A Magyar Orvosi Kamara jogilag nem vehet részt a politikai erőkkel és ágazati képviselőkkel folytatott egészségügyi bértárgyalásokon, ezért újra beindítják a régóta létező, ám eddig „nem sok fényt kapó” Magyar Orvosok Szakszervezetét – jelentette be a Kamara a weboldalán.

Mint azt a bejegyzésben megemlítik, a tárgyalásokon való részvételre csak az ágazat úgynevezett reprezentatív szakszervezetének van lehetősége, ami jelenleg a Cser Ágnes által vezetett  Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ).

A velük való közös munkával azonban nincsenek megelégedve, ezért úgy döntöttek, felélesztik az orvosok szakszervezetét is a sikeres érdekérvényesítés végett:

„Már felvettük egymással a kapcsolatot, és bár elmentünk közösen az Emberi Erőforrások Minisztériumába tárgyalni 2020. január 15-én, a tárgyalásokat követő nyilatkozatok alapján egyértelművé vált számunkra, hogy az MSZEDDSZ nem tudja kellő hatékonysággal és elhivatottsággal képviselni a magyar orvosok érdekeit” – írják.

A Magyar Orvosi Kamara egyébként régóta nehezen tud együttműködni a szakszervezettel, ami annyira nem is meglepő, ha azt nézzük, hogy Cser Ágnes az elmúlt években gyakran kiállt a kormány egészségügyi intézkedései mellett, sokszor épp az egészségügyben dolgozók kárára.

2018 elején például arról beszélt, nemsokára megoldódik az egészségügyben dolgozók bérhelyzete, és ha még azt is keveslik a dolgozók, „akkor tovább lehet állni”. 2018 júliusában pedig azt javasolta, hogy a közszférában dolgozók túlterheltségét táncórákkal kellene enyhíteni.

Január 18-án Cser Ágnest az M1 interjúvolta meg a Magyar Orvosi Kamara friss javaslataival kapcsolatban, a műsorban pedig azt mondta, etikátlannak és igazságtalannak tartja, hogy a MOK szerint büntetni kellene a hálapénzt.

Szerinte az orvos és a beteg büntetése megrontaná a közöttük lévő bizalmi kapcsolatot, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tisztességes gyógyító munka folyjon. Hozzátette, a hálapénz kivezetéséhez a fokozatosan megemelt orvosi bérre van szükség, de azzal nem értenek egyet, hogy egylépcsőben emeljék meg az orvosok bérét, mert ez „összedöntené” az országot.

A Magyar Orvosi Kamara viszont szeretné kiharcolni az egylépcsős béremelést, és az alábbi bértáblát javasolja a kormányzat számára:

• a kezdő rezidenseknek 687 837 forintos bruttó alapbért,
• az öt éve rezidensként dolgozóknak 875 906 forintos bruttó alapbért,
• a kezdő szakorvosoknak 1 154 920 forintos bruttó alapbért,
• a tíz éve szakorvosként dolgozóknak 1 398 358 forintos bruttó alapbért,
• a bértábla csúcsán, 37 éves szakorvosi tapasztalattal 2 millió feletti bruttó alapbért.

A Kamara ezektől a módosításoktól azt várja, hogy a magyar orvosok bérezése hasonlóvá válik a környező országok orvosaiéhoz, mérséklődik a nyugati országok és magánszolgáltatók elszívóereje, az orvosi pálya vonzóbb lesz, az orvosok kiégése pedig megszűnik.

A paraszolvenciával kapcsolatban pedig úgy gondolják, súlyosan káros jelenség, és pont hogy ez mérgezi meg az orvos-beteg bizalmi viszonyt. Hátrányosan érinti a szakmai elveket, irreális elvárásokat ébreszt és ellehetetleníti a kormányzati egészségpolitikai szándékok jelentős részét. Éppen ezért büntetni kellene.

A MOK szerint nagyjából 10 000 orvosnak kellene belépnie a Magyar Orvosok Szakszervezetébe ahhoz, hogy elérjék az ágazati reprezentativitást, és így „jogszerű és mellőzhetetlen” tárgyalófelekké válhassanak a bértárgyalásokon.