Ahogy arról korábban már beszámoltunk, október eleje óta folyamatos tüntetések zajlanak Irakban a közszolgáltatások hiánya és a munkanélküliség miatt. A felháborodáshullámra, amely a teljes politikai és üzleti elit leváltását tűzi célul, a hatóságok erőszakkal válaszoltak,
az elmúlt másfél hónapban legalább 300 ember vesztette életét és 15 ezer sérült meg a karhatalmi fellépés következtében.
Hétfőn a tiltakozók lezárták a dél-iraki Bászra közelében található Um Qasr kikötőt, amely a közel-keleti ország legfontosabb kijárata a Perzsa-öbölre. A Reuters információi szerint a blokád ötven százalékos forgalomkiesést okozott a kikötőben, ha pedig tovább folytatódik, teljes leállást is okozhat. Október 29 és november 9 között már sor került egy hasonló lezárásra, akkor a hatóságok szerint 6 milliárd dolláros kár keletkezett.
Az erősen importfüggő ország számára Um Qasr-on keresztül érkezik a gabona, cukor és növényi olajok nagy része.
Nem csak a kikötő lezárása az egyetlen látványos tiltakozóakció, amelyre a hétfői napon sor került.
Tiltakozók lezártak több olyan Bászra-régióbeli útvonalat is, amely a kőolajmezőkhöz vezet, sőt Bagdadban a központi bank munkáját is megbénították.
A szakszervezetek sztrájkfelhívására zárva maradtak az iskolák a szintén dél-Irakban elhelyezkedő Hilla, Dívánijja és Kerbela városában nem nyitottak ki az iskolák, Nedzsefben és Bagdadban sem nyitott ki több iskola. Nászirijja városban nemcsak az iskolák, de a többi közintézmény dolgozója is sztrájkba lépett, csupán a kórházak maradtak nyitva.
Bagdadban a szakszervezetek tagjai végigvonultak a városon, hogy csatlakozzanak a Tahrír téren október 24-e óta tartózkodó polgárokhoz. Pár hete egy tüntető itt foglalta össze követeléseik lényegét a Reuters-nek:
„Minden, amit követelünk, az négy dolog: munka, víz, elektromos áram és biztonság. Ez minden.”
Az Iszlám Állam 2017-es, iraki legyőzése után viszonylagos stabilitás a közel-keleti államban október 1-én ért véget, amikor 2003 óta nem látott, óriási tiltakozáshullám kezdődött a vallásos síita Muktada asz-Szadr befolyása alatt álló központi kormányzat ellen, az emberek a legalapvetőbb közszolgáltatásokat és megélhetési javakat követelik, és a teljes politikai elit ellen vették fel a küzdelmet.
A tiltakozók egyértelműen nem a régóta megszokott vallási és etnikai vonalak mentén szerveződnek, hanem a politikai rezsim és a gazdasági elit korrupciója, a kizsákmányolás ellen vonultak utcára. Ezt jelzi az is, hogy a legtekintélyesebb dél-iraki, síita vallási vezető, Ali al-Szisztáni már az október 4-i, pénteki imádság utáni beszédében jogosnak nevezte a tiltakozók követeléseit, és kritizálta a kormányzatot.
Az ajatollah kerbelai székhelyén múlt pénteken is megszólalt, ezúttal a közbizalom visszaállítása érdekében új választási törvényt megalkotását és új választások kiírását szorgalmazta.
A vallási és etnikai vonalak felülírását az is jól bizonyítja, hogy a síita többségű társadalom és tüntetők erőteljes ellenszenvvel viselkednek a szomszédos Irán síita fundamentalista rezsimjével szemben, amely az elmúlt időszakban egyre nagyobb befolyásra tett szert Bagdadban.
A New York Times épp hétfőn publikált riportot arról, hogyan hálózta be Irán a teljes iraki kormányzatot. A tiltakozók persze nem csupán Irán, de a többi regionális és globális hatalom, így az USA befolyását is kárhoztatják.
Az iraki tüntetések és a velük párhuzamosan folyó libanoni és egyiptomi tiltakozások, illetve az iráni demonstrációk immár a teljes, 1945 utáni, főleg a nyugati országok és az egykori Szovjetunió által kialakított közel-keleti politikai államrendet, és évtizedek alatt kialakult kaotikus elnyomást kérdőjelezik meg.
(via Reuters, Al Jazeera)
