Ma, azaz szeptember 23. hétfőn ér véget az ENSZ különleges klímacsúcsa, melynek zárónapján szólalnak fel az állam- és kormányfők, hogy előadják országaik terveit arra vonatkozóan, hogyan szándékoznak hozzájárulni a párizsi egyezményben vállalt célhoz, miszerint a felmelegedés az ipari forradalom előtti hőmérséklethez képest 1,5 Celsius fok alatt maradjon.

Eddig is voltak klíma-csúcstalálkozók, ahogy ezután is lesznek, a mostani viszont különleges abból a szempontból, hogy Antonio Guterres ENSZ-főtitkár csak konkrét és komoly tervekkel érkező vezetőknek biztosít felszólalási lehetőséget.

Ennek komolyságát ugyan némiképp csökkenti, hogy Áder János köztársasági elnök is felszólalhat, ugyanakkor olyan nagy országok és vezető gazdaságok küldöttei nem szólalhatnak fel, mint az Amerikai Egyesült Államok, Brazília vagy az olajkitermelésből élő Szaúd-Arábia.

A rendkívüli csúcstalálkozót – mely mellett egyébként idén megtartják az éves, ütemezett COP25 klímakonferenciát is – a tavalyi IPCC jelentésből megismert fenyegetések miatt, nevesül a korábban számítottnál jóval gyorsabb és nagyobb mértékű várható melegedés miatt hívta össze a főtitkár.

A regisztrációhoz négy feltételt határozott meg Guterres:

1. az országok nem finanszírozhatnak és nem építhetnek új széntüzelésű erőműveket
2. vállalják, hogy 2050-ig karbonsemlegesek lesznek, vagyis legalább annyi szén-dioxidot megkötnek, amennyit kibocsátanak
3. nem támogatják a fosszilis tüzelőanyagokat – jelenleg évente 4,7 billió (4 700 000 000 000) dollárnyi összeget költenek erre globálisan
4. nagyobb mértékben adóztatják a kibocsátókat, miközben a társadalmat sújtó adókat csökkentik

Miközben Guterres keményen kiállt a klímavédelmi célok és vállalások mellett, amit az a szokatlan lépés is jelez, hogy nem engednek olyan országokat felszólalni, melyek nem felelnek meg a szervezet által támasztott követelményeknek – ahogy azt korábbi cikkünkben is írtuk – Kína és India, a világ legnagyobb és negyedik legnagyobb szén-dioxid kibocsátóinak képviselői megtarthatják beszédüket.

A két ázsiai ország, melyek jelenleg is a legtöbb szénerőművet építik, arra hivatkozik, hogy a történelmileg nagyobb felelősséggel rendelkező fejlett országoknak anyagilag támogatnia kellene őket, mint fejlődő országokat, hogy ambiciózusabb klímacélokat fogalmazhassanak meg.

Habár fontos az ENSZ kemény kiállása, az korántsem elegendő, hisz attól, hogy távol marad több nagy szennyező, melyek kormányai nem foglalkoznak megfelelő hangsúllyal a klímaváltozással és az azt gyorsító károsanyag-kibocsátással, ezek az országok nem valószínű, hogy változtatnak politikáikon, hisz a világszervezet szava és ajánlásai nem kötelező érvényűek.

Áder meghívása pedig azt jelzi, az ENSZ kritériumainak teljesítéséhez elegendő volt, hogy az adott vezető vállalja egyes klímacélok megvalósítását – még ha szava a gyakorlatban mit sem ér, a klímavészhelyzettel pedig nem foglalkozik elég mélyen – azonban az nem volt akadály, hogy Magyarország Németországgal, Lengyelországgal valamint Csehországgal együtt megvétózta az EU 2050-es klímacéljait.

Miközben pedig a klímacsúcsra időzítve globálisan tüntettek a Fridays for Future aktivistái és támogatóik, a mozgalom alapítója, Greta Thunberg pedig az ENSZ-ben is felszólalt, egyáltalán nem biztos, hogy a Guterres és tanácsadói által sürgetett, a jelenlegi rendszer felől nézve radikális vállalások elegendőek a veszély csökkentéséhez.

A legfrissebb kutatások szerint ugyanis jelen tendenciák mellett a felmelegedés mértéke akár 6,6-7 Celsius fokos is lehet az iparosodás előtti klímához képest, ami konkrétan még ha nem is az ember eltűnését, de legalábbis az emberi civilizáció eltűnését jelentené. Viszont a jelenlegi vállalások, valamint a modellek, amik alapján veszik őket, egyelőre a korábbi modelleken alapulnak, vagyis nem alkalmasak arra, hogy a felmelegedés mértékét 1,5 Celsius fokon tartsák.

Ahogy pedig Áder példáján is láthatjuk, még ha Guterres konkrét terveket is követelt a résztvevőktől elképzelhető, hogy mégiscsak szép szavakat fog kapni. Ráadásul, az elhangzó vállalások vélhetően még ha betartanák őket, se lennének elegendőek, mivel vélhetően nem fognak tolongani azon vezetők, akik a globális gazdasági rendszer átfogó reformjának a tervével fognak kiállni a pódiumra.

Miután pedig az ajtónkon dörömbölő katasztrófa kiváltó oka nem más, mint a folyamatos növekedési kényszerben lévő globális kapitalizmus, egyéb megoldás arra, hogy ne váljon a bolygó jelentős része lakhatatlanná, eddig nem nagyon látszik.