Középiskolás korom óta mindig is az új politikai formációk érdekeltek – legyen szó az egykori Hallgatói Hálózatról, a kockás inges tiltakozókról, svéd fiatal balosokról vagy épp a Momentum Mozgalomról –, és rendszerint ugyanaz: Honnan kerülnek elő, milyen politikai szocializációs utat futottak be, hol szerzik meg a politizáláshoz szükséges kompetenciákat, és egyáltalán, miért lépnek be a különböző politikai szervezetekbe, vagy azok holdudvarába a fiatalok?

Hiszen ha hihetünk a magyar fiatalok politikai és közéleti érdeklődésükkel foglalkozó szakirodalomnak, a helyzet nem túl rózsás, már ami a mindenkori 15-29 éves korosztály politikai és közéleti aktivitását és érdeklődését érinti.

Lényegében évtizedek óta ugyanazokat az eredményeket rögzítik a téma jeles hazai kutatói: politikai undor, alacsony részvételi hajlandóság, demokráciaszkepszis, szaggatott és időszakos politikai érdeklődés és persze politikai kiábrándultság.

Ebben az apolitikus légkörben időről időre mégis felbukkannak különböző szervezetek, aktivista csoportosulások, akik – mint új szereplők – valami mást, valami egészen újat próbálnak mondani, mint amit megszokhattunk az óbaloldaltól és annak utódpártjaitól, vagy az egykori rendszerváltó, magát 2010-ben újrakitaláló Fidesztől.

Új versenyző a nyolcas pályán

2019. késő tavaszán mindenki – köztük én is – tátott szájjal állt a DK és a Momentum előtörésekor, mindeközben politikával foglalkozó elemzők sora írt a baloldal hazai lassú és immár egy évtizede tartó hanyatlásáról. Az ellenzéki oldal megmondó emberei az EP-választási eredmények üdvözlése közben mintha direkt ignorálták volna azt a nyolcas pályán megjelent – sokak által előre lesajnált és megmosolygott – valós, társadalmi támogatottsággal bíró politikai organizációt, mely szépen csöndben összedobott egy 140 oldalas, a fővárost megreformálni kívánó programtervet, a Sétáló Budapest (továbbiakban: SB) koncepcióját.

Miután végignéztem és -olvastam – a neten is bárki számára elérhető – programalkotás útját, egy júniusi szombat délelőttön ellátogattam a Sétáló Budapest program bemutatójára. Mivel semmilyen megbízható adatot nem találtam az aktivisták társadalmi hátteréről, politikai vízióiról, politikai szocializációjáról, akárcsak 2017 februárjában a Momentum esetében, engedélyt kértem egy kutatásra Zaránd Péteren, a SB kampányfőnökén keresztül.

2019. július 8. és augusztus 5. között egy online felmérés keretében készült az első, Sétáló Budapest aktivistáival foglalkozó adatfelvétel, melynek az első eredményeit ebben a cikkben olvashatják.

A vizsgálat alapvető célja az volt, hogy beazonosítsa az eddig a mozgalomhoz csatlakozó társadalmi csoport politikai karakterét, hogy jobban körbejárja és megértse az aktivisták mozgalomhoz csatlakozásának motivációit, feltérképezze az aktivisták társadalmi osztályhelyzetét, illetve azt, hogy összhangban áll-e az aktivisták politikai eszmerendszere és értékorientációja Puzsér Róbert elképzeléseivel.

Mit mutatnak az adatok?

Az online platformon zajló adatfelvételnek és az abból kapott adatoknak sajnos vannak korlátai. Így pl. hiába próbáltam elérni a mozgalom összes aktivistáját, azok, akik pl. ritkábban követik a belsős Facebook-posztokat, nem olvassák rendszeresen a hírleveleket, nem biztos, hogy belekerültek a mintába. Ez az online kérdőívezés egyik kiküszöbölhetetlen hátránya, melyre eddig nem találtam átfogó megoldást.

Az online kérdőívre végül 3 hét leforgása alatt 120 érvényes válasz érkezett. Mint utólag kiderült, megközelítőleg pontosan annyian válaszoltak, ahányan 2019 szeptemberében összegyűjtötték Puzsér Róbert főpolgármester-jelölt 6316 leadott ajánlását. Ennek tudatában az itt kapott kitöltési szám egyáltalán nem mondható rossznak, még annak ellenére sem, hogy egyes kutatók szerint az online kérdőívekre kapott egyre kevesebb és kevesebb beérkezett válasz mögött a „túl-surveyeztetés” ténye áll.

Vajon milyen társadalmi háttérrel írhatók le az aktivisták, kik ők, milyen családokban nevelkedtek fel, korábban voltak-e más politikai szervezetben aktívak? Mivel foglalkoznak akkor, amikor épp nem a főváros forgalmas csomópontjain gyűjtik Puzsérnak az aláírásokat? Milyen a politikai énképük? Ők is olyan mereven elutasítják az elmúlt 3 évtized politikai elitjét, vagy valamivel megengedőbbek, mint a főpolgármester- jelöltjük?

