A többnyire békés tüntetéssorozat, amely tavaly október óta tart Libanonban, szombat este általános erőszakba torkollt, miután a bankrendszer és az ország korrupt vezetése ellen tüntetők összecsaptak a fővárosban, Bejrútban a libanoni rendőrséggel.
Az ország gazdasága hónapok óta nagyon gyengén muzsikál (erről és az elégedetlenségről a Mérce is beszámolt többször), ez pedig leginkább a dolgozó embereket érinti, az elit pedig látszólag képtelen úrrá lenni a krízisen, és a megélhetés, a mindennapi élet költségei folyamatosan emelkednek, és egyre inkább távolodnak az emberek bevételeitől és tartalékaitól.
Noha október 29-én lemondott Szaad Hariri korábbi libanoni miniszterelnök, a tömegtüntetések okait, nevesül hogy a társadalom jelentős részének életszínvonala folyamatosan romlik, miközben a korrupt politikai elitek élnek mint hal a vízben, nem sikerült megoldani.
Az Al Jazeera karácsonyi riportja szerint Libanonban a társadalom jelentős részének nehézséget jelentett a karácsony, miután sokan elvesztették a munkájukat, vagy korábbi béreiknek egy részéért dolgoznak, miközben a bankok önkényesen megtagadják egy bizonyosnál magasabb összeg kiadását a bankszámlák tulajdonosainak.
A most szombati tüntetések során közel 400 ember sérült meg, köztük (a libanoni biztonsági erők közlése szerint) mintegy 130 rendőr.
A demonstrálók „forradalom” felkiáltással rohamozták meg a kormányzati negyedet Bejrút belvárosában, köveket, virágcserepeket és fémkordonokat dobva a rendőrök felé, akik erre könnygázgránátokkal és vízágyúval válaszolt.
A nemzetközi jogvédelemmel foglalkozó Human Rights Watch szerint a rendőrök szándékosan lőttek fejmagasságban könnygázgránátokat, illetve gumilövedékekkel többeknek eltalálták a szemét.
A Hariri lemondása óta eltelt időszak nem hozott se politikai se gazdasági stabilitást a közel-keleti országnak: a kabinet miniszteri székeiért folyamatos, nem szűnő csatározások folynak a politikusok között, akik így képtelenek kormányt alakítani, a libanoni font értéke pedig gyakorlatilag felére csökkent az elmúlt időszakban.
A bankok továbbra is korlátozzák a készpénzfelvételt, ami csak tovább szítja a velük szemben elmélyült bizalmatlanságot, a külföldi valuta hiánya pedig általános áremelkedéshez vezetett.
