérelmet a sajtón keresztül, amit el kellett szenvednie az elmúlt közel 10 évben. Ne azért akarjon egy önkormányzat fenntartani egy lapot, hogy akkor most majd jól megmutassa, hogy a Fidesz mekkora geci, az ellenzék meg mekkora király. Ez ugyanis minden, csak nem független sajtó. De őszintén szólva még csak az önkormányzati média funkcióját sem feltétlenül tölti be, aminek közszolgálatot kéne teljesítenie.

Mert a közszolgálatiság iszonyatosan fontos. Nagyon nem mindegy, hogy közpénzből, adófizetői pénzből minőségi tájékoztatást ad-e az önkormányzatok által fenntartott média.

De ezt azért ne tekintsük függetlennek, mert nem az, hiszen az önkormányzat tartja fent – ahogy például Hódmezővásárhelyen is indult már olyan portál az önkormányzati választás óta, amelynek tulajdonosa a hódmezővásárhelyi önkormányzat vagyonkezelő cége.

Funfact: a Magyar Újságírók Szövetsége és a Nyomtass te is! mozgalom nemrég felvetette, hogy az ellenzéki városok hozzanak létre közös pénzalapot, és támogassák azzal a már meglévő független vidéki sajtót. A pénzalapot a MÚOSZ kezelné, és szakmai kuratórium döntene a pénzek odaítéléséről (melyben helyet kapnának a „szabad városok” képviselői is. A kezdeményezés garantálná, hogy a városok nem közvetlenül a saját lapjaikba tolják a pénzt, így elkerülhető lenne a befolyásolásnak még a látszata is.

Márki-Zay Péter a Népszavában arról is beszélt, hogy szerint ilyesmire azért nincs lehetőség, mert nem venné ki jól magát, ha a helyi adófizetők pénze „másutt” kerülne felhasználásra. Úgy fogalmazott:

„anyagilag senkit sem tudunk támogatni, de ez nem is a megyei jogú városok feladata, a pártok milliárdokból gazdálkodnak, erre nekik kell forrást találniuk.”

Innen nézve különösen izgalmas, hogy a az új hódmezővásárhelyi hírportálnak mégis az önkormányzat vagyonkezelő cége a tulajdonosa, és innen nézve kérdőjeleződik meg leginkább, mit gondol függetlennek a hódmezővásárhelyi polgármester, ha egy, a befolyásmentességre legalább garanciákat kereső megoldást nem tekint kivitelezhetőnek…

Mert hát ahhoz, hogy elhiggyük, hogy az önkormányzati média nem elfogult, elsősorban olyasféle intézményi és anyagi garanciák lennének szükségesek, amelyek világosan leírják a szempontrendszert, ami alapján a tartalomgyártás zajlik, és amelyek egyértelművé képesek tenni a minden politikai oldaltól való függetlenséget. Nem mintha erre lett volna eddig példa, vagy akár akarat Magyarországon…

Mint ahogy Márki-Zay sem tesz említést ilyen garanciákról, csak gyanút kelt a független sajtó irányába, és felvázol egy ellen-MTI-t, bármit is jelentsen ez, ahol az önkormányzatok médiumai saját híreket cserélgetnek egymás közt, mely hírek nyilván egy sajátos szemszögből (kormánykritikus, ezt Márki-Zay is hangsúlyozta) dolgozzák fel a történéseket.

A közszolgálatiság azonban nem erről szól. Amikor a kormányt kárhoztatjuk azért, mert gőzerővel tolja az arcunkba a propagandaanyagokat, nem csupán azt hánytorgatjuk fel, hogy szándékosan torzítják a valóságot, hanem azt, hogy mindezt politikai haszonszerzés céljából teszik. Azért, hogy megőrizzék a hatalmukat.

De fordítsuk meg ezt az egészet: ha ellenzéki politikusok, önkormányzatok azzal a céllal hoznak létre sajtót, sőt sajtóbirodalmat, hogy ellentartsanak a kormányzati erőfölénynek, és a nap végén megszerezzék tőlük a hatalmat, akkor az minek számít, ha nem politikai haszonszerzésnek? Hogy hihetnénk, hogy független és objektív marad az a sajtó, amelynek deklaráltan az a célja, hogy megszólítson potenciális választókat, és őket kritikus anyagokkal bombázva arra buzdítsa, hogy váltsák le a kormányt?

Félreértés ne essék: nem baj, ha van ilyen. Csak akkor nevezzük annak, ami. És ne használjuk rá a független sajtó kifejezést, mert nem az.

Van a független sajtónak elég baja, így 10 év után a NER-ben. Ha egy mód van rá, jó lenne, ha az önkormányzatok nem hitetnék el azt, hogy az általuk működtetett lapok töltik be a független sajtóban keletkezett űrt. Mert azzal egyrészt becsapják a saját olvasóikat és választóikat is – és nagyon nem mellesleg tovább erodálják a független sajtó renoméját (és ezzel veszélyeztetik a fennmaradását is az olyan lapoknak, amelyek például kisebb-nagyobb részben olvasói támogatásból élnek).

Kinek lenne ez jó?