Pár hét van már csak október 13-ig, az önkormányzati választások vasárnapjáig, a budapesti kerületi önkormányzatok pedig sorra állnak elő olyan pénzbeli és más támogatásokkal, amelyeket nagyon nehéz nem „kampányadakozásként”, a választók lekenyerezéseként értelmezni.
A kilencedik kerület fideszes önkormányzata például hat-, a nyolcadiké nyolc-, a hatodiké pedig tízezer forintos egyszeri támogatást ad a kerületben lakó nyugdíjasoknak, de beszámolhattunk már jelöltek ingyenes fánk-, sör- és krumpliosztásáról is.
Felmerül a kérdés, hogy vajon az egyes kerületek kampányidőszakon kívül is ilyen nagylelkűek-e, vagy csak a választások előtt éled fel bennük a szociális lelkiismeret.
Az Utcajogász az elmúlt időszakban megvizsgálta a 23 fővárosi kerület szociálpolitikai rendszerét – különös figyelemmel a települési támogatásokra, lakáspolitikákra és közösségi együttélés szabályozására -, hogy megállapítsa mennyire támogatja vagy épp hátráltatja a szegényeket egy-egy önkormányzat. Az Utcajogász jelentését október 7-én fogják bemutatni (esemény a linken), az addig hátralévő időben a Mércén fogunk közzétenni adatokat egy-egy részterületről.
A szociális törvény 2015-ös módosítása a központi költségvetésből finanszírozott, ám települési önkormányzatok által odaítélt és folyósított támogatásokat a járási hivatalok hatáskörébe helyezte át, ami korlátozta az önkormányzatok segélyezési lehetőségeit. Ennek ellenére rengeteg lehetőség áll rendelkezésükre, hogy a központi támogatásokra nem jogosult, vagy azok mellett is szegénységben maradó polgáraikat pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokkal támogassák.
A leggyakoribb települési támogatási formák a lakhatáshoz, gyógyszerkiadások viseléséhez, otthonápoláshoz kapcsolódnak, de van példa családalapítási, gyerekvállalási támogatásokra is, vagy épp olyan rendkívüli támogatásokra, amelyek egy-egy vészhelyzetben ítélhetők oda az arra rászoruló polgároknak.
De mennyi is az annyi?
Az Utcajogász nemsokára nyilvánosságra kerülő kiadványa szerint nem áll rendelkezésre olyan adat, hogy egy-egy kerületben összesen hány lakos részesült települési támogatásban, így az átlagos összegű ellátásokra nem lehet következtetni. A kerületi önkormányzatok költségvetési beszámolóiból azonban tudjuk, hogy mennyit is költöttek pénzbeli és természetbeni támogatásokra. Ha ezt az összeget elosztjuk a kerület lakóinak számával, akkor kapunk egy megközelítő mutatót az önkormányzatok „nagylelkűségét” illetően.
A 2017-es költségvetési adatok szerint a 23 kerület összesen 4.367.866.763 forintot költöttek szociális juttatásokra. A fővárosi lakosságra vetítve ez 2.561 forint/lakos/év támogatásnak felel meg. (Persze nem minden lakos kap ennyit, hiszen az összeg csak a jogosultak között kerül elosztásra, de nem elrugaszkodott feltételezés, hogy ha az egy lakosra jutó támogatás összege magasabb egy kerületben, akkor ott a támogatások tényleges egyéni összege is magasabb.)
A legnagyobb összeget, 2017-ben 520,6 millió forintot Belváros-Lipótváros (V. kerület) önkormányzata könyvelte el szociális ellátásra fordított kiadásként úgy, hogy közben ennek a kerületnek a második legkisebb a lakossága. Az egy lakosra jutó éves kifizetések így itt a legmagasabbak: 19,898 forint.
A lista legvégén a XVI. kerület áll (62,3 millió forint), közvetlenül előtte pedig a XXII. kerület (66,4 millió forint) és a XX. kerület (76,1 millió forint) áll.
A Hassay Zsófia (Fidesz) vezette Terézváros, amely eddig a kampányadakozásokban is a kerületközi verseny élbolyában szerepel, az egy lakosra jutó támogatás tekintetében is jól szerepel. Igaz nagyjából feleannyi jut évente egy terézvárosi lakosra, mint egy belvárosira, de a maga 5.532 forint/lakos ellátásával a VI. kerület így is a második helyre tudott befutni.
A budapesti átlag fölött van a Ferencvárosban is ez a szám, ott egy lakosra 3.512 forint jut.
A Sára Botond vezette VIII. kerület azonban a hetedik legfukarabb kerület közé tartozik, 1.246 forint/lakos rátájával jelentősen a budapesti átlag alatt marad.
Persze jól tudjuk, hogy az elköltött összegek még önmagukban nem jelenti azt, hogy a támogatást tényleg azok kapják, akiknek szükségük van rá – elég csak a Bácskay János (Fidesz) vezetése alatt álló Ferencváros bérlakás-kiutalási gyakorlatára gondolnunk, amelynek gyakran a barátok, családtagok és politikai szövetségesek a haszonélvezői, nem pedig a lakosság kevésbé tehetős része.
Emellett korábban már írtunk arról, hogy az önkormányzatok változatos módon tudják ellehetetleníteni, hogy egy-egy nehézséggel küzdő lakos sikerrel igényelhessen valamilyen települési támogatást, ami szintén rengeteg kérdést vet fel a források rendeltetésszerű felhasználásával kapcsolatban.
A tisztánlátáshoz tehát sokkal több átláthatóságra lenne szükség az önkormányzati támogatási rendszerekben.
