A mai napon 115 igen, 53 nem szavazattal és 3 tartózkodással elfogadta az országgyűlés azt a kulturális törvénycsomagot, amely alapján a színházaknak közös fenntartási megállapodást kell kötniük a kormánnyal, illetve létrejön a Nemzeti Kulturális Tanács intézménye is. Az eredeti törvénymódosításban a Nemzeti Kulturális Alap drasztikus átalakítása, illetve a független színházak támogatásának tiltása is szerepelt, de ezek azóta kikerültek a módosítási csomagból.

Az újonnan létrejövő Nemzeti Kulturális Tanács az eredetileg tervezettnél kisebb hatalmat kap; elnökét a kormány határozatban nevezi majd ki, tagjai pedig a mindenkori MMA-elnök és a kultúrstratégiai intézmények vezetői lesznek. Feladata alapvetően a kultúra kormányzati stratégiájának irányítása.

Az előadóművészeti törvény alábbi változásai szerepelnek a jelenlegi változatban:

• Az állam által fenntartok színházak működtetéséhez szükséges forrást a költségvetés biztosítja.
• Az önkormányzati fenntartású színházakét az önkormányzat.
• Ha az önkormányzat nem tud minden forrást fedezni, az önkormányzat a kormányhoz közös működtetésre vonatkozó kérelmet terjeszthet elő, amit a kormány megvizsgál.

A törvényjavaslat megszavazása előtt az ellenzéki képviselők tiltakozásképp felálltak és fekete színházi maszkokat tartottak az arcuk elé.

A szavazás után sajtótájékoztatót is tartottak, amelyen Hiller István, Ungár Péter, Bősz Anett és Tordai Bence képviselők vettek részt.

Hiller István, az MSZP választmányi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy azért problematikus a színházak önkormányzati finanszírozásának kérdése, mert a kormány az utóbbi években rendkívül megnehezítette a helyzetüket, egyszerűen nincsenek megteremtve az anyagi feltételek.

„Ha akarsz pénzt, beleszólok, hogy ki lesz a színházigazgató. Ha nem szólhatok bele, nem kapsz pénzt.”

Arra is felhívta a figyelmet: alig több, mint két nap telt el a törvényjavaslat beterjesztése, a viták és az elfogadás között. Ha ez egy valóban átgondolt, egyeztetett törvény lenne, nem ötven óra alatt fogadják el – ráadásul ereetileg azért tették éjszakára a megszavazását, utolsó napirendi pontként, mert a maga a kormány sem hiszi el, hogy igaza lenne.

Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció képviselője szerint Orbán az október 13-i pofontól nem kijózanodott, hanem kábultságában kapkodásba kezdett, rossz és gyalázatos döntéseket hoz. Úgy látszik, nem értette meg, hogy a budapestiek többek között a kultúra szabadságáról is szavaztak. A kulturális bizottság tagjaként felháborítja és kikéri magának, hogy ez a testületet, amelynek küldetése lenne a magyar kultúra ügyeivel foglalkozni, össze sem hívták, az érdemi párbeszédet akadályozva.

„Orbán Viktor a politikai hatalom után a fejeket, a szíveket és a lelkeket akarja ezzel a törvénnyel.”

Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője szerint egy színház mindig egy közösség tere, ezért a közösségnek önmagáról kellene döntenie.

„Nem lehet azt Budapesten eldönteni, hogy ki mire alkalmas, Nyíregyházától Szombathelyig.”

Ungár úgy gondolja, ez ugyanaz a centralizációs politika, amit a Fidesz évek óta folytat; különösnek tartja, hogy a metoo-t eddig elítélő kormány most pont egy ugyanilyen ügyre hivatkozik. Ráadásul a  Fidesz kormányzásának tizedik évében is arra hivatkozik, hogy el vannak nyomva, ám művekkel csak művek versenyezhetnek és nem törvények – tehát ha a magukat jobboldalinak tartó művészek úgy gondolják, hogy nem érvényesülnek eléggé, írjanak jobb műveket!

Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője azzal kezdte: a mai nap a magyar színházak és a kultúra fekete napja.

„A most elfogadott törvény csak a Fidesz számára törvény, a többiek számára diktátum. Márpedig diktátumnak nem engedelmeskedünk, mert mi a köztársaság állampolgárai vagyunk és nem a NER rezsimjének alattvalói.”

Tordai érdekes tartja azt is, hogy amíg az önkormányzatok nagyrésze fideszes volt, illetve a főváros polgármestere is hozzájuk tartozott, valahogy nem érezték szükségét annak, hogy beleszóljanak a színházigazgatók kinevezésébe.

Bősz Anett, a Liberálisok elnöke arról beszélt, hogy a színház az ókor óta az az intézmény,a mely segít elviselhetőbbé tenni a mindennapokat. Szerinte a színházak a szabadság utolsó kis szigetei voltak, ahol még szabadon lehetett arról beszélni, mi történik: nem csak a politikában, hanem a társadalomban is – és most ezt akarják elvenni az emberektől.

A sajtótéjékoztatón készült felvételünk itt megtekinthető: