Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbán beadta a derekát, vállaljuk a karbonsemlegességet 2050-re

Hosszas huzavona után csütörtök éjjel Orbán Viktor miniszterelnök végül beadta a derekát az Európai Tanács ülésén, és csaknem az összes uniós vezetővel együtt megszavazta, hogy az EU 2050-re karbonsemleges legyen, vagyis kevesebb üvegházhatású gázt bocsásson ki, mint amennyit megköt – írja a 444.

Egyedül Lengyelország jelezte, hogy nem biztos abban, hogy tartani tudja a céldátumot, ennek ellenére a Tanács mindeddig példa nélküli módon bejelentette, hogy megállapodtak.

Ez azért érdekes, mert a Tanács döntéseihez elvileg konszenzusra van szükség – és Lengyelország ugyan nem vétózott, hanem voltaképpen tartózkodott – igen szokatlan, hogy teljes egyetértés híján is bejelentsék egy megállapodás elfogadását.

Charles Michael, a Tanács új elnöke, aki december 1. óta tölti be hivatalát, az eljárással kapcsolatban azt mondta,

„néha szükség van kreatív megoldásokra”.

A 2050-es céldátum Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnökének európai zöld megállapodásában szerepel, de hosszú volt az út idáig, és sokáig egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy sikerül az Unió vezetőinek dűlőre jutni ebben a klímavédelmi és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő fontosságú kérdésben.

Tavasszal még csak nyolc ország támogatta a 2050-es karbonsemlegességi célt, azonban a zöld pártok és mozgalmak előretörésével egyre többen, többek között a korábban hevesen ellenkező Németország is beállt a terv mögé, és miután az uniós országok sorra jelezték egyetértésüket, csütörtök éjfélre a korábban ellenkező Csehország és Magyarország is beállt a sorba.

Lengyelország azonban súlyosan szénfüggő gazdaságként egyelőre nem állt  egyértelműen a terv mellé, miután energiatermelésének csaknem egészét széntüzelésű erőművekkel elégíti ki, ehhez kapcsolódóan pedig a szénbányászat is húzóágazatként van jelen az országban – mindazonáltal nem is vétózott, hanem jövő nyárig rágódik a terven.

A von der Leyen-féle terv egyébként – habár minden eddiginél ambiciózusabb – környezetvédő szervezetek szerint korántsem elégséges ahhoz, hogy Európa eleget tegyen a 2015-ös párizsi egyezményben vállaltaknak, miszerint a globális felmelegedés szintjét az évszázad végéig lehetőleg 1,5, de maximum 2 fok alatt tartsuk.

Annak ellenére viszont, hogy a terv szerint az Unió a magántőke bevonásával és „zöld beruházásokra” ösztönzésével kívánja elérni a zöld fordulatot, a német ipari lobbi máris elkezdett tiltakozni, mondván ilyen gyors átalakítás földhöz vágná a jelentős mértékben az autóiparra épülő német gazdaságot.

Ami azt feltételezi, hogy a szélsőségesen a német autóipartól függő magyar gazdaság sem járna jobban, mely egyébként már most érzi az autóipar visszaesését, az elmúlt hónapokban sorozatosan érkeztek a hírek a különböző üzemek csoportos létszámleépítéseiről.

Ugyanakkor a megállapodás szerint Magyarország és az Európai Unió perifériája jelentős támogatásokra számíthat a zöld fordulat végrehajtásához. Ezek mértékéről egyelőre nem esett szó, azonban Orbán a csúcs előtt bejelentette, hogy 50 ezer milliárd forintra lenne szüksége az országnak ahhoz, hogy elhagyja a fosszilis energiahordozókat, tenné ezt ráadásul úgy, hogy legalább részben atomenergiával helyettesíti a kieső kapacitásokat.

Ez bele is került az egyezménybe. Ugyanakkor annak kérdéses a realitása, hogy 2050-ben egyáltalán fizikai szempontból lehet majd üzemeltetni az atomerőműveket, miután a Duna vize nyaranta már így is alig képes hűteni a paksi blokkokat – harminc év múlva pedig kétségkívül melegebbek lesznek a nyarak.