Ott kezdenénk a kisvárosi nyilvánosság bemutatását, ahol Bogatin Bence a megyei lapok Mészáros, Vajna és Pecina, majd a KESMA tulajdonába kerülése kapcsán abbahagyta, az űrrel, amit a közéletnek ez a korábban volt helyi fóruma maga után hagyott. Ami talán egy mindig is betöltetlen űr vagy nem is létező tér lehet.

A múlt rekonstrukciója helyett itt és most a jelen tiszavasvári nyilvánosságának bemutatására teszünk kísérletet, amelynek három ténylegesen látható eleme az önkormányzati lap, a városi televízió és természetesen a Facebook.

Az önkormányzati lap és televízió

A 9750 választópolgárral rendelkező településen a legszélesebb – de számszerűségében általunk pontosan át nem látott – eléréssel rendelkező helyi médium a városi havilap, a Vasvári Hírmondó.

Az újság SzMSz-e szerint nyomtatott verzióban 4200 példányban jelenik meg, amiből 4000 db-ot a városi háztartásokba^[1] juttat el a lapot kiadó önkormányzat. Visszatérő, krónikusnak tűnő probléma, még maga a lap szerkesztője is panaszkodik róla nyilvános fórumokon, hogy a terjesztéssel sok a gond, sok helyre nem jut el az újság. A terjesztés bizonytalansága mellett becsülni sem igazán tudjuk, hogy a lapot ténylegesen mennyien olvashatják a majd tizenháromezres városban.

A havilap online verziója pdf-dokumentumban érhető el az önkormányzat honlapjáról. A nyilvánosság előtt nem ismertetett, de gyanítható okból kifolyóan, a jelenlegi polgármester hatalomra kerülését megelőző időszak lapszámai elérhetetlenné váltak az újság hivatalos felületén.

Az elektronikus verzió által elért olvasók számáról még annyi tudásunk sincs, mint a nyomtatott formátuméról, az azonban nagy bizonyossággal állítható, hogy a nyomtatott és elektronikus formátum együttvéve a legnagyobb elérést biztosító médium a településen.

A nagyobb részt önkormányzati támogatással működő városi tévé szeptember 15-től, mit ad Isten, pont a választási kampány hajrájára lett elérhető a helyi kábeltelevíziós szolgáltatókon keresztül.

A tévéadások nézettségéről sincs tudásunk, a televízió által készített, illetve közvetített műsortartalmak azonban egy YouTube csatornán is elérhetőek, ahol az egyes tartalmak nézettségi adatai pontosan látszanak. A műsorok java része 30-50-től 2-300-as nézettségig jut el, a legnépszerűbb műsor, a „Megkérdeztük a Polgármestert” című, jellemzően három-négyszáztól kétezer-néhányszázig terjedő nézettséget produkál nézettséget.

 

A városi televízió műsorkészítéséért ugyanaz a személy, Fülöp Attila felel, aki a Vasvári Hírmondót is szerkeszti. A lap előző szerkesztőjét a jelenlegi polgármester távolította el, közvetlenül a hatalomba kerülése után. A lap felelős kiadója a polgármester, aki ezt ígérte megválasztása után: „Szeretném, ha a Vasvári Hírmondó újra független, mindenkihez szóló, tartalmas, informatív, helyi értékeket felvonultató, közéleti havilap lenne…”

A Tiszavasvári Városi Televízió és a Vasvári Hírmondó a gyakorlatban azonban a meghirdetett elveinek a paródiája. Fontos aláhúzni, hogy a két média az előző városvezetés alatt is egyoldalúan, a vezető(k) rövidtávú hatalmi érdekeit szolgálva működött, de ez azóta mit sem változott, a tévé és a lap most már egyazon „újságírója” az új polgármesterben új urára talált. Vicces és elgondolkodtató, ahogy Fülöp Attila főszerkesztő egyfolytában bizonygatja ennek ellenkezőjét.

Az „újságíró” elfogultságáról és szakmaiatlanságáról nehéz eposzi jelzők nélkül beszélni. Ebbéli tevékenységének mindenképpen az egyik csúcspontja, ahogy egy EU-s finanszírozási pályázat helyi megvalósítójaként teljes szerepzavarba keveredve „esett neki” saját televízióműsorában az ellenzéki polgármesterjelöltnek.

A beszélgetés folyományaként egyébként az ”újságíró” láthatóan megsértődött, amit a később adásba kerülő műsorokban ventilált/„reagált le érzelmileg”. A fejlemények kapcsán lásd az ellenzéki polgármesterjelölt kapcsolódó állásfoglalását, illetve a kiegyensúlyozottság jegyében még a Tiszavasvári Tv másik munkatársának álláspontját.

Különösen fontos, hogy e két médium kizárólagos pozícióban van az internetet nem használó helyi lakosok elérésében, és így válik a helyi hatalom propagandaeszközévé.

A Facebook

A hatalmon levőkétől eltérő vélemények egyetlen valódi tere a tiszavasvári nyilvánosságban a Facebook. A legmarkánsabb és következetes kritikát egy Tiszavasvári Polgár nevű Facebook-identitás fogalmazza meg a polgármester és a helyi hatalom működésével összefüggésben.

Több helyi kapcsolatunk szerint a polgármester szabályos hajtóvadászatot folytat annak kiderítésére, hogy ki állhat az oldal mögött, ami pár napja rendőrségi feljelentéssé érett. Szőke Zoltán polgármesteri megszólalásokban visszatérően és általánosítva minősítgeti a „Facebook-kommentelőket és a kritizálókat”, és gyakran telefonon vagy személyesen felkeresi azokat a lakosokat, akik róla negatívan nyilatkoznak.

A Facebook mint kommunikációtechnológiai eszköz a sajátosságainál fogva, sok tekintetben a helyi nyilvánosság még rosszabb minőségű működéséhez járul hozzá:

1. A névvel, arccal megjelenés

Az ellenzéki oldalon néhol megdöbbenést, vitákat váltott ki, hogy a Változás dala című, Karácsony Gergely kampányának elemeként létrejött popnóta szerzői névtelenségbe burkolództak. A magyar kisvárosi viszonylatban azonban az ilyesmi nem lep meg senkit. Tiszavasváriban, a helyi viszonyokról a nyilvánosság és a demokratikus környezet állapotáról elkeserítő képet fest, hogy a választási előkészületek részvevői milyen mértékben nem vállalják arcukat, nevüket:

• A fent említett Tiszavasvári Polgár írta meg, hogy a jelenlegi polgármester egyik bizalmi embere hogyan fotózta folyamatosan, hogy kik jelentek meg az ellenzéki polgármesterjelölt aláírásgyűjtő standjánál.
• A másik oldalon, az ellenzéki aláírásgyűjtésről tudósítók maguk is kitakarják a nekik aláírókat beszámolóikban.
• Még drámaibb megnyilvánulása mindennek, hogy az egyik képviselőjelölt elmesélése alapján, a neki aláírók közül többeknek ígéretet kellett tennie, hogy külön ívre gyűjti az aláírásukat, és nem adja le az ő általuk aláírt íveket. A képviselőjelölt külön ívre gyűjtötte a minimálisan szükséges aláírást azoktól, akik névvel is vállalták az ajánlásukat.

Mindez talán érthetetlennek és erős túlzásnak tűnhet egy nagyvárosból nézve, de ott, ahol sokak, illetve sokak egy-egy rokona dolgozik állami vagy önkormányzati szervezetnél, közvetlen függelmi viszonyban a helyi politikai vezetéstől, a napi tapasztalatok ezt a viselkedést indokolják. Tudunk olyan korábbi helyi esetről, egy piaci cég képviselőjétől, hogy helyi politikai vezető szólt neki, ha „jó viszonyban” akar lenni az önkormányzattal, akkor ne alkalmazzon egy bizonyos személyt.

A kisvárosi ismeretségi háló és függelmi rendszer nehezen elképzelhető valaki számára, aki ezt nem tapasztalta meg.

Többek elmondása szerint, Szőke Zoltán polgármester sem (volt) önkorlátozó ebben a tekintetben. Már a megválasztása előtt is több helyen hangot adott annak, hogy kivel, kikkel „nem akar együtt dolgozni”. Ennek egyik dokumentált példája az önkormányzati lap korábbi szerkesztőjének kirúgással fenyegetése még a tavalyi polgármesterválasztást megelőzően.

A kisvárosiasság minden báját és borzalmát hordozza a társadalmi viszonyokat átható személyesség, „a mindenki ismer mindenkit”-jelenség. A saját szűk társadalmi terén kívül semmilyen tapasztalattal nem rendelkező polgármester a Facebookon személyesen jár utána egy-egy hozzászólásnak, kommentnek, a mézesmadzag–korbács technikával. A saját tapasztalatunk szerint, olykor egyeztetési lehetőséget ígérve (és aztán nem teljesítve), olykor fenyegetve, online (lásd a fentebbi összeállítást) és személyesen.

2. A szűrőbuborék-jelenség

Ez nagyon röviden összefoglalva azt jelenti, hogy „a személyes érdeklődésre és igényekre szabottság” jegyében a Facebook és a nagy platform-szolgáltatók azt láttatják a világunkból, ami a saját érdeklődésünk tárgyát képezi, ezzel is gyengítve a nyilvánosság társadalmi funkcióit.^[2]

Ennek praktikus kimenete itt most számunkra az, hogy a nagyobb elérésű közösségi, önkormányzati médiumokból kiszoruló, a helyi vezetéssel kritikus vélemények, sokkal inkább csak a már amúgy is meglevő, saját közönségükhöz tudnak eljutni.^[3]

A fent említett Tiszavasvári Polgár Facebook-oldal e tekintetben nem csak városi szinten különleges: az ismereteink szerint egy gyermektábori-botrány poszt 27229 organikus, azaz nem fizetett felhasználói elérést és 11923 aktivitást produkált, míg egy 25 milliós önkormányzati ingatlanvásárlás-ügyének több anyaga is gyakorlatilag a teljes internethasználó tiszavasvári lakossághoz eljuthatott (az első hír 10950 elérést 6679 aktivitást váltott ki)^[4].

Azzal együtt, hogy – fehér hollóként – egy ilyen szereplője is van a tiszavasvári nyilvánosságnak, ez sokat jelenthet a választások során szavazatszámban is akár, de rendszerszerűen nem képes átformálni a helyi nyilvánosság szerkezetét.

3. Tartalomelőállítás, -terjesztés, erőforrásigény

Nem Facebook sajátosság és a Tiszavasvári Polgár jó ellenpélda, de óriási hátrányt jelent az ellenzéki vélemények és képviselőik kiszorulása a közpénzen foglalkoztatott szakértők által előállított közösségi médiumokból. Az oknyomozás, az adatgyűjtés, a tartalomelőállítás, a médiakezelés, a marketing, a terjesztés szakmai munkája óriási erőforrás- és eszközigényű.

Az ezekkel nem, vagy csak saját forrásból rendelkező közéleti megszólalók szinte behozhatatlan hátránnyal indulnak a helyi közösség tagjainak megszólításában, a velük való kommunikációban.

Összefoglalva,

az országos társadalmi és médiaviszonyoktól valamelyest független, helyi ügyek nyilvánossága Tiszavasvári kisvárosában strukturálisan problematikus. Ennek kulcseleme az aktuális helyi hatalom működése és közösségi média-működtetése, messze túl a megyei lapok jelentette nyilvános tér megszűnésének problémáján.

Szőke Zolán és a helyi Fidesz  nem alkalmazta sem a kubatovi módszertant, a finkelsteini vagy akár habonyi technikákat sem, és véleményünk szerint stratégiai szándék sem vezette ebben, de a helyi polgármester, ígérete ellenére, még inkább ellehetetlenítette egy év alatt a helyi közéleti párbeszéd lehetőségét.

Mindez, a politikai közösségre nézve általánosságban, de  konkrétan a közelgő önkormányzati választások miatt is sérti a polgárok alapvető jogait. A helyi nyilvánosságban nincs „szabad, megbízható és pluralista média, amely alátámasztja a tényleges és egészséges demokráciát”. Sérül a közösség tagjainak joga „az információk és eszmék megismerésére és közlés szabadságára anélkül, hogy ebbe hatóságok/hatalom beavatkozna”.^[5]

A 2018-as országgyűlési választások kapcsán megfogalmazott EBESZ-jelentés is, alapos vizsgálódás után, az országos médiaviszonyokra vonatkozóan fogalmazott meg éles kritikát. Az ilyen viszonyokat rekonstruálta a tiszavasvári helyi hatalom is.

Itt most csak a nyilvánosságot vizsgáltuk, említés szintjén került csak elő a helyben élő polgárok félelme, a helyi függelmi viszonyrendszer, amely a feudalisztikus társadalmi berendezkedés ismérve, és nyilván tovább súlyosbítja a helyzetet.

Mindezzel együtt, véleményük szerint a bemutatottak alapvetően kérdőjelezik meg azt, hogy a tájékozódás, az informálódás, a vélemények és különböző álláspontok megismerhetőségének ilyen lehetősége mellett, a helyi nyilvánosság ilyen torzulásai közepette szabad lehet-e 2019. október 13-án a tiszavasvári szavazófülkékben a véleménynyilvánítás.