Vasárnap az Átlátszó megírta, hogy Horváth Csaba, Zugló frissen választott szocialista polgármestere az alakuló ülésre rögvest úgy érkezett volna, hogy az átláthatóságot súlyosan sértő javaslatokat nyújtott volna be.

Az egyikben úgy módosította volna a képviselőtestület szervezeti és működési szabályzatát (SZMSZ), hogy a polgármester – vagyis ő maga – döntést hozhatna a képviselőtestület hatáskörébe tartozó szinte bármely ügyben, ha a kérdést halaszthatatlannak minősíti.

A másik rendelet értelmében pedig az önkormányzat vagyonát érintő ügyekben a rendes ügymenetet illetően is csökkentette volna a képviselőtestület döntési jogkörét, sokszorosára emelve azt az értékhatárt, ami felett a képviselőtestület hozzájárulása kell(ene): ingó vagyontárgyak esetében 50 millióról 150 millióra, ingatlanok esetén pedig 50 millióról 250 millióra növelte volna a limitet Horváth.

A javaslatoktól se a Kétfarkú Kutyapárt, se a Momentum helyi képviselői nem voltak túl boldogok, a Momentum egész konkrétan azt is jelezte, hogy akár az egész SZMSZ-t kész leszavazni, ha ebben a formában marad.

És mit tett mindeközben Horváth Csaba? Első körben lejáratásnak nevezte az ügyet, sértett hangvételben felróva, hogy őt miért nem kérdezték meg. Az Indexnek azt mondta, hogy neki „nem tűnt fel”, hogy akár egyetlen hatáskör is többletként lenne megfogalmazva a javaslatban a régi SZMSZ-hez képest. Majd végül hétfő reggelre visszavonta az SZMSZ módosítására vonatkozó javaslatot, és az erről szóló közleményben hazugnak, manipulatívnak és félrevezetőnek nevezte az Átlátszó cikkét.

Ugye érezzük, hogy ebben a történetben valami nagyon nem stimmel?

Illetve nem is valami, hanem körülbelül semmi sem stimmel. A helyzet ugyanis az, hogy Horváth Csaba zuglói polgármester ugyanazzal az eszközzel élt, amit számtalanszor láttunk már a Fidesznél, és ami miatt egyébként akkor, amikor a kormánypárt irányából érkezik, fel is szoktunk háborodni.

Jelesül: ahelyett, hogy a felmerülő ügyre érdemben reagált volna, csúsztatásokkal és a cikket közlő lap hiteltelenítésével igyekezett menteni a menthetőt.

Igen, tudom, hogy Horváth Csaba vasárnap kiadott egy közleményt arról, hogy miért „szemenszedett hazugság” szerinte az Átlátszó cikkének több állítása is. Szóval nézzük csak meg, mit is írt Horváth:

„A cikk címében foglalt állítás szemenszedett hazugság. Az igazság az, hogy a rendelet ebben az értelemben a meglévő állapotot tükrözte és hivatkozik Mötv. 68. § 2. 3. bekezdésére.”

A cikk címe az volt, hogy „Horváth Csaba már most átláthatatlanabbá tenné Zuglót, ahol csak két hete polgármester”. És nem nevezhető hazugságnak, ugyanis bármennyire is a törvényre hivatkozik a polgármester (amit ugye mindenki tud fejből, vagy legalábbis rögvest utánanézett, amint meglátta?), az Átlátszó elég pontosan leírta, hogy mi a probléma.

Az, hogy bár a citált törvény valóban lehetővé teszi, hogy az SZMSZ felhatalmazza a polgármestert arra, hogy a képviselőtestület két ülése között halaszthatatlan esetben döntést hozzon (ami alól például a rendeletalkotás kivételt jelent), csakhogy a zuglói javaslat ennél jóval többre vonatkozik, hiszen éppen a szinte minden kérdésre kiterjedő jogkör biztosítása járhat azzal, hogy a polgármester megkerülheti azokat az átláthatósági és nyilvánossági garanciákat, amelyek a képviselőtestület működéséhez kapcsolódnak. És mindehhez csak arra van szükség, hogy az ügyet „halaszthatatlannak” minősítse. (Miközben tegyük hozzá, hogy nem állja meg a helyét Horváth azon érvelése sem, hogy időt akarna ezzel megspórolni, hiszen rendkívüli ülést meg aztán bármikor összehívhat, ha a helyzet úgy kívánja).

Aztán itt van még Horváth másik állítása is:

„Szemenszedett hazugság az is, hogy a polgármester százmilliós ügyekben dönthetne önállóan, erre eddig sem adott, és a jövőben sem ad lehetőséget az SZMSZ. A polgármesteri jogkörben hozott döntések elsősorban kötelezettség-vállalással nem járó döntések.”

Itt látszik igazán, mitől problematikus a módszer. Azt ugyanis az Átlátszó cikke nem állítja, hogy „a polgármester százmilliós ügyekben dönthetne önállóan”.

Hanem ezt írja:

„A frissen megválasztott polgármester tehát az önkormányzat vagyonával kapcsolatban 100 és 200 millió forinttal emelné a bizottsági hatáskörben, képviselőtestületi hozzájárulás nélkül eldönthető ügyek értékhatárát.”

Íme, ennyi az egész, barbatrükk, máris olyasmi lett megcáfolva, ami nem is volt állítás, de a hazugság-bélyeg így is rákerült egy komplett cikkre, ami egyébként nem tett többet, mint hogy tényeket rögzített.

Tegnap este az ATV-ben Horváth már azzal kérte ki magának, hogy a javaslataiba belemagyaráznak mindenfélét, hogy olyan állításokat rótt fel, amelyek tényszerűen és visszakereshetően nem szerepelnek a cikkben. És mindezek mellett az egészet egy darab újság egy darab újságírójának a lejáratásaként állította be, nagyvonalúan elfelejtkezve arról, hogy a Kutyapárt és a Momentum is jelezte, hogy van probléma a módosításokkal, mindkettő nyilvánosan.

De ettől függetlenül a hatás nem maradt el. Mutatok néhány példát Horváth Csaba posztja alól:

És akkor lássuk, mi is az igazi probléma ezzel az üggyel.

Amikor Horváth Csaba hazugnak nevezi az Átlátszót, akkor egy független tényfeltáró lapot támad. Amelynek legfontosabb tőkéje épp a hitelessége. Ez az, ami miatt az olvasói támogatják, ami miatt pályázatokat nyer, vagyis ami miatt fenn tudja tartani saját magát. Mely hitelességét Horváth Csaba csúsztatásokkal igyekszik aláásni, miközben ő maga végül ugyebár csak visszavonta az inkriminált javaslatát.

És jegyezzük meg itt: hazugsággal vádolja a szocialista polgármester az Átlátszót – de speciel helyreigazítást nem kért. Ami megint csak azt a kérdést veti fel: ha tényleg fájdalmas hazugságról lenne szó, akkor azt nem kéne helyreigazíttatni? Vagy más irányból: ha Horváth nem igazíttat helyre, akkor  nem arról van szó, hogy nincs mit helyreigazítani?

Amúgy pedig, ha valóban helyes és jó szándék vezérelte Horváth Csaba zuglói polgármestert a módosító benyújtásában, akkor miért vonta vissza? Ő a közbizalommal és az átláthatósággal magyarázza a visszavonulást, de ha tényleg semmilyen probléma nem lett volna vele, ha valóban hisz abban, hogy ezek szükséges módosítások, amelyek benyújtásával az önkormányzat munkáját jobbá teheti, akkor – ahogy ő azt most állítja – elég lett volna egyetlen újságcikk, hogy ezektől eltántorítsa?

Ráadásul azzal, hogy Horváth Csaba a problematikus ügy feltárása után egyből a sajtót igyekszik hitelteleníteni, óriási károkat okoz. Nem csak az Átlátszónak, de a független újságírásnak is, úgy általában.

Arra már igazán csak megvonjuk a vállunkat (pedig amúgy nem kéne), amikor Orbán Viktortól Bayer Zsoltig köszörülik a nyelvüket a kormánypárt észosztói a független lapokon, hiteltelenítve saját táboruk felé mindazt, amit a sajtó velük kapcsolatban feltár.

Arra már esélyünk sincs, hogy ezekhez az olvasókhoz, magyar állampolgárokhoz, választópolgárokhoz eljuthassunk, pont azért, mert annyian és annyiszor duruzsolták a fülükbe, hogy a balliberális sajtó hazudik.

Na de azzal mit kezdjük, ha az ellenzék is elkezdi hitelteleníteni a még megmaradt hiteles forrásokat? Ha sikerül ráhergelni az ellenzéki olvasókat arra, hogy a független sajtó is hazudik, akkor lerántják az Origo-Lokál-888-stb. szintjére azokat a médiumokat is, amelyek egyébként még pont ellen igyekeznek tartani az őrületnek.

És mindezt miért? Mert Horváth Csaba rögtön a zuglói alakuló ülésen akart egy kicsit matatni az SZMSZ-szel? Megéri? EZÉRT?

Persze, nem ez az első ilyen eset, amikor pusztán azért, mert a szocialistáknak nem tetszik a független sajtó mondanivalója, egyből fideszbérencezni kezdenek – emlékezzünk csak vissza arra, hogy Bangóné patkányozása után is ez volt a fő mondanivaló, hogy az a gonosz sajtó magyarázta félre a szavait.

Láng Balázs, az MSZP kommunikációs igazgatója egyenesen a Facebookon rontott neki Pető Péternek (aki akkor még a 24.hu főszerkesztő-helyettese volt, azóta főszerkesztője), mondván:

„Sebaj, értjük, hogy mindez a Fidesz rendelése, és szomorúan látjuk, hogy ennyi, magát függetlennek nevező orgánum/újságíró ilyen lelkesen szolgálja ki a propagandagépezet céljait. Esetleg nyomjátok végtelenítve a 24.hu-n is Péter. Utóvégre nincsenek már migránsok, nincs Soros, csak Bangóné maradt. Kanalizálni kell a gyűlöletet. Szóval kellemes hazugságterjesztést, és további jó munkát.”

Így megy ez. Ujhelyi István a patkányozós videót ugyan végül törölte („Meghallottam és megértettem ugyanakkor közösségünk véleményformálóinak féltő szavait is.”), de amíg tartották magukat, erőből nyomtak le minden kritikus véleményt. Azért tegyük hozzá: Láng Balázs már nem az MSZP kommunikációs igazgatója. De úgy tűnik, tanulni nem sikerült a történetből.

Szóval szögezzünk le néhány dolgot. Az nem úgy működik, hogy a független lapok csak a NER ügyeiről rántják le a leplet. Az nem működik, hogy egy tényfeltáró újság nem számol be olyasmiről, amiről tudomása van, pusztán azért, mert az holmi ellenzéki politikusokra vetne árnyékot. A független újságírás, a független sajtó nem azért van, hogy az ellenzéki politikusok hátradőlhessenek, és várják a leleplező anyagokat a kormányról, amiket meglovagolhatnak, miközben ők maguk suttyomban matathatnak.

A sajtó, annak független része legalábbis nem azért van, hogy az ellenzék igényeit kiszolgálja. Sőt. Saját hitelességét veszélyezteti az a lap, amely pusztán azért, mert az ellenzék ügyeiről van szó, némaságba burkolózik.

Tanulsága ennek a történetnek nincs. Csak rögzítsük, hogy akkor mostantól ezzel is szembe kell néznünk, erre is fel kell készülnünk.

Ami fontos lenne egy ilyen helyzetben, az a független sajtó szolidaritása. Ne hagyjuk szó nélkül azt, ha kollégáinkat alaptalanul hazugnak nevezik.

Mert ha ma ezt megengedjük, holnap mire számítsunk? És ha ma ezt az ellenzék megengedi magának, holnapra mennyivel lesz jobb a NER-nél?

És a másik: az ellenzéki politikusoknak sem ártana elgondolkodniuk azon, hogy mit is gondolnak a sajtóról.

A választás után nem sokkal Érd új polgármestere, Csőzik László elég pontosan kifejtette, mi az, aminek a helyi lapban nem kéne lennie:

„Nem akarom, hogy ugyanaz a kritikátlan, a polgármestert sztároló PR dömping folytatódjék, csak épp fordítva, s innentől meg mi legyünk az alákérdezettek és a tévedhetetlenek a hasábjain.”

Az érdi polgármester üdvözölte, hogy a helyi sajtó végre felszabadulhatott a nyomás alól. Jó lenne, ha ezt más ellenzéki politikusok is megértenék.

Természetes, hogy nagy lesz a figyelem az új városvezetőkön, hiszen épp azért kaptak felhatalmazást, hogy máshogy, jobban csinálják. A tényfeltáró újságírók dolga pedig az, hogy megírják, ha valami nem hogy nem jobban, de rosszabbul megy. Függetlenül attól, hogy a kormánypártok vagy az ellenzék bassza-e el éppen. A legjobb az lenne, ha nem csak nem basznának el semmit, de még annak a gyanúja se merülne fel, hogy ilyesmire készülnek. Elég sok idegeskedést megspórolhatnánk vele egymásnak.