A válasz röviden: fiatalok, urbanizált környezetben nevelkedők, diplomások, átlagos vagy annál magasabb életszínvonalon élő családokból érkeznek, akik nem kérnek a 89-es rendszerváltozás utáni mindenkori politikai elitből.

Hogy ez a számok nyelvén mit jelent?

A válaszadók 52 százaléka (62 fő) 15-29 év közötti, további 33 százaléka (39 fő) 40 alatti, nemi megoszlást tekintve a férfiak sokszoros túlsúlyban vannak a nőkkel szemben; a kitöltők háromnegyede férfi volt. A kérdőívet megválaszolók 61 százaléka budapesti születésű, további 32 százalék megyei jogú és/vagy városban született, elenyésző a falvakban vagy külföldön felnövekvő aktivisták aránya (3-4 százalék).

Fele többed generációs értelmiségi családból származik, 48 százalékának édesanyja, 42 százalékának pedig édesapja bír felsőfokú végzettséggel. A szülői/nevelői család átlagos életszínvonala egy egytől tízig tartó, szubjektív anyagi jólétet mérő skálán 6,2-es értéket vesz fel. Alacsony tartományhoz tartozó értéket (1-4) 13% jelölt meg (16 fő), középső vagy annál eggyel magasabb értéket (5-6) 44 % (53 fő) választott, 43 % (51 fő) pedig úgy nyilatkozott, hogy magas életszínvonalon élt családja gyermekkorában.

Az aktivisták körében túlsúlyban vannak a főiskolát vagy egyetemet végzők; 54 százalék BA és/vagy MA diplomával, további 4 százalék doktori fokozattal rendelkezik, a kitöltők 36 százaléka (43 fő) jelenleg is tanul, javarészt egyetemi képzésben vesznek részt. Képzési területekre bontva rendkívül színes a kép: épp úgy megtalálhatóak a gazdaságtudomány területen diplomát szerzők, mint természettudomány képzésekről jövők. A diplomások körében (120 válaszadó közül 70 fő) a legtöbben műszaki tudományokat (16 fő), vagy társadalomtudományt (11 fő) hallgattak.

A pontosabb osztálypozíció meghatározása végett, arra kértem az SB aktivistáit, hogy sorolják be az összes havi nettó jövedelmüket. A válaszadók nagyjából 60 százaléka magasabb havi nettó keresettel rendelkezik, mint a magyarországi átlag (már, ha hinni lehet a KSH által publikált adatoknak), 35 százalék havi 200 ezer forintot el nem érő jövedelemmel járó munká(ka)t végez.

Itt is rákérdeztem a szubjektív anyagi jólétre, két kérdéssel is. Az aktivisták szubjektív anyagi jólétet mérő skála 6,4-re (0,2 ponttal) ugyan magasabbra ugrott, mint ami családjaikat jellemezte, ez a szám arra utal, hogy fiatal gyermekkori osztályhelyzetük – Szelényi Iván és Tóth István György szavaival élve – „ragadós padló”: inkább megőrizni tudták, semmint, hogy magasabb, vagy éppenséggel alacsonyabb társadalmi osztályba süllyedtek volna.

A „Hogyan jellemezné az anyagi helyzetét?” kérdés válaszai szerint 72 százaléka a megválaszolóknak gond nélkül vagy okos beosztással jól kijön jelenlegi jövedelméből. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők mammut keresettel bírnának, viszont majdnem harmaduk 300 000 ezer Ft.-ot meghaladó havi nettó jövedelemmel bír.

Az aktivisták nem a politizálásból szeretnének megélni. A válaszadók 49 százaléka (59) teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, 23 százalék (28 fő) tanuló, és valamilyen formában alkalmazott (fizetett vagy fizetés nélküli gyakornok, részmunkaidőben alkalmazott), 22 százalék (26 fő) vállalkozó, és/vagy alkalmi munkákból él; illetve 1-1 százalékban megtalálhatóak nyugdíjasok, munkakeresők, ill. háztartásbéli, GYES-en, GYED-en lévők.

Azaz az SB csapata középosztálybeli diplomás családokból került ki, akik legtöbbször anyagi biztonságban, urbanizált környezetben cseperedtek fel, s ezt az osztálypozíciójukat a mai napig sikeresen meg tudták őrizni.

