Alapvetően tökéletesen megértem, és örülök is annak, ha valakinek ebben a kormányzati homofóbiával teletömött országban akár 2 perc jó érzést is okoznak a Coca-Cola plakátjai. Szerintem ez baromira fontos, egy olyan rendszerben, amelynek vezető politikusai pár havonta belerongyolnak egy társadalmi csoportba, ott szükség van a napfényre és a jó érzésre, és kétségkívül ezt biztosítja is a globális üdítőmárka kampánya.

Most nem is azzal akarok jönni, hogy valójában lehet-e jó fej egy cég, amely a történelem folyamán azért bőven tolt olyan rendszereket, amiket nem kellett volna, amely szennyezi a környezetünket és így tovább. Lehet erről beszélni – szerintem nem is eldöntött tény, hogy megéri-e nem beszélni erről a fenti 2 percért cserébe.

Viszont én arról szeretnék beszélni, hogy kinek és milyen szempontok alapján kell rendeznie közös ügyeinket, és mennyire veszélyes az, ha itt a tőke, a marketing szempontjai számítanak és nem a társadalomé.

A Coca-Cola kampánya ugyanis felturbózott egy olyan témát, ami megosztja sajnos a társadalmat, és én nagyon nem vagyok biztos abban, hogy ezt jól teszi, vagy felmérte ennek a következményeit.

A magyar meleg közösség (bár nem szeretnék helyettük beszélni) és a magyar társadalom érdeke szerintem az, hogy ez a téma szép lassan átmenjen, hogy minél több ember értse meg főleg személyes példákon keresztül, a hozzá csatolt médiamegjelenésekkel, hogy miért fontos, hogy egyszerűen minél több ember jól érezze magát a bőrében az országban. A buzik is, meg a heterók is. Nyilván ehhez szükség van arra, hogy látható legyen a meleg közösség, láthatóak legyenek a tagjai, és folyjon diskurzus erről a témáról.

De szerintem nem mindegy, milyen ez a láthatóság. Egyrészt nem biztos, hogy ennyire egyszerű üzenetként csomagolva mint a „love is love”, ennyire személytelenül (random emberek egy stock fotón Frissítés 21:55: több olvasónk jelezte, hogy a fotón hus-vér magyar emberek vannak), és ennyire a homofób, szélsőjobboldali narratíva összeesküvés elméletére rímelve (jön a nagy multi, és letolja torkunkon a buziságot), kell ezt a társadalmi küzdelmet megvívni. Főleg úgy, hogy az utóbbi narratíva tökéletesen beleilleszkedik a Fidesz összeesküvés-elméletébe, amely a külföldi támadásokról, a hanyatló liberális nyugat térhódításáról szól a hagyományokkal szemben. Tehát nem biztos, hogy pont ezen a globalizációs ellentétre kéne felhúzni ezt a témát.

A helyzet viszont az, hogy a Coca-Cola marketingeseinek ez minden valószínűség szerint tök lényegtelen, sőt mivel a Sziget idejére, a Szigetre járó külföldiek által látogatott helyekre tolták be ezt a kampányt, felmerül a gyanú, hogy a célcsoport speciel a Szigetre látogató külföldiek lehetnek, és az, hogy a magyar közösségekben milyen viharokat ver ez az ügy, lényegtelen.

Ebben az esetben pedig a tőke és a marketing érdeke nagyon messze esik a magyar társadalom, a meleg közösség érdekeitől.

Azt is láthatjuk, hogy a kormány maga még nem állt bele az ügybe, nem indult be a teljes médiagépezet, csak beküldték a buzizásügyi Boldog istvánt, meg beindult a Hit Gyülekezete, akik nekimentek a Coca-Colának, és az inkubátorként, tesztüzemben működő Pesti Srácok írt róla. Ez viszont még nem jelenti, hogy nem áll bele a dologba a Fidesz, vagy hogy ez már nem beleállás. És azt is sejtjük, ahogy ezt vasárnap meg is írtuk, hogy nem a Coca-Cola lesz itt a célpont, ha jön a beleállás, hiszen ők a kormány üzleti partnerei, hanem pont a magyar meleg közösség.

Persze nem biztos, hogy lesz beleállás, főleg nem egy önkormányzati kampány előtt, ahol a tétek Budapesten és a nagyvárosokban dőlnek el. Viszont ebben az esetben szerintem a következő bekezdés még igazabb.

Ugyanis az is biztos, hogy ha a meleg közösséget megtámadják, még ha ez egy visszatámadásnak álcázott támadás is (hiszen ezek a plakátok azért messze nem durvák), akkor a baloldali, liberális, zöld, konzervatív, azaz nem szélsőjobbos politikusoknak és véleményvezéreknek ebbe bele kell állni, meg kell védeni az embertársainkat, ha olyan támadás éri őket, ami méltatlan, és amitől szarul érzik magukat. Csupán azért, mert akkor lesz jó ebben az országban élni, ha minél több ember azt gondolja, hogy jó ebben az országban élni. Ehhez pedig elsődleges szempont, hogy ne legyen egyetlen társadalmi csoport sem utálat vagy gyűlölet tárgya.

Csak nem biztos, hogy az ehhez szükséges politikai lépésekben a Coca-Cola marketing osztályán kitalált kampányhoz kell igazodni, amely egy-egy fogyasztói csoportot céloz, míg ebben a témában a kívánatos cél nem is csupán a társadalom többségének a megnyerése hosszabb távon, hanem a teljes elfogadás.

Ebből a szempontból pedig jogosak azok a kritikák, amelyeket a Coca-Colával pózoló véleményvezérekkel szemben megfogalmaztak, még ha ezeknek a politikusoknak, véleményvezéreknek a jó szándékát nem is érdemes elvitatni. Azt viszont biztosan lehet állítani, hogy egy-egy kólás üveggel való posztolásnál lehet jobban beleállni a dologba, és kell is . Mi bele is fogunk, legjobb tudásunk szerint, még ha nyilván mi is hibázhatunk.