Nemrég az a hír járta körbe a sajtót, amely szerint „Kattintásvadász álhíroldalak üzemeltetőit rohanta le a rendőrség”. A híradásokból kiderült, ál-hírportálok a koronavírus terjedésével riogatták az embereket, ezzel súlyos társadalmi kárt okozva, ezért közveszéllyel való fenyegetés nyomán indult nyomozás a végül felkutatott és megtalált elkövetők ellen.

Micsoda öröm, és rég várt intézkedés-sorozat! – gondolhatnánk, sőt, hozzátehetnénk, mindez már rég esedékes volt. Hiszen mi is többször mondtuk el véleményünket a múltban arról, micsoda romboló, alattomos hatást fejtenek ki a kitalált, a Facebook sajátosságai miatt futótűzként terjedő hírek. Például itt, és itt.

Szóval már majdnem megörültem a rendőrség problémalátásának. Azután viszont jött a következő hír, és menten el is kellett szomorodnia az embernek.

Történt ugyanis, hogy még szerdán a késő délutáni órákban mintegy két-háromszáz menedékkérő érkezett szerb oldalról a Kelebija és Tompa közötti határátkelőhöz, leültek, lesátraztak, majd azért kezdtek demonstrálni, hogy a magyar kormány engedje át őket nyugatra. Tévedésük hamar kiderült. A békés demonstráció végén a szerb hatóságok végül buszokkal szállították őket vissza az országba, így a határon felsorakozott rendőrök is levonulhattak.

Az események kapcsán pedig megjelent Németh Szilárd fideszes alelnök és államtitkár, és azonnal felrakta az ország álhírtortájára a marcipáncseresznyét. Facebook-oldalán ugyanis menten meg is osztott egy „migránsos” álhírt, amit a ravasz készítők nem szíriai, vagy észak-afrikai menekülteknek, hanem magyar államtitkároknak találtak ki:

Németh Szilárd ugyanis a Mandiner spekulatív cikkét osztotta meg, három fotó kíséretében. Ebben persze azt rebesgetik, hogy civil szervezők, sőt, egyenesen „ismeretlen nők” (!!!) irányítgatták a menedékkérők útját a magyar határig. Az információk megerősítésére persze azóta sem került sor.

Sőt, amint azt a 444.hu megírta, a Németh által illusztráció gyanánt használt két alsó fotó nem Magyarországon, és nem 2020-ban készült. Az első 2018-ban, Boszniában, egy túlzsúfolt és magára hagyott menekülttáborban, a másik pedig 2019-ben a görög Leszbosz szigetén.

Persze, ha egy pillanatra Németh bőrébe bújunk, nyilvánvalóvá válik, mi a fotók célja: fenyegető, a magyar kerítésre nagyon hasonlító drótkerítésen mászó, barna bőrű férfiak, és még vészjóslóbbnak szánt újabb csoport barnabőrű férfi.

Még érthetőbbé válik az illusztrációk logikája, ha a valóban a szerdai, határmenti villámtüntetésen készült MTI-fotót is megvizsgáljuk:

Németh Szilárdnak, aki a fényképet saját posztjához is hozzáadta, ez önmagában viszont nem volt elegendő illusztráció. Talán azért, mert békésen üldögélő nők, és gyerekek csendes ülődemonstrációját ábrázolja. Persze a fiatalabb fiúk, férfiak néha gyermekeiket felemelve, hangosabban is követelték a drótkerítésen való átjutást, ezzel azonban minden bizonnyal arra a nyilvánvaló tényre kívántak rávilágítani, hogy ők is emberek, értelemszerűen tehát a menedékjog, és humánus elbánás követelményei rájuk is vonatkoznak.

Németh Szilárdnak nem esett volna nehezére csak a hírügynökség fényképét használni. Az, hogy ő, vagy Facebook-oldala kezelői mégsem ezt tették tehát egyértelműen arra utal, hogy a tüntetés hangulatát nem tükröző, nem a demonstráló menekülteket ábrázoló, és korábbi, feszültebb helyzetekben készült fotókkal igyekeztek riogatni az államtitkár népes követőtáborát.

Már-már felrémlik az ember előtt, ahogyan Németh Szilárd irodaajtaját határozott, és erélyes kopogtatást követően töri be a Nemzeti Nyomozóiroda, hiszen, ha igen szigorúan értelmezzük új gyakorlatukat, akkor ez sem más, mint „közveszéllyel való fenyegetés”, ha arra gondolunk, hogyan próbál a Fidesz-KDNP kormány lefesteni egy átlag menedékkérő közel-keletit a magyar társadalomnak (nagyjából úgy, ahogyan Bush elnök médiája Amerikában Irak lerohanásának idején, vagy egy silányabb francia, szélsőjobboldali vicclap).

De mégsem a rendőrség érkezett meg a kritikákra válaszul, hogy felettébb kínos helyzetbe sodorja Németh Szilárdot. Helyettük jött viszont Nacsa Lőrinc KDNP-s képviselő, aki az RTL Híradónak megadta az üggyel kapcsolatban az év eddigi legmélyebb válaszát:

„A fake news fotó akkor lett volna igaz, ha ez a kép nem lett volna igaz. Ez a kép egy valós kép, csak nem ott készült. Nem akkor és nem ott készült, ezt lehet, fel kellett volna tüntetni.”

A finom kritika mögött Nacsa tehát új frontot nyitott a kultúrharcban: ontológiai, szemiotikai és fenomenológiai kérdéseket vet föl: a kép „igaz” csak „nem akkor és nem ott készült”.

Nem vagyok az a típus, aki az ledobott bölcseleti vívókesztyűt csak úgy mórikálva ott hagyja a földön, szóval megpróbálok erre is röviden válaszolni:

Ha például Jean Baudrillard fotográfia-elméletéből indulunk ki, akkor a fotók valójában éppen ugyanannyira igazak, mint például az olajfestmények: ő erről azt írta a nyolcvanas évek elején, hogy a fotográfia világa ellentétes viszonyban áll a valósággal, így tehát „radikálisan nem-objektív” világ. Következésképpen, ha igaz is egy fotó, valós szerinte semmiképpen nem lehet.

Ha pedig visszatérünk a fake news terepére, ez azt jelenti: a fotó mindig csak reprezentál egy megtörtént eseményt, egy jó sajtófotó pedig, noha a Baudrillard által felvetett „paradox valóságot” megteremti, mégiscsak akkor megfelelő és használható, ha adott térbeli és időbeli helyzettel – jelen esetben a február 5-i, tompai átkelőnél történtekkel – szerves viszonyt ápol.

Mert fotóesztétika ide vagy oda, amúgy közkeletűen álhírnek kell minősítenünk az egész bejegyzést, amely különösen súlyos dolog, hovatovább rémhírterjesztés, ha azt egy magas rangú kormányhivatalnok követi el. Nyilván erre céloz Nacsa is, amikor azt állítja, „fel kellett volna tüntetni”, hogy a képek máskor és máshol készültek.

Persze ha a helyzet fordított lenne, a kormánymédia azonnal tele lenne azzal, hogy az „ellenzék”, durvább esetben a „Soros-újságok” álhíreket gyártanak Orbán Viktor és kormánya lejáratására. Széleskörű bocsánatkérés nélkül pedig áldozatukat nem is engednék el. Extrém esetben még büntetőper, és a mentelmi jog felfüggesztése is lehet a vége egy ilyen esetnek, ha azt ellenzéki képviselő csinálja.

Mindenesetre mi azért örülünk, hogy Németh Szilárdot nem hurcolta meg a rendőrség az ügyben. Így legalább tisztán látszik az is, a magyar állam számára minden álhír egyenlő, de azért vannak álhírek, amelyek egyenlőbbek.