Ha osztályhelyzetükben nem is, de érdeklődési területet tekintve a tagság sokszínűségét jól jelzi a diplomásokon belüli heterogenitás, ahol a legkülönbözőbb képzési területekről érkeznek. Mindebből az látszódik, hogy az SB koncepciója valóban integratív módon funkcionál, és a politizálásban hagyományosan alulreprezentált diplomásokat (pl. műszaki tudományok, agrártudomány) is képes megszólítani, mozgósítani. Az SB csapata azonban – hasonlóan, mint a Momentum korai, 2017-2018-as tagsága – jellemzően magasan kvalifikált személyekből rekrutálódik.

Politikai érdeklődés, aktivitás a szimpatizánsok között

A válaszadók 60 százaléka (79 fő) úgy nyilatkozott, hogy már 18 éves kora előtt érdekelték közéleti és politikai kérdések, az aktivisták több mint harmada napi rendszerességgel, további 40 százaléka legalább heti rendszerességgel beszélget családtagjaikkal és/vagy barátaikkal politikai kérdésekről.

Önbevallás alapján meglehetősen sok politikai hírt fogyasztanak az SB aktivistái, a válaszadók megközelítőleg 30 százaléka (34 fő) akár napi több órát is eltölt politikai hírek bogarászásával, ők egyébként családtagjaik és barátaik mellett szaktársaikkal és/vagy munkatársaikkal is napi rendszerességgel folytatnak politikai tartalmú diskurzust. A legjellemzőbb mégis az – a válaszaadók kétharmada mondta azt –, hogy naponta átlagosan 10–60 percet szánnak naponta politikai témák követésére.

A SB és Puzsér Róbert kampányában rendszeresen visszatérő elem a mindenkori elitellenesség, amely élesen elutasítja a 2019. évi önkormányzati választásokra összeálló mozaik-koalíció pártjait, valamint a NER körül gravitáló jobboldali formációkat. A kérdőívben arra is kíváncsi voltam, hogy ezek csak üres, egyesek számára jól hangzó, kommunikációs panelek, vagy valóban így gondolják-e a SB csapartát erősítő aktivisták.

Több, nullától ötig tartó skála típusú kérdést tettem fel, amivel a hatalomba igyekvő politikai osztályhoz fűződő viszonyt, a jelenleg is regnáló zöld pártokkal való elégedettséget, az önkormányzati választások és a magyar demokrácia megítélését kívántam mérni. (A nulla  azt jelenti, hogy egyáltalán nem ért egyet az ötös pedig azt, hogy teljes mértékben egyetért az állítás tartalmával.) Az ábrán az átlagpontszámok olvashatóak.

Úgy tűnik, hogy az aktivisták nem véletlenül kötöttek ki az SB csapatában. A 2019 júliusától formálódó, Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt által vezetett ellenzéki összefogásban, a jelölt kompetenciájában egyáltalán nem hisznek (1,13 érték).

2019-ben szerintük egyetlen olyan párt sincs, mely hitelesen képviselné a zöld értékeket (3,61). Úgy gondolják, hogy égetően szükség volna a jelenlegi politikai elit teljes cseréjére, az ellenzékből való kiábrándultságukat jól jelzi, hogy az MSZP-DK-Momentum-Jobbik-LMP számukra egyáltalán nem vonzó alternatíva, ezen ellenzéki tömörülés cseréjét sürgetnék (4,4) és ezzel párhuzamosan új (párt) politikai alakulatok megjelenését üdvözölnék (4,65).

Persze az ellenzék nyugdíjba küldésének vágya nem annyira meglepő eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai demokrácia működését rendkívül negatívan ítélik meg az SB aktivistái: mindössze 2,7 átlagpontot vesz fel az 1-10-ig tartó skála, ahol a válaszadók 82 százaléka (97 fő) 1-2-3 értéket jelölt meg, s csupán 3 válaszadó volt, aki a felső három értéket választotta.

„A politizálást a választott képviselőkre kell hagyni” állításra érkezett válasz átlagpontszáma alapján (0,87) a mozgalom aktivistáinak civil karaktere jól kidomborodik: a politikát nem csak a választott képviselőkre bíznák, erős civil szektor megteremtésében bíznak, ahova bárki kis erőforrás ráfordítással, szabadon becsatlakozhat, ha épp úgy tartja kedve (3,03).

Hol, milyen szervezetekben edződtek korábban az SB aktivistái?

Az aktivisták politikai iránti érdeklődése (4,32-es átlag) a különböző közéleti és/vagy politikai kérdésekkel foglalkozó szervezeti kötődésben is jól regisztrálható. A Sétáló Budapest lépten-nyomon azt kommunikálja, hogy a soraiban egyaránt megtalálhatóak korábbi kiábrándult, ellenzéki pártokhoz köthető aktivisták. A 3. ábrán látható eredmények alapján kis számban vannak azok, akik korábban vagy jelenleg megfordultak volna bármely – a ‘89-es rendszerváltozás óta létező – ellenzéki pártban. A válaszadók 15 százaléka (18 fő) jelezte, hogy az MKKP-hoz kötődik valamilyen szinten, a korábbi pártaktivisták, tagok száma elenyésző (Momentum 4, Jobbik 6, LMP 8, egyéb politikai párt 2%).

Jelentős részük olyan szervezetekben (pl. hallgatói, közéleti kérdésekkel foglalkozó szervezetek) szerezhetett meg politizáláshoz (is) szükséges tudást (pl.: nyelvezet, kooperáció- és szervezőkészség, tárgyalástechnika, stb.), melyek szorosan ugyan nem kötődnek a pártpolitikai világához, mégis remek politikai szocializációs színterekként funkcionálhattak.

Érdemes kiemelni, hogy majdnem minden negyedik válaszadó tagja volt már környezetvédelmi szervezetnek, szakkollégiumnak, jótékonysági- és egyházhoz köthető csoportosulásnak.

A szervezeti kötődés alapján  a Sétáló Budapest aktivistái nem a pártpolitika világából elmenekülők, ún. hontalanok, politikai árvák köréből rekrutálódtak, mint az pl. megfigyelhető a Momentum esetében. Pont ellenkezőleg, olyanokat volt képes eddig megszólítani, akik a magyar civil szektor valamely szegletében már aktívan jelen voltak.

A legjellemzőbb mégis az, hogy a legtöbb válaszadó most először vállal komolyabb szerepet és involválódik egy számukra szimpatikus civil, alulról szerveződő kezdeményezésbe.

Érdekes eredménye a kutatásnak, hogy az aktivisták egy népes csoportja valamilyen szakmai, tudományos organizációban is megfordult már, ami arra enged következtetni, hogy a csatlakozás motiváció között a szakmaiság, a program újdonsága az egyik, ha nem a legvonzóbb motivációs tényező lehet, és nem a politikai karrier építésének reménye állhatott a csatlakozási kedv mögött.

Civilekkel a politikai centrumban?

Arra is kíváncsi voltam, hogy magukat hol helyezik el a klasszikus bal-jobboldali, liberális-konzervatív skálán az aktivisták. Tényleg centristák volnának?

A magukat bal-jobboldali skálán (ahol az egyes érték volt a baloldali, a hetes pedig a jobboldali) kicsivel ugyan, de inkább jobbra (3,96) helyezték el a válaszadók. Politikai karakterüket tekintve pontosan középen állnak (3,5) a hagyományos liberális-konzervatív skálán. A válaszadók inkább modernek, mint hagyománykövetők (4,6) és inkább radikálisként jellemzik magukat, mint mérsékeltnek; a tagság átlagosan 3,8-os szinten tekint magára radikálisnak.

A csapat tényleg mindenféle politikai eszméket vallókból verődött össze. Legnagyobb hányaduk (38%) zöld, környezetvédő eszméket vall, további 17 százalék magát européer, nyugatos gondolkodásúnak tartja, 10 valamint 9 százalék mondta azt, hogy liberális vagy szociáldemokrata eszmerendszer áll hozzá legközelebb, csupán 1% mondta azt, hogy baloldali.  Érdekesség, hogy a válaszadó aktivisták ötöde elsősorban olyan jobboldali értékeket vall magáénak, mint az erős nemzeti érzés (5%); konzervatív, hagyománytisztelő (3%); kereszténydemokrata (7%); vagy a hit a rendben és stabilitásban(5%).

A politikai érdeklődés kezdete jellemzően általános és/vagy középiskolás korukban alakult ki a válaszadóknak, ami most először artikulálódott konkrét politikai mozgalomhoz való csatlakozásként. Eddig elriaszthatta őket a korábbi zöld pártokkal szembeni bizalmatlanság, valamint az a koránt sem elhanyagolható tény, hogy nem volt olyan, karizmatikus közéleti szereplőből lett politikus, akinek a személye elég vonzóvá tudta volna tenni az adott politikai alakulatot, és be tudta volna húzni az amúgy politikai és közéleti témák iránt fogékony állampolgárokat.

A főváros legégetőbb problémájaként a legtöbb kitöltő (33 %) a zöld infrastruktúra és zöld pontok és a környezetvédelem hiányát jelölte meg, 17 % a közlekedést, a válaszadók további harmada pedig a szociális ellátások, lakhatási és hajléktalansági válságot, valamint az egészségügy helyzetét gondolja ma Budapest legnagyobb, megoldásra váró, problémájának.

Bármilyen eredményt is hozzon az őszi önkormányzati választás, a SB aktivistái – a kérdőívben rögzített válaszok szerint – rendkívül optimista módon tekintenek a mozgalom jövőjére. Ők továbbra is kitartanának a Sétáló Budapest koncepciójában megfogalmazott célok mentén, s mindezt úgy, hogy közben ne tagozódjanak be a magyar politikai élet reformációját évtizedek óta megbénító két pólus egyikébe se.