Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Semmi sem lett eddig az emberséges lakhatásból, amit a fogyatékosok számára ígért a kormány

Egyelőre semmi nem körvonalazódik a kormány tervei alapján abból az ígéretből, amely szerint 2023-ra tízezer fogyatékos embernek nyújtanának lakhatást, emberibb, kislakásos körülmények között az eddig létező tömegintézményi férőhelyek helyett.

A TASZ Egyenlőségprojektjének vezetője, Környei Kristóf azonban arra hívta fel a figyelmet, a már futó projektek alapján a korábban ígért 10 ezer kislakásos férőhelyből eddig csupán mindössze 300 jött létre a kormányzati tervek alapján.

A TASZ projektje által készített részletes, és most publikált elemzés azt is feltárja, a kormány még 2011-ben készített átfogó stratégiát a fogyatékkal élő emberek szociális ellátórendszerének reformjára, eszerint 2041-ig kellene 101 intézményt és összesen 12 ezer férőhelyet kitagolni a rendszerből. 2012 és 2016 között összesen viszont csupán 672 tömeges, intézményes férőhely szűnt meg, 6 intézményből, ez az összes érintettnek csupán körülbelül 3%-a volt.

Az eredmények tükrében a stratégia 2017-ben módosult, ekkor a határévet 2036-re hozták előre, a szociális- és családügyi államtitkár pedig ekkor arról beszélt, 2023-ig tízezer, intézetben fogyatékkal élő ember „kapna esélyt az önálló- és teljesebb életre.” Ráadásul az azóta a kormányból kikerült Czibere Károly által vezetett államtitkárság ekkor az EU felé is vállalta a tízezres létszámot és 2023-as évet.

Csakúgy tehát, mint 2012 és 2016 között, a megváltozott szociális államtitkársági stratégia eredményei is ugyanúgy rendkívül szerények maradtak.

A TASZ most kiadott nyilatkozatában Környei hangsúlyozta:

„A fogyatékos embereknek legfőképpen ahhoz lenne joguk, hogy a közösség teljes jogú tagjaként éljenek, és ne a világ szeme elől eldugva várják az idő múlását. Kiszolgáltatottságukat növeli, hogy sokan közülük nem ismerik a ‘kinti’ életet, azt gondolják, hogy normális az a sokszor elhanyagoló, bántalmazó légkör, amiben élnek.”

Ehhez hozzátették, a jelenlegi, elavult intézeti, tömeges lakhatást biztosító struktúra azért is rossz, mert súlyos munkaerőhiánnyal is küzd az ágazat, „a fizikailag és lelkileg túlterhelt dolgozók nem tudják ennyi ember személyes igényeit, vágyait figyelembe venni”, ráadásul az intézmények fizikai állapota, felkészültsége sem teszi őket alkalmassá a bentlakók megfelelő kezelésére.

Ráadásul, mint arról a szaktudományban ma már pontosan tudnak, a tömeges, bentlakásos, fogyatékos emberekkel foglalkozó intézményekben éppen azok jellege, és az ott dolgozók gyors cserélődése, sok helyen feladatukra alkalmatlan emberek odakerülése miatt a fogyatékos emberekkel való visszaélések is gyakoriak.

Hiába tehát a 2017-ben elfogadott, módosított stratégia, Magyarországon éppen 2019-ben a fogyatékkal élők helyzetét még tovább nehezítette, hogy a köznevelési törvény immár hatályos módosítása lényegében megszüntette a magántanulói státuszt, ezzel az egyik legfontosabb lehetőségüket is elvéve attól, hogy itt speciális körülmények között kapjanak esélyt a felzárkózásra a speciális nevelési igényű gyermekek.

Ugyanígy a nyáron megszűnt a fogyatékos emberek és nyugdíjasok kedvezményes üdülési lehetőségét is megszüntették.

Ráadásul, ugyan a gyermekeiket otthon ápolók anyagi helyzete kissé javult, ők, és a mindennapi gondokodásra szoruló felnőtteket ápolók státuszát továbbra sem hajlandó a kormány munkaként, tehát lényegében nyugdíjalapként elismerni.

Címlapkép: MTI/Czeglédi Zsolt