A tegnapi nap folyamán, pénteken megállapodott a következő, négy éves kollektív szerződésről az amerikai General Motors az Egyesült Autóipari Dolgozók (UAW) szakszervezeti szövetséggel, miután a közel egyhónapos sztrájkakció körülbelül 2 milliárd dollár (593 milliárd magyar forint) bevételkiesést okozott az USA középnyugati cégóriásának.
A CNBC hírcsatorna honlapján az olvasható, hogy az összesen 48.000 munkást tömörítő, országos szakszervezeti szövetség és a GM vezetői között kialkudott szerződés-tervezetet a végleges szavazáson a szakszervezeti tagok 57%-a támogatta, így a szerződést a UAW vezetői megkötötték.
Az új kollektív egyezmény feltételei szerint minden munkabér után megemelt havi bónuszok járnak majd, és átlagosan, fejenként éves 11 ezer dolláros (3,2 millió forint) további bónusztételt sikerült kiharcolniuk,
cserébe a UAW beleegyezett abba, hogy a General Motors négy amerikai gyárát és bezárja, és felszámolja, amely eleve a szeptember 16-án kezdődő sztrájkakció egyik legfontosabb oka volt.
A UAW és a GM vezetői mindezek ellenére egységesen sikernek értékelik a megegyezést. Terry Dittes, a UAW elnökhelyettese megköszönte a dolgozóknak, hogy szerinte „hihetetlen állhatatossággal hódították meg egy nemzet szívét” az 1970-es évek óta hirdetett legnagyobb országos sztrájk során. Valóban: negyven napon át közel 50 ezer ember nem vette fel a munkát a GM gyáraiban, ehhez foghatót pedig a Reagan-korszak kezdete óta nem látott az Egyesült Államok.
A dolgozók most akár már helyi idő szerint szombat reggel újra felvehetik a munkát.
Egyes kommentárok megjegyzik, hogy éppen a sztrájkakció óriási részvételi arányai miatt az elért eredmények súlyosan a szakszervezeti tagok várakozásain alul maradnak. Diane Feely a Jacobin portálon hosszan elemzi, miért tartja a most a tagság által ratifikált szerződést rendkívül előnytelennek a szakszervezet erejéhez mérten.
Felhívja például a figyelmet arra, hogy a GM más nagyvállalatokhoz hasonlóan növekvő mértékben alkalmaz időleges, nem formális munkaszerződéssel alkalmazottakat (őket az USA-ban tempeknek hívják), az ő jogaikat a szakszervezet, minthogy tagságra nem jogosultak, még mindig nem képviseli. Pedig pont a GM-nél a munkaerőnek már 7%-a ehhez a bizonytalan foglalkoztatású réteghez tartozik.
Az autóipari konszern óriási fegyvere tehát továbbra is az egyre több részmunkaidős dolgozó marad, és minden bizonnyal a mostani megállapodás is arra sarkallja majd őket, hogy számarányukat növeljék a jövőben. A UAW-nek pedig éppen ezt kellett volna megakadályoznia.
Feely ezenkívül tragikusnak ítélte meg a tervezetet már csak azért is, mert a 2015-ös, négyéves szerződés még kikötötte, hogy a GM egyetlen üzemét sem zárhatja be az USA-ban, egyetlen ilyen bezárás ugyanis egy egész város gazdasági biztonságát veszélyeztetheti. Most azonban, az immár megszavazott szerződésben erre a UAW már teret biztosított a GM-nek.
A szakszervezeti szövetség ennek ellenére azt közölte, további autógyárakkal való egyezkedéssel folytatják a munkajogokért való küzdelmet: máris felvetették, hogy az iparág két másik, nagy amerikai munkaadójával, a Forddal és a Fiat-Chryslerrel, nyilatkozatukban közölték, hogy a GM-mel kötött kollektív szerződést „mintának fogják használni” a két másik céggel szemben is